Béla idestova négy éve költözött ki Németországba, és nem bánta meg a döntését. Az államilag finanszírozott egyetemi tanulmányai során szerzett tervezőgrafikus diplomája és felsőfokú német nyelvvizsgája (valamint a milliárdos üzletember apja kapcsolatai) révén remek állást kapott az Adidas tervező részlegén, mint asszisztens, Bajorországban. Az élete csodálatos volt, remek fizetés, minden hétvégén bulik, nők, sör, jó autók, Bundesliga meccsek… Ez volt egy fiatal, egyedülálló férfi számára a paradicsom. Aztán jött a Covid-19 járvány, ami miatt elrendelték az osztályon a kötelező otthoni munkavégzést. És azóta az élete unalmas.
A kritikusnak nincs könnyű dolga: ha túl szigorú ítéletet mond, elitistának és sznobnak titulálják, ha viszont olykor a szívére hallgatva és elgyengülve lágyabb hangot üt meg, könnyen a populizmus vagy a fogyasztói szemlélet előtt való meghajlás vádjával illethetik. Ezt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mivel jelen írásom egyik tárgya iránti elfogultságomból fakadóan szíves-örömest írtam volna ajánlót, ám a látottak alapján és a lelkiismeretem hangjára hallgatva sajnos csak a kritika műfajában tudom megfogalmazni véleményemet.