A városi rangadókat általában nagyon várják a szurkolók, ettől a maitól viszont a legtöbbünk alighanem eltekintene. A Unitednek ezen a meccsen csak veszíteni valója van, így felspannoltság helyett inkább aggódással vegyes borzongás járja be testünket szombat késő délutánig. Egy meggyőző győzelemmel akár még életet is lehelhetnénk ebbe az igencsak ellaposodó szezonba, de valamiért nálam nagyobb az a para, hogy megalázó vereséget szenvedünk el a City B-től, és az arcunkba tolják a bajnoki cím ünneplését. Mindezt persze elkerülhetjük egy dögunalmas nullanullával, így bárhogy is alakuljanak a ma esti történések, a manchesteri városi derbit csak erős idegzetű olvasóinknak javasoljuk megtekintésre. Na de nem szeretnénk vészmadárkodni, ezért gyűjtöttünk pár optimista statisztikát, hátha sikerül meggyőznünk magunkat és minden erre hajlamos szurkolótársunkat, mert az mégsem lenne pálya, ha a hétvégénket tönkretenné egy csúnya vereség, nekünk meg a legyőzőink örömittas pofáját kéne nézni utána. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: City
Bukaku
(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)
Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.
Miért ne játszhatnánk el jól?
A tavalyi szezonban az utolsó pillanatokig az aktuális riválisok bukásaiért imádkoztunk, idén pedig azért, hogy ne bukjanak már az ellenfelek, hogy végre őszintén koncentrálhassunk az EL szereplésre. No, ez nem jött össze és azt látjuk, hogy egy győzelemmel gyakorlatilag komoly esélyeseivé válnánk, még akár a dobogóért folytatott harcnak is. A Liverpool nagyon könnyen képes leadni simának tűnő mérkőzéseket, a városi riválissal szemben pedig egy mostani három pont hozhatná meg a lépes előnyt, igaz a sorsolásunk így is kegyetlen. Lássuk mi vár ránk!
Régi ismerősök – derbi van!
Alig kezdődött el a várva várt bajnokság, új edzővel, új játékosokkal, magas várakozásokkal, rögtön végigszenvedhettük a remekül időzített válogatott szünetet. Ráadásul, mint egy különösen tapló marketingfogás, pont az egyik legizgalmasabbnak ígérkező meccs előtt kellett két hétig nélkülöznünk a Premier League következő fordulóját. Azaz a városi derbi előtt, amin nem elég, hogy két bajnoki várományos, két városi rivális, de két örök ellenfél is újra összecsap. Manchester United-Manchester City, José Mourinho-Josep Guardiola csata következik.
Oldalfasz
Hol is kezdjem? Moszkvában? Vagy az elalibizett városi rangadónál? Rooney-val? Vagy vágjak a közepébe, és magamat ismételve újra jelentsem ki, hogy van Gaal egy pöcs (#vg1p)? A múlt heti két meccs úgy nagyjából 4 órát vett el minden Manchester United drukker életéből, és ha azt írom, hogy nem szórakozhattunk jól, akkor nagyon visszafogottan fogalmazok. Valójában a címben már felbukkanó négybetűs nemi szerv, valamint a fekália mindenféle változatával és szinonimájával tudnám jellemezni a két mérkőzést, de nem teszem. Na jó, mégis, mert hát a játékunk fos, a United stílusától igen távol álló labdafaszkodás unalmas, meg ez egyébként is a Stretford End, ahol káromkodni ér. A továbbiakban terítéken a töketlen tiki-taka. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Derby Day
Egy éve még abszolút lehetetlennek, de még pár hete is csak nagyon optimista jóslatnak tűnt, hogy a holnapi manchesteri derbinek a United több ponttal vág neki. Pedig megtörtént, Lajos mágiája a Herrera – Mata duóval kiteljesedett, zsinórban öt győzelemnél járunk, a City meg lecsövesedett a Spurs szintjére, és mostanában akárhová utaznak, kikapnak. Mi annyira nem bánkódunk a helycsere miatt, sőt azt sem igazán bánnánk ha ez az egész olajbizniszes okosság megszűnne és ők visszakerülnének oda, ahová valók: a középmezőnybe. De sajnos ez a forgatókönyv nem tűnik túl valószerűnek, és egyelőre még rohadt erős a keretük, meg hát még pár hétig ők a címvédők, így nem lesz könnyű. De most meg kell verni a City-t.
Városi derbire hangoló
Akár valami wannabe fakír, már biztosan mindenki tűkön ülve várja a meccset, az addig hátra lévő szűk két órára éppen ezért remek elfoglaltságot találtunk nektek. Vendégszerzőnk, stanleykubrick segítségével ismét egy minimál időutazáson vehettek részt, avagy képek és videók segítségével felidézhetitek az elmúlt évtized legemlékezetesebb városi rangadóit. Nyugi, az 1-6-ot cenzúráztuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manchesteri triplázás
Bármennyire is csábítóan hangzik, mai posztunkban nem a 99-es sikerek felett fogunk nosztalgiázni, sokkal inkább a holnapi manchesteri derbire igyekszünk hangolódni. Hogy jön ide akkor a triplázás? Nagyon egyszerű: a United két döntetlent, a City pedig két vereséget követően lép majd pályára a Etihadban, mi pedig bármelyik széria folytatását szívesen megnéznénk vasárnap délután. A legjobban persze az utóbbiét.
Tíz érdekes szám a manchesteri derbi elé
Tavaly nyáron a 2013/14-es szezon sorsolását vizsgálgatva még mosolyogva nézegettük, hogy a március végi City elleni derbi lesz az utolsó rangadónk a bajnokságban, hiszen úgy gondoltuk, hogy ez igen nagy segítségünkre lehet majd a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Nos, ebből végül nem lett semmi, a meccs azonban ettől függetlenül még nem marad el – mi úgy gondoltuk, hogy az alábbi tíz számmal fogunk felkészíteni benneteket rá.