Nem szeretnék itt az általános iskolai szavalóversenyek büntetésből delegált zsűrijének közhelyeivel élni, de sok év távlatából nehéz volt kiválasztani egy bejegyzést a sok közül. Nem azért, mert egy zseni vagyok (nemafasztnem), hanem mert annyi íráshoz köt szép emlék, akár az apropó, akár az alkotási folyamat, akár a bejegyzés alatt folyó diskurzus miatt. Szinte gúzsba kötve éreztem magam, amikor egyre rá kellett böknöm, de abban biztos voltam, hogy valamelyik novellisztikusabb stílusú anyagomat szeretném újra megosztani a nagyközönséggel. Szerencsére ezt a stílust sokan szerették az ősblog olvasói közül, így támadógránátként dobálhattam a hálás közönség közé őket, amikor még aktív alkotói pályám csúcsán voltam.
Címke: személyes
Itt a mese vége, avagy minden jó, ha
„A válás mindig jó hír. Tudom, ez furcsán hangzik, de igaz, mert még soha egyetlen jó házasság sem végződött válással.” (Louis C.K.)
„Nincs annál veszélyesebb, mint nem vállalni kockázatot.” (Guardiola)
A United tulajdonosai jó döntést hoztak, amikor majdnem egy évvel ezelőtt David Moyes-t bízták meg a csapat irányításával, és jó döntést hoztak tegnap is, amikor átnyújtották neki a selyemzsinórt. A két állítás egyszerre elvileg nem lehetne igaz, mégis ez a helyzet. Elmagyarázom.
Kezdjük az elején, vagyis SAF visszavonulásával. Amikor kiderült, hogy a Manchester United történetének legsikeresebb menedzsere nyugdíjba megy, mindannyian tudtuk, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban. Ezt írtam akkor a SAF-korszakról és a jövőről: Egy kattintás ide a folytatáshoz….