Újabb rangadó idegenben, újabb iksz (Arsenal-United, 1:1)

“The past dictates the future.” (Dale Cooper)

Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.

A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Roncsderbi a top4-ért – osztályzás

Szombati győzelmünk miatt egyik szemünk sír, másik pedig röhög. Egyrészt szomorúak vagyunk a mutatott játék miatt, másrészt örülünk az idegenbeli három pontnak és a negyedik helynek (mindkettőnek először idén). Elkeserítő, hogy egész félidőket játszunk le kiesőcsapatok színvonalán, viszont kacagunk azon, hogy vannak még nálunk is nagyobb lúzercsapatok. Szombaton testközelből is megtapasztalhattuk, milyen az amikor Wengerék megnyomják az önmegsemmisítő gombot. Ne finomkodjunk, az Arsenal volt a jobb csapat, és csak maguknak köszönhetik a vereséget. Ez a pontszámokból is meglátszik, hiszen ezúttal az ellenfél játékosainak is jár osztályzat. Na nem mi követjük el amolyan kárörömként, hanem felkértük erre az éppen szünetet tartó Útwenger pontozós specialistáját, így az ágyúsoknak goonerpeet osztja az érdemjegyeket.wenger van gaal Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Görbe tükör?

A Chelsea és a City elleni rangadókat követően szusszanhattunk egy kicsit a Palace látogatásának és a válogatott szünetnek köszönhetően, most azonban újabb nagy feladat elé néznek van Gaal fiai: az Arsenal otthonába látogatunk ma délután. Kár lenne tagadni: két boldogtalan csapat összecsapása lesz ez, melyek egyaránt nagy reményekkel vágtak neki a szezonnak, a tabellán elfoglalt mostani helyezésük (és főleg: a mellette szereplő pontszám) azonban aligha összeegyeztethetőek az előzetes tervekkel. Bizonyítani tehát bőven van mit – itt is, ott is.

danny

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Modern útikalauz vörös ördögöknek

 

Az átigazolási szezon utolsó hetének történései annyira felizgattak benneteket, hogy levelesládánkba csak úgy záporoznak a vendégposztok. Semmi kétség, a United csapata igen rövid idő alatt jelentős változáson ment keresztül (és itt nem a 14. helyre gondolok), és mindannyian csak remélni tudjuk, hogy a jó irányba indulunk el. Mai vendégszerzőnk, giornalista a keményvonalas Moyes-ellenesség után most optimista hangulatban várja a rosszul kezdődő szezont, a hajtás után ki is fejti hogy miért. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Iskolajáték – osztályzás

Amíg az Old Trafford lassan nevetség tárgyává válik, olyannyira gyengén teljesítünk ebben a szezonban hazai pályán, addig idegenben több meggyőző produkciót is láttunk már idén a csapattól – a Swansea, a Fulham és a Leverkusen után most az Aston Villát ütöttük ki tükörsimán Manchestertől távol. Hogy aztán ez egyike lesz-e majd ezen fura szezon bizarr tendenciáinak, azt egyelőre még nem tudjuk megmondani, ám addig is örüljünk a vasárnap látottaknak – most ugyanis volt minek.

top

Egy kattintás ide a folytatáshoz….