Bezárnak a kapuk

Nem tudom, ki hogyan van vele, de amennyire kimeríti a játékosokat (és velük együtt a játékvezetőket is) fizikailag a háromnaponta elszabaduló darálás ebben a szezonban, legalább annyira fáraszt le engem is ugyanez, már ami a lelkesedést illeti. Nehéz az igazi elvetemült szurkolói engagement-hez szükséges energiákat ilyen sűrű egymásutánban összpontosítani. A szezon elején még rendesen felcseszett például a Palace ellen odahaza elkövetett cselekmény, de most, pár hónapra rá a zsinórban lejátszott harmadik 0-0 után csak balta arccal nézek magam elé, valódi kiábrándultság nélkül. Olyan szintű apátia köszöntött be nálam, hogy ennek a beharangnak az írását elkezdve konkrétan a Chelsea ellen kezdtem felkészülni, és infot gyűjteni róluk és a játékukról Tuchel alatt, mire feltűnt, hogy azt a meccset már lejátszottuk múlt héten. Úgyhogy a Chelsea helyett mindenki fogadja szeretettel a Manchester City közreműködésével fogant kommentfogót.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szerda esti bemelegítés

A középmezőnyben tanyázó Crystal Palace-t kéne ma mindenképp legyőzni ahhoz, hogy maradjunk a 2. helyen, mielőtt a hétvégén ráfordulunk a városi derbire. Ole mester is valószínűleg ezért pihenteti Löföt és MekTomit. A sérülésből visszatérő Cavani bedobása kezdőként így elsőre nem tűnik annyira jó ötletnek, Henderson kezdetését pedig nem láttuk jönni, de azért örülünk neki.

A Palace ellen viszont az összes (11) eddigi idegenbeli meccset megnyertük, ami rekord, úgyhogy nem ma kellene ezen a jó szokáson változtatni. A juventusos mezünk meg amúgy is szerencsét szokott hozni.

A Chelsea-way: highway Tuchel

A csütörtök-vasárnap ritmusú tavasz elkezdődött, a tét nélküli bealvós EL-meccsünket követően ma késő délután egy igazi PL-rangadón láthatjuk máris viszont szeretett Unitedünket, hiszen a Stamford Bridge-re látogat a csapat. Idén ez már a harmadik Tuchel – Solskjaer összecsapás lesz, mivel a németet időközben kirakták Párizsból, ahol a tavalyi BL-döntő, az idei BL-továbbjutás, meg a bajnokság alig vezetése úgy tűnik hogy kevés. Lehet hogy ez Londonban sem lenne elég, a temzevirág életű Chelsea-edzők legújabbika azonban impresszív módon startolt, egyelőre még vár rá az első vereség a Chelsea padján, amire tökéletes időpont lenne február utolsó délutánja. Tovább után megpróbálunk elmerülni a londoniak klubfilozófiájában, már amennyire van ilyen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ördögi Kör: A PL 2. legjobb csapata?

Új adás az Európa Liga-menetelés elé időzítve, nem csak az Európa Ligáról.

Témák:

+ Minőségi bírózás
+ Cavani: ennyi a max?
+ Martial: van lejjebb / feljebb?
+ Rashford: jó szezon?
+ Vita: rasszizmus és algoritmus
+ Európa Liga: vajon mi(nek)?
+ Donny (h)arcai
+ Körzős-vonalzós játék vs. egyéni képességek
+ United Way-ről újra

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Coming out

Igazából már nagyon régóta, több mint tíz éve érzem azt, hogy valami nincs velem rendben, de csak  tavaly mertem ez bevallani magamnak. A pontos dátumra is emlékszem. 2020. december 1. Ezen a napon jelentette be Ellen Page amerikai színész(nő), hogy transzneműnek érzi magát, és a továbbiakban Elliot néven, férfiként fog élni. Régebben én is úgy reagáltam volna erre a hírre, mint a kommentelők közül sokan, röhögőfejes emodzsival vagy lájkvadász vicceskedéssel. Ami azt illeti, eszembe is jutott egy jó poén, be is írtam, de aztán valamiért mégsem küldtem el. Helyette elkezdtem Ellen Elliot Page-interjúkat olvasni, meg akartam érteni, mi visz rá valakit egy ilyen döntésre, és persze a transzneműségről se tudtam sokat, úgyhogy beleástam magam a Wikipédiába. És minél többet tudtam meg Page-ről és a motivációiról, annál jobban kezdtem megérteni őt. Sőt egy idő után azt vettem észre, hogy iszonyúan irigylem őt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….