Az utolsó mohikán

Az idei Premier League szezon véget ér és csapatunk már egészen biztosan a második helyen végez a tabellán. Mourinho ennek megfelelően tovább folytatja a rotálást, ugyanis az FA Kupa finálé teljes prioritást élvez a klub életében. Ennél is fontosabb azonban, hogy Michael Carrick utoljára lép pályára tétmérkőzésen a Manchester United mezében. Ez a pillanat pedig egy teljes korszak lezárását is jelenti az Old Traffordon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sirálydráma – Brighton Rock

Az Úrnak 1494. évében, az Ő kegyelméből a spanyol és portugál uralkodók szerződést kötöttek, amely felosztotta közöttük az Európán kívüli területeket a békés hódítás oxymoronjának jegyében. Akkor még senki sem számított arra, ami mostani feljegyzésem indokául szolgál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Averagers: Infinity Snore

A munka ünnepe miatti hosszú hétvégi pihenést a Premier League játékosai szerencsére hírből sem ismerik, így az otthon ragadt apukák, családhoz hazautazó diákok és a városban maradt lonerek mind el tudják magukat foglalni a nehéz körülmények ellenére. Én például ma kirándulni megyek, hogy hűen tarthassam magam United-absztinencia fogadalmamhoz, de akik a TV-k előtt maradnak majd úgyis leírják ide, milyen volt a meccs. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szezon legfontosabb mérkőzése

Újabb gyönyörű nap virradt a Manchester United rajongókra, egy kiváló szombat, ami bár ma munkanapnak számít kis hazánkban, ezt a kellemetlen tényt elhomályosítja, hogy szeretett csapatunk pályára lép a futball második számú szentélyében, a londoni Wembleyben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor egyedül ülök majd a Mozaikban – avagy semmi sem változott

Előljáróban: aki még nem tette, mindenképp olvassa el Pite délelőtti dolgozatát, amiből kiderül, ő hogyan értelmezi az utóbbi időben népszerűvé vált “szexifoci” kifejezést!

Deja vuEsetleg Depi vu. Mindenkivel megtörtént már, idén a csapatunkkal is. Még két hete se gondoltam volna, hogy újabb, ezúttal kellemetlen vótmá’egyszer élményt kell átélnem, de a West Brom elleni ‘miafaszvoltez’ vereség után a hétközi bajnoki mérkőzésünk közvetítése meglehet, nem fogja megduplázni kedvenc törzshelyünk heti forgalmát. Pedig mekkora hittel, odaadással készültem a mai beharangozóra (hát ööö, izé..) egy optimista poszt gondolatait gyűjtve agytekervényeimben. Elvégre zsinórban ötször nyertünk, köztük a Chelsea, Pool, City hármas ellen is, de mint egy Stuka London légterét elérve 1940 körül, kezdte meg zuhanórepülését lelkesedésem a vasárnapi vereséget látva. Ami egyébként valószínűleg csak a mesterterv végrehajtása lehetett, hogy Guardiola ne a pályán ünnepelhesse a már amúgy is agyonnyert bajnokságát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

EZS helyett dolgozom, és ő veszi fel a fizetést érte

Az úgy volt, hogy tehetséges lelkes törzskommentelőnk, Pite felajánlotta, hogy megírja a beharangot a Bournemouth-meccs elé. Örültünk neki, mert a West Brom elleni gyalázat után sok kedvünk nem volt az élethez posztíráshoz. A szöveg megérkezése aztán kiderült, hogy Pite ezt a posztot, mit szépítsük, álló farokkal írta meg, és beharang helyett valami egészen mást kaptunk. Amit nem bánunk, de így legalább ki tudjuk majd tenni EZS posztját is. Egyet sem fizettek, kettőt kaptok! (Ja, és kösz, Pite!)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viszlát, West Brom!

A West Bromwich Albion elleni mérkőzés a kötelezőnél is kötelezőbb kategóriába tartozik, ennek okán így a megszokott esélylatolgatás helyett egy rendhagyó írással jövök. Biztosan jól tudjátok, hogy mindannyiunknak szívünk csücske volt a Birmingham melletti kiscsapat a szerkesztőségben. Így igazán kár lenne nem felidézni a fantasztikus múltat az elmúlt másfél évtizedből.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A számok nem hazudnak

A városi rangadókat általában nagyon várják a szurkolók, ettől a maitól viszont a legtöbbünk alighanem eltekintene. A Unitednek ezen a meccsen csak veszíteni valója van, így felspannoltság helyett inkább aggódással vegyes borzongás járja be testünket szombat késő délutánig. Egy meggyőző győzelemmel akár még életet is lehelhetnénk ebbe az igencsak ellaposodó szezonba, de valamiért nálam nagyobb az a para, hogy megalázó vereséget szenvedünk el a City B-től, és az arcunkba tolják a bajnoki cím ünneplését. Mindezt persze elkerülhetjük egy dögunalmas nullanullával, így bárhogy is alakuljanak a ma esti történések, a manchesteri városi derbit csak erős idegzetű olvasóinknak javasoljuk megtekintésre. Na de nem szeretnénk vészmadárkodni, ezért gyűjtöttünk pár optimista statisztikát, hátha sikerül meggyőznünk magunkat és minden erre hajlamos szurkolótársunkat, mert az mégsem lenne pálya, ha a hétvégénket tönkretenné egy csúnya vereség, nekünk meg a legyőzőink örömittas pofáját kéne nézni utána. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez a kérdés, válasszatok!

2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….