Megvan a szezon második clean sheetje, ismét BL-t érő helyen tanyázunk, de Gea hosszabbított, lebontott kerettel is sikerült feltartóztatni a Leicester középpályás sorát és végre értékesítettünk egy büntetőt is. Süt a nap, csiripelnek a madarak, van pénz reggelire és a hétköznapi gondok oly távolinak tűnnek. Miénk a világ.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Elmúlt két nap, talán kezd feledésbe merülni a vasárnap esti káprázatos futball bemutatónk (nem), ezért érdemes feleleveníteni a történéseket, egy hogyvolt szerű visszaemlékezéssel, ha már értékelni nem nagyon lehet azt a bő 90 percet, amit pályán töltöttek fiaink.
Hogy csalódás volt-e az alig pár napja véget ért Európa-bajnokság, azt mindenki döntse el maga, az azonban biztos, hogy nem a Manchester United játékosok villogásáról szólt a torna. Pedig viszonylag sok játékost delegáltunk az Eb-re, szám szerint tízet, amivel az élmezőnybe tartozunk ilyen tekintetben, az egy „hiányzó” híján meglepően korrektnek mondható De Gea – McNair, Smalling, Darmian – Schweinsteiger, Schneiderlin, Fellaini – Rashford, Rooney, Martial csapat nagyobb részének azonban pusztán kiegészítő szerep jutott Franciaországban.
1651 játékperc, 2 lőtt és 4 kapott gól, 100 százalékos továbbjutási arány a csoportkörből. Ez a fenti brigád mérlege Európa-bajnokságon. De hogyan teljesítettek egyénileg? Ezt fogjuk most megvizsgálni.
