A városi rangadóhoz természetesen méltó beharangozás járna, de az most elmarad, helyette gyorsan összefoglaljuk a tényálladékot.

A városi rangadóhoz természetesen méltó beharangozás járna, de az most elmarad, helyette gyorsan összefoglaljuk a tényálladékot.

A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.
December 27: A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje következett?


A kínzó kérdések:
Történelmi (kétmeccses) győzelmi sorozat! Ennek örömére megbeszéljük új podcastadásunkban, hogy Ole in vagy out, ki(ke)t kellene januárban leigazolni, hogyan pótoljuk Pogbát, Pereira minek van, meghívott sztárkommentelőnk pedig elmeséli, milyen volt élőben látni a csapatot Belgrádban.

Solskjaer eddig az idei talán legjobb tervet rakta össze és (ha csak a szezonnyitón a Chelsea eltarolása okán nincs kedve ezzel vitatkozni valakinek) az eddigi legjobb teljesítményt préselte ki a srácokból, mégis mindez csak egyetlen sovány pontra volt elég.
Bőven szolgáltatott üzemanyagot a vitára a vasárnapi találkozó, megpróbáljuk mindezt sorjában szétszedni.

Képzeljük el, hogy Muhammad Ali az intenzíven fekszik, miután elütötte egy autóbusz, a seggén veszi a levegőt, csövek lógnak ki belőle jobbra-balra, az egész teste Dexion-Salgó elemekre van felerősítve, a szemgolyóin kívül semmijét nem képes mozgatni, nem mellesleg influenzás és 39 fokos láza van – és benyit hozzá a managere, hogy „szia Ali, akkor holnap ne feledd a meccsed Frazier ellen”.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Igen komplex feladat lenne, és tulajdonképpen lehetetlen is egyetlen posztban megfejteni, hogyan is történhetett az, hogy bő 6 év alatt egy bajnokcsapatból a bajnoki címre teljesen esélytelen keret alakulhatott ki. A rövid válasz persze Sir Alex és az azóta elfogyasztott három menedzser közötti különbség, a probléma valamivel hosszabb kifejtése biztosan tartalmazná Woodward nevét is, a minden aspektust megvizsgáló elemzés meg külön könyvet érdemelne. Ennek a bejegyzésnek nem is ez a témája, hanem sokkal inkább a 2012/13-as bajnokcsapat sorsa, vagyis hát inkább elherdálása.

Még csak 4 forduló ment le a szezonból, de a nemzetközi szurkolói közhangulat már most eléggé felfokozott. Új adásunkban megpróbáltuk reálisan kielemezni a helyzetet – vagy tovább dagonyázni a kollektív depresszióban. Hogy melyik verzió nyert végül, az kiderül a kattintás után. Ami biztos: esett szó a távozókról, a felállásról, taktikáról, B-tervről, szóval nyomoztuk az okot rendesen.
Line up: Strigo, Stanley, Kriss, Beyonder.
(Fun fact: a címet ihlető Coppola-klasszikusból készült egy 183 perces végső vágás, ami felújítva mozikba kerül, pont mától.)

Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múlt hétvégi petrezselyem-árusítás után tárt karokkal fogadjuk a mai napon a harmadik bajnoki forduló keretein belül a Kristálypalotát (akiknek a kapujában valaha egy Király állt).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….