Coming out

Igazából már nagyon régóta, több mint tíz éve érzem azt, hogy valami nincs velem rendben, de csak  tavaly mertem ez bevallani magamnak. A pontos dátumra is emlékszem. 2020. december 1. Ezen a napon jelentette be Ellen Page amerikai színész(nő), hogy transzneműnek érzi magát, és a továbbiakban Elliot néven, férfiként fog élni. Régebben én is úgy reagáltam volna erre a hírre, mint a kommentelők közül sokan, röhögőfejes emodzsival vagy lájkvadász vicceskedéssel. Ami azt illeti, eszembe is jutott egy jó poén, be is írtam, de aztán valamiért mégsem küldtem el. Helyette elkezdtem Ellen Elliot Page-interjúkat olvasni, meg akartam érteni, mi visz rá valakit egy ilyen döntésre, és persze a transzneműségről se tudtam sokat, úgyhogy beleástam magam a Wikipédiába. És minél többet tudtam meg Page-ről és a motivációiról, annál jobban kezdtem megérteni őt. Sőt egy idő után azt vettem észre, hogy iszonyúan irigylem őt…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi van Soton, kell egy pofon?

Egy hét alatt megint játszunk három meccset, és nincs kizárva, hogy a háromból a legkeményebb nem a PSG elleni visszavágó, hanem a mai Southampton elleni meccs lesz. Amiben lehet reménykedni: idegenben játsszunk, az Old Trafford kriptonitja így ki lesz védve, illetve a török Felcsút elleni didal győzelem után Van de Beek bent ragadt a kezdőben.

A poszt címével azoknak szeretnénk kedveskedni, akik az esetleges csúnya buktát követően screenshotként el akarnak tenni valami vicceset a szilveszteribe.

A múlt sötét árnya beteszi lábát az Old Traffordra

Ha jósolni kellene a mai, Spurs elleni hazaira, akkor nem tudnánk. A tragikus kezdés után három idegenbeli győzelemmel javítottunk, de aki látta ezeket a meccseket, az most annyira még nem lehet nyugodt. A játékunk mintha javulni látszana, Ole a jelek szerint bizalmat szavaz Baillynak, és a Brighton elleni világklasszis szabadrúgásának (khm) köszönhetően remélhetően Pogba is felfedezi magában a futballistát. (Ami biztos: Dalot már csereként sem fog alkotni, mert közben hivatalosan is kölcsönadtuk a Milannak. FRISSÍTÉS: Telles viszont állítólag done deal.)

A Spursbe Son sajnos visszatért, de még így is bízhatunk benne, hogy a hétközi kupameccsek és az utazgatások után Jose csapata lesz a fáradtabb.

Tipp: nincs. Helyette mutatunk egy sajnos megint (mindig) aktuális mémet az internetekről:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megint Brighton

Nem akartuk,  de megkapjuk: a karalábékupa következő fordulójában (ma este) a sirályoknál vizitelünk. Kiderül, mennyire dolgozik a bosszú a Brighton játékosaiban, akik pár napja (sport)történelmi tettet hajtottak végre: úgy kaptak ki, hogy lefújáskor még ikszre álltak.

Ami biztos: ha revansot akarnak venni, mondjuk a két gólban is szerepet vállaló Maguire-en, vagy a győztes gólt szerző Brunón, akkor rábasztak: Ole Löföt leszámítva lecserélte a teljes kezdőt. Ami elvileg papírforma, a gyakorlatban viszont a kapitányunk pihentetését talán még maga ’Arry se látta jönni. De örülünk neki, a kezdő ennél már csak akkor lenne tökéletesebb, ha Mengi is helyet kapott volna benne. A kommentek közt kérjük annak az eldöntését, hogy van-e értelme izgulni ma este, jó-e nekünk az, ha továbbjutunk.

Mester, mit keres Löf még mindig a kezdőben?

Magyar idő szerint fél 2-kor indul útjára a labda a The American Express Community Stadiumban, ahol a 8. helyezett fogadja a 15. Manchester Unitedet. Olyan korai ez az időpont, hogy annak is örülünk, hogy sikerült egyáltalán a kezdők kihirdetéséig felkelnünk, nemhogy még rendes posztot is írjunk, szóval be kell érnetek egy kommentfogóval. Bocs.

Pedig lenne miről posztolni, mert a Brighton izgalmas ellenfél, elég sokszor megtréfáltak már bennünket. Legutóbb mondjuk pont nem, Greenwood és Bruno emlékezetes góljaival vertük őket nullháromra június végén. A Palace elleni blamából kiindulva most egy szűk 0:1-nek is nagyon tudnánk örülni.  Pláne, miután megláttuk a kezdőt:

United – Tragédiából mitológia

A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ördögi Kör – In Ole we trust?

Itt a szezonnyitó podcast! Óvatosan optimista szezonbeharangozó, Chelsea-meccsen túl, Farkasokon innen.

Témák:
00:00 – Új igazolások
20:10 – (Nem) távozók
28:30 – A DOF vajon mi(ért nincs még kinevezve)? (Itt még vita is volt.)
42:20 – Túratapasztalatok + a 4-2-3-1 kielemzése + a Chelsea-meccs
1:05:20 – A kommentelő kérdez, mi válaszolunk
1:28:30 – Kristálygömbözés

Feat.: Strigo, kriss, Beyonder

(Fent vagyunk továbbra is a Spotify-on és az iTunes-on.)

#9 – Egy legenda bukása?

Ha nincs (az a) De Gea(-baki), akkor lehet, hogy most nem a csütörtöki Európa Liga-meccsek izgalmaira kellene lélekben készülnünk, hanem a lehetséges BL-csoportokat találgathatnánk. Azon a Chelsea elleni bajnokin a játék nyomokban újra a januári-márciusi periódus Oleballját tartalmazta, a gól is megjött, úgyhogy nem nagyon volt olyan United-fan Manchestertől Bangladesig, aki ne hitte volna el, hogy van még remény. Aztán Rüdiger 30-ról megeresztett egy olyan ernyedt lövést, amit Megye 2-ben is úgy fognak meg a kapusok egy kézzel, hogy le se teszik a másikkal a sörösüveget, de mocsokszar formában lévő spanyolunk (akinek ez lett volna az első védése a meccsen) kiütötte gólpasszra Alonsónak. Igen, tudjuk, a futballban nincs „ha” és „volna”, de nehéz elképzelni, hogy ugyanúgy alakult volna a szezon utolsó két meccse a Chelsea elleni győzelem után.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Roncsderbi a negyedik helyért

Elérkezett a végjáték. A színes egyenruhába öltözött, szebb napokat látott hősök depressziósan lézengenek. Régi dicsőségüknek már nyoma sincs, úgy tűnik, végleg elbuktak, és már a csapat fele is csak lélekben van jelen.

Nem, ez nem az Endgame, csak a United szezonfináléja. Már csak három meccs van hátra, és a riválisok balfaszkodásának köszönhetően még mindig élnek a top 4-es álmaink (igen, ezt a mondatot leírni is olyan szar, mint olvasni.) Most következne az a rész, ahol részletesen kielemezzük mágnestáblán, GIF-ben és taktikai rajzok tucatjain, hogy mi ment félre március óta, de egyrészt a prolicenszt még nem tudtuk megszerezni, ezért nincs jogunk beleokoskodni az igazi szakértők dolgába, másrészt ez már senkit nem érdekel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….