A sorsolásnak, a fogalmatlan FA-nek, a tévétársaságoknak és bizonyos, meg nem nevezett háttérhatalmaknak köszönhetően csütörtök este Ligakupa-meccset játszunk az Aston Villával. Igen, a vasárnapi bajnoki előtt szűk 70 órával (amit így a Villa és mi is a vébé kezdete előtt mindössze hét nappal nyomunk le) kezdünk az első idei libakuba fordulónkban, természetesen azonnal Premier League csapat ellen.
Sűrű a menetrend, egy héten belül már a harmadik PL-meccset nyomja le a csapat, ráadásul a hétközi Spurs elleni gála után ismét egy top6-os rangadó vár ránk. A sors fura fintorának köszönhetően 11 meccs alatt le is tudjuk a rangadók első körét, tehát a ma esti meccs után elvileg már könnyebb ellenfelek jönnek (egészen januárig, amikor is jön a City – Arsenal kettős szintén egy héten belül, hogy rohadjon meg aki ezért felelős). Ten Hag mérlege egész jó lenne a rangadókon ha azt a meccset nem számítanánk, de hát Potter ellen sem épp a jobbik arcát mutatta új menedzserünk még augusztusban. Ha mindehhez hozzávesszük még hogy 10 helyen változatlan a kezdőcsapatunk, meg a Chelsea csapatában mindig megbúvó köcsögfaktort, akkor kijelenthető hogy a szerdainál jóval nehezebb találkozóra számíthatunk. Idegenben jó az iksz?
Este az európai kupaporond sheriffjeivel játsznk, úgyhogy rittyentünk gyorsan egy kommentfogót és rögtönzünk egy „ЩЊФ ДЯЄ ЧД” posztot is.
A szombati ebéd mellé megtekinthetjük a Southampton elleni derbit (tipp: az első félidőben jók leszünk, a másodikban meg nem), de beharang helyett beszéljünk valami fontosabbról
Felkerült a Prime Videóra a Wayne Rooney-ról készített portréfilm, amit a United-fanok talán jobban is vártak, mint a mai meccset. Rooney nemcsak a főhős, de a(z egyik) megrendelő is, a filmmel az volt az egyik célja, hogy megmutassa, honnan jött, milyen mentális problémákkal kellett megküzdenie, és hogy mi van a fejében.
Utóbbi azért fontos, mert még a United szurkolói közt is sokan vannak azok, akik Rooney-t egy szimpatikus, de üresfejű proligyereknek tartották, ami hősünket, a filmből ítélve, eléggé bántotta. Azt persze eddig is tudtuk, hogy Wayne nem Liverpool kastélynegyedében nőtt fel, de egész más látni is a kezdeteket a régi fotókon és videókon. A filmnek ez a legerősebb része, Rooney saját visszaemlékezései, plusz a családtagok, egykori edzők és csapattársak beszámolói alapján elég pontos képet kapunk arról, milyen élmény is lehetett 16 évesen országos sztárrá válni. Innen, a kulisszák mögül nézve, sokkal jobban meg lehet érteni, miért tűnt úgy, hogy Rooney még annál is „egyszerűbb” gyerek, mint amilyennek kinéz. (Mert be volt szarva a kamerák kereszttüzében. Ki ne lett volna az a helyében?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A játék egyre jobb, kezd körvonalazódni a #ragnickball, már csak gólokat kellene rúgni. Az FA-kupából való kiesés után most ott tartunk, hogy idén maximum a BL-t tudjuk megnyerni (LOL), és/vagy a Wenger-trophyt. Jósolni már tényleg nem merünk, de a tökutolsó Burnley ellen a B-csapattal is nyerni kellene.
A jó hír, hogy Ralf mester már nemcsak a sajttájokon bátor, de a kezdő összeállításánál is, úgyhogy a nyaralásából visszatérő Cavani kezdhet a 37 éves születésnapját a héten ünneplő CR7 helyett. De Gea is visszakapta a helyét, de amúgy maradt a Boro elleni kezdő. (Fredet pedig ne keresse senki a padon, mert Tellesszel együtt benyelte a koronát.)
Az új adásban azt találgatjuk, hogy miért eszkalálódott a helyzet ilyen gyorsan, van-e még lejjebb a gödörben, vagy előbb-utóbb elindulunk felfelé. És persze ronaldózunk is egy egészségeset.
Plusz: a 10 lehetséges OGS-utód.
Line up: Strigo, Kriss, Beyonder
Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a „még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Nehéz megmagyarázni hogy az embernek miért van második csapata, miért szurkol egy másik klubnak is, vagy hogy egyáltalán szükség van-e szurkolói energiáinak megosztására az amúgy is 50+ meccses szezonok világában. A futballszurkolós poliamoria kialakulásának számos oka lehet: az ember követ egy másik bajnokságot, ahol egy idő után mindenképp szimpatikussá válik egy csapat; szurkol a helyi megyeketteseknek vagy a Fradikának; külföldi tartózkodás/meccslátogatás alatt beleszeret egy közegbe; egy sikeres FIFA- vagy FM-karrier okán; vagy csak simán egy szerethető játékost/edzőt/csapatot fedez fel és utána közelebbről is követi őket. De fel lehet ülni a hypevonatra is, lehet szorítani az örökös lúzernek meg underdognak (úgy is, mint Dávidnak a Góliátok mezőnyében), meg hipszterkedni egy olyan klubbal amit mások maximum kétperces összefoglalókból és a livescore oldaláról ismernek. Mivel a magyar fociszurkolókat általában jól be lehet határolni 15-20 topcsapat követőiként, a másodlagos preferenciák általában más vonalon mozognak, teljesen más büdzsével és célokkal, a két csapat aligha játszik egymás ellen komoly tétmeccset. Na ez változott meg esetemben, ma ugyanis a United először találkozik az Atalantával, vagyis a második csapatommal.
Szezonkezdet, BL-sorsolás, Sanchózás, Varane, és persze a CR-homecoming kommentálása a menü.
Line up: Strigo, EZS, Kriss, Beyonder
Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is.
Bár a CR hazatér sztori abszolút ellopta a showt mindennemű unitedes hír elől, azért akad még itt a hétvégén egy nem kicsit fontos meccs is. A nunótlanított Wolves otthonába látogatunk, pont mint az előző szezon utolsó fordulójában, amikor is az EL-döntőre készülő A-csapat mellőzése mellett is győztünk, Elanga és Mata góljaival. Ha a már említett portugál mester új csapata esetleg nem nyerne, egy két gólos győzelemmel akár az első helyre is ugorhatnánk. Ez ugyan jelenleg még nem elvárás, az augusztusi elsőség aligha jelent bármit, a 3 pont viszont kötelező lenne a Southamptonban elvesztegetett kettő pótlására. Hogy mi még az elvárás? Például hogy a bíró (Mike Dean, khm) ne adjon meg szabálytalan gólt az ellenfélnek, fejeljünk be végre egy kurva rohadt pontrúgást, illetve hogy új igazolásaink 10-20 percnyi alibinél meg padon ücsörgésnél többet is mutassanak. Ha ez mind összejön, nem kéne hogy gondot okozzon az eddig pontnélküli farkasfalka. Van még egy óra az F1 rajtjáig kezdőig, mi a de Gea – Wan-Bissaka, Varane, Maguire, Shaw – Fred, van de Beek – Sancho, Bruno, Pogba – Greenwood kezdőt tippeljük, de úgysem ez lesz.