Az Ördögi Kör utolsó (idei) adásában értékeljük a félszezont, Ten Hagot, az új igazolásokat, és megpróbálunk pozitívumokat is találni. A végén kérdéseket is felteszünk, amikre a kommentmezőben várjuk a válaszokat.
BÚÉK!
Szilveszteri félszezonösszegző
Listen to this episode from Stretford End on Spotify. Az Aston Villa-meccs után, de még a Nottingham előtt kiértékeljük a z eddigi szezont.
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.
Egészen érdekes karriert tudhat magának Jonny Evans. Nagyon ígéretesen kezdett, és azóta sem igazán találja a 2008/09-es formáját. Felejthető, borzalmas, sérülésekkel és botrányokkal tarkított idényei után/előtt/közben azért néha megmutatta, miért is lehetett a Red Wall első számú tartalékja. Fellendüléseinek azonban mindig valami botrányosan rossz teljesítmény vetett véget, hogy aztán az utána következő hosszan tartó hullámvölgyből mindig éppen akkor törjön ki, mikor már mindenki lemondott róla. Ez a szezon is csak a szokásos módon zajlott: szar játék, kikerülés a csapatból, remek visszatérés, botrány, eltiltás, mileszvele. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy rövid történet abból az időből, amikor Lajosnak még fingja sem volt arról, hogy Rooney egyébként csatár…
SZOPÓÁLARC A KARÁCSONYFA ALATT!!!
A Hull City elleni Boxing-meccs 14. percében, amikor már két góllal vezettek a „félelmetes tigrisek”, nagyon úgy nézett ki, hogy a tervezett osztályozó poszt a fenti frappáns címmel fog kezdődni. A csapat sajnos szerencsére úgy futballozott a folytatásban, mintha még mindig 2012 őszét írnánk, és SAF nem a lelátón ülne MU-címeres melegítőben, hanem a padon. A játék persze még mindig nagyon messze van az ideálistól, a győzelmet példának okáért az ellenfél játékosa biztosította be – James Chester 8 éves kora óta arról álmodott, hogy eldönt egy United-meccset; sikerült neki –, úgyhogy a karácsonyi hangulat ellenére sem hozott mindenkinek 10 pontot a Mikulás Jézuska.
Amíg ti utánajártok annak, hogy mikor lőttünk utoljára öt gólt idegenben egy Bajnokok Ligája mérkőzésen, addig mi jól leosztályozzuk a srácokat a tegnap este mutatott remek játékukért. Panaszra semmiféle okunk nem lehet: tény, hogy ismét egy igencsak gyenge Leverkusent sikerült kifognunk, ám mind egyénileg, mind csapatszinten remekül mozogtunk a Bayarénában, ami a magas átlagon is meglátszik.
