Bárhogy is alakultak a dolgok, mégiscsak illene kipréselni magunkból valamit a Liverpool elleni vereség kapcsán – még akkor is, ha bevallottan nem könnyű a dolog. Strigo a meccs előtt már kifejtette közömbösségét a közelgő rangadó kapcsán, melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkénak éreztünk, és nincs ez másképp most sem. Leginkább azért, mert egész egyszerűen nincs mit mondani.
Az előző részek tartalmából:
2010 decemberében a Stretford End blog kommentszekciójában és FB-oldalán hirtelen felindulásból úgy döntött néhány drukkerkolléga (köztük jelen sorok szerzője), hogy kell egy csapat, méghozzá olyan, amelyik kispályás futballt játszik vörösördögös címerben. Első megmérettetésünket a 2011. februári III. NST-kupa selejtezője jelentette. Több alkalommal is edzettünk a jeles alkalomra, mégis kiselejteződtünk. A kudarc ellenére úgy döntöttünk, hogy folytatjuk. Újabb toborzót és próbajátékot tartottunk, a megerősített kerettel pedig már nem vallottunk szégyent. Sőt, mitöbb. A csapat fennállása óta eltelt 3 évben sikerült begyűjtenünk két db. NST-kupát (egy 3. és 2. helyezettnek járót), egy 3. helyet a HBF által szervezett Szurkolói Kupán, illetve megnyertük az angol csapatok szurkolói számára kiírt Angol Tornát. 2012. szeptember elsején nagypályán is kipróbáltuk magunkat: meghívást kaptunk a Focifesztivál szervezőitől, hogy Telkiben, a magyar válogatott edzőtáborában játsszunk egy meccset a Bayern München szurkolói csapatával a ’99-es BL-döntő emlékére. 6:0-ra vertük a pannonbajorokat.
Ha Ön nagyobb sikerekre vágyó klubtulajdonos, értékes skalpok hátán felkapaszkodó ígéretes manager, esetleg távol-keleti pénzember vagy nem is olyan távoli de keleti politikus, akkor kihagyhatatlan ajánlatunk van a számára! Bérelje ki egy napra a Bajnokok Ligájából is ismert Manchester United csapatát! Világsztárok a csapatban, tehetséges fiatalok a pályán, és prominens személyiségek a VIP páholyban – garantált siker. A motiválatlan kulcsjátékosok, a tehetségtelen szakmai stáb és a kupák nélküli túra elsőnek ugyan visszatartó erő lehet, de nem a mi ajánlatunkban! Csak most, csak Önnek ezúttal a győzelem is garantált! Mindezt ősztől már akár hétköznap is! Lapozzon bele 2014-15-ös katalógusunkba!
Bizony, idén egyik sem éppen jellemző a csapatra. 2014-ben ez volt az első győztes bajnokink idegenben, és az izgalommentes három pontoktól is elszokhattunk az utóbbi időkben. Úgy látszik, jót tett a srácoknak a dubajozás, a 10 nap pihi után frissen és motiváltan léptek pályára a Pulis által kiesőjelöltből középcsapattá formálódó Palace otthonában. Örüljünk a győzelemnek, hiszen sokkal rosszabb csapatok ellen is veszítettünk már pontokat. Összeállt a sokak által várt támadónégyesünk, na meg újra régi önmagát idézte a Red Wall is, tehát minden adott ahhoz, hogy újra optimistán tekintsünk a szezon hátralévő része elé, még ha ezúttal nem is trófeák megszerzése a cél, hanem a Manchester United új arculatának kialakítása. Elsősorban csapatként szerepeltünk jól tegnap, de ez a bejegyzés most az egyéni teljesítményekről szól, fogjunk is bele!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sajnálom. Az elmúlt heteket, hónapokat – sok mindent, ami a klub háza táján történt, teljesen más élmény volt ugyanis Manchester United szurkolónak lenni az elmúlt időszakban, mint bármikor a mögöttünk lévő két évtizedben. Sajnálom. Az elmúlt néhány napot különösen. Mindazt, ami miatt egyáltalán megtörténhet, hogy ti lassan az ezernégyzázadikat kommentelitek már egy aktualitását vesztett poszthoz. Ennél ugyanis bizonyosan többet érdemeltek – ezekben a nehéz időkben meg aztán különösen.
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mint arra a cím is utal, vállalható vereséget szenvedtünk a Stamford Bridge gyepén tegnap. 3-1-re kikapni egy bajnokesélyes otthonában (amikor mi már nem vagyunk azok) egyébként sem olyan ciki, de játékban és gólhelyzetekben egyenrangú partnernek lenni, nos, az idei szezonnal ellentétben ez abszolút vállalható. Egy tökéletes világban persze nem fordítaná meg egy semmiből jött szerencsés gól (szaknyelven faszmák) az egyébként jól alakuló meccset, na de egy tökéletes világban David Luiz sem a pályán terrorizálná játékosainkat, hanem egy orosz uránbányában húzná a csillét, és még a haja is koszos és ápolatlan lenne. A szomorú valóság az, hogy Dirk Kuyt után újabb kedvencünk szerzett ellenünk mesterhármast úgy, hogy meg sem kellett erőltetnie magát, hiszen tulajdonképpen ismét saját magunkat vertük meg, az éllovas triótól való lemaradást pedig inkább nem is fejezzük ki pontokban. Játékosaink vasárnapi teljesítményét viszont annál inkább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
El fogom most mondani, hogy mi fáj nekem leginkább a Moyes-érában eddig. Igen, dögszagra gyűlök, mint valami bloggerhiéna, de ez egy ilyen szakma, nehéz bármi tartalmasat írni olyankor, amikor minden szép és minden jó, a szívecskés pónik rózsaszín unikornisok hátán galoppoznak a szivárványszínű szappanbuborékok között. Vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy ilyenkor jön igazán az ihlet az embernek, vagy legalábbis nekem: a dühödt, feszítő közlésvágy olyankor a legerőteljesebb, amikor meg kell osztanunk irtózatos, elviselhetetlen fájdalmunkat. David Moyes kinevezése óta ilyenből van bőven, de én a leghasogatóbb kínomra szeretnék fókuszálni.
Tudatom, hogy a Stretford End blog Keresd a jót! címmel új kommentfolyam indítását tervezi, melynek megalkotásában – mint hozzászóló – személyesen maga is közreműködne. David Moyes vezetőedző úrral egyeztetve tisztelettel felkérem, hogy e szellemi vállalkozásban – mint szerző – írásaival Ön is vegyen részt.
A Keresd a jót! beszélgetés mellékelt tervezetének megvitatása és az új bejegyzés megalkotása a Stretford End oldalon történik 2014. január 9-én, csütörtökön egész nap.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén a meccsdömping miatt (ismét) kimaradt, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és saskabaréval kaszatibivel fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog a tavalyi és tavalyelőtti sikereken felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi megemlékezésre nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2017 történéseit mutatjuk be. A 2013-as esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
