Ugye nem én vagyok az egyetlen, akinek van második csapata a Premier League-ben? Egy szimpatikus klub, akik mérkőzéseit ugyan nem jegyzi le az ember előre a naptárba, de szívesen nézi meg őket bárki ellen, a tabellán mindig vet a helyzetükre egy kósza pillantást, adott esetben még FM/FIFA karriert is indít velük, hogy egy alternatív valóságban a Bajnokok Ligájába vezérelje az ott egyébként sosem szereplő csapatot. Nos, nekem igen sokáig a Southampton volt ez a bizonyos második csapatom, még mielőtt a ‘Pool fiókcsapatává váltak volna, és mindenféle hozzánemértő menedzserek hathatós segítségével a PL pofozógépévé degradálódtak (most is utolsók, nem is ússzák meg a kiesést idén). A sikeresen működő klubmodell (lásd még: projekt) tekintetében immár egy másik déli parti település mutatja az irányt: az utóbbi években a Brighton lett az a klub, ahonnan nem csupán a jól teljesítő játékosokat, de az aktuális menedzsert is lerabolják a nagyobb halak. A bennem lakozó divatdrukker pedig egyre gyakrabban követte a meccseiket, nem utolsósorban azért, mert ők tényleg eséllyel lépnek pályára az általam utált riválisokkal szemben. Bár sajnos ellenünk is, mint ma délután az FA Kupa elődöntőjében.
