Sokan hasonlóan voltak Radamel Falcaoval, mint Di Maríaval, de legalább a kolumbiai csak egy idényre érkezett kölcsönbe. Az elvárások igen magasak voltak, hiszen Falcao csapatainál az elmúlt években emberfeletti teljesítményt produkált. Sajnos a Unitednél idén ezt a szintet nem sikerült megugrani.
Mata leigazolása is nagyon pánikigazolásnak tűnt annak idején, bizony kemény árért jött ő is, manapság azonban viszonylag nyilvánvalóvá válik, hogy alaptag lesz a spanyol csapatunkban. Tavaly év végén Juan szépen elkezdte szórni a gólokat és gólpasszokkal is kivette részét a csapat játékából, ami némi bizakodásra adott okot. Juan szezonjának memoárja következik.
Angel Di María szezonja közel sem úgy végződött, mint az kezdődött. Én magam erős kétkedéssel fogadtam leigazolását és sokat kérdezősködtem arról, hogy vajon milyen rendszerben képes ő hozni a legjobbját itt, vajon mi is a pontos cél a leigazolásával. Kételyeim sok okokból beigazolódtak, Angel szezonja finoman szólva is igencsak felemásra sikerült.
Egészen érdekes karriert tudhat magának Jonny Evans. Nagyon ígéretesen kezdett, és azóta sem igazán találja a 2008/09-es formáját. Felejthető, borzalmas, sérülésekkel és botrányokkal tarkított idényei után/előtt/közben azért néha megmutatta, miért is lehetett a Red Wall első számú tartalékja. Fellendüléseinek azonban mindig valami botrányosan rossz teljesítmény vetett véget, hogy aztán az utána következő hosszan tartó hullámvölgyből mindig éppen akkor törjön ki, mikor már mindenki lemondott róla. Ez a szezon is csak a szokásos módon zajlott: szar játék, kikerülés a csapatból, remek visszatérés, botrány, eltiltás, mileszvele. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az úgy volt, hogy amikor önkéntes alapon kiválogattuk, ki melyik játékosunkról szeretne írni, ötösünk neve mellé nem került semmi. Nem mintha bárkinek baja lenne Rojoval, szimplán csak úgy alakult, hogy senkinek sem támadt kedve ötödikére egy posztot összedobni argentin igazolásunkról. Szerencsénkre azonban, mint már annyiszor, a közösség ismét a hátán vitte a blogot, és nemhivatalos felhívásunkra fénysebességgel meg is érkezett a szezonösszegző első vendégposztja (btw, a Blackett – McNair páros is kiadó). Az elkövető pedig nem más, mint EZS, aki ugyan szóviccből olyan sokat szór mintha egy ötezres processzor löketné a lökött szót, most azonban komolyan szól hozzátok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Phil Jones, akkor nagy hirtelenjében bizonyára mindenkinek négyesünk pazar grimaszai jutnak eszébe, amiről a jó öreg – ugyanakkor még mindig reménykeltően fiatal – Hones persze aligha tehet, de hát mit lehet tenni, ha éppen ezzel a skillel áldotta meg az anyatermészet. Meg persze ilyenekkel is:
Garantáljuk, hogy értékelő posztjainkban előszeretettel fognak felsorakozni a különböző jellegű szóviccek. Viszont sajnos mindennek ellenére is jogos a felmerült kérdés újdonsült balhátvédünk kapcsán. Kezdjük is röviden hármasunk idényének bemutatását.
Rafael szezonjáról nehéz bármi értelmeset írni. Az örök ígéret brazilnak tulajdonképpen úgy sikerült kiszorulnia a csapatból, hogy évek óta senkit sem vettünk a posztjára. Ebben az idényben olyan keveset játszott, hogy ha valami véletlen folytán bajnokok lettünk volna, még medál sem járt volna neki. Talán éppen ezért, de két év alatt eljutottunk oda, hogy a közönségkedvenc játékost, akiről még dalt is írtunk anno, tulajdonképp szinte senki sem marasztalná. Januárig még játszott néha-néha, aztán hatszánnyolcvanhatodszor is megsérült, és bár a Spurs ellen márciusban kapott néhány percet, és az áprilist is végigülte a padon, igazából fogalmunk sincs, mi lehet vele. De ezért fogadtunk fel egy paparazzot, hogy megtudjuk, hová tűnt Rafael. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Akár tetszik, akár nem, szezon felelevenítő posztunkat kénytelen, kelletlen is David de Geaval kell kezdenünk, bár azt hiszem ennek akkor is lenne néhány oka, ha nem egy kapusról lenne szó.
Tavaly bizony keményen leszedtem David de Gea fejéről a keresztvizet és a mai napig nem igazán értem miként kaphatta meg a szezon játékosa címet, igaz vakok között a félszemű…Amit azonban az idei szezonban produkált portásunk, arra szerintem kevés szó van.
Tisztelt szurkolótársam!
Mi, Manchester United szurkolók 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt többek között az új igazolásokról, mindannyiunk kedvenceiről, a csapat helyzetének javításáról. És ezért indítunk most is nemzeti konzultációt a 2014/15-ös szezon kérdéseiről.
Mint bizonyára emlékszik, 2013 óta Manchestert példátlan cselekmények rázták meg. Sir Alex Ferguson visszavonult, utódját kegyetlen hidegvérrel és ijesztő brutalitással végezték ki riválisaink, és még a Bajnokok Ligájába sem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak. Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz, ami történt. Ez az emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egy korszak visszafordíthatatlanul véget ért. Moyes után jött Louis, és ugyan a Bajnokok Ligájába visszakerültünk, az elmúlt szezon még így is az utóbbi 20 év második legrosszabbjának bizonyult.
Tisztelettel arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, hogy mit gondolt a föltett kérdésekről, töltse ki, és küldje vissza a kérdőívet. Számítok a véleményére.
Üdvözlettel:
