Mi van Soton, kell egy pofon?

Egy hét alatt megint játszunk három meccset, és nincs kizárva, hogy a háromból a legkeményebb nem a PSG elleni visszavágó, hanem a mai Southampton elleni meccs lesz. Amiben lehet reménykedni: idegenben játsszunk, az Old Trafford kriptonitja így ki lesz védve, illetve a török Felcsút elleni didal győzelem után Van de Beek bent ragadt a kezdőben.

A poszt címével azoknak szeretnénk kedveskedni, akik az esetleges csúnya buktát követően screenshotként el akarnak tenni valami vicceset a szilveszteribe.

A múlt sötét árnya beteszi lábát az Old Traffordra

Ha jósolni kellene a mai, Spurs elleni hazaira, akkor nem tudnánk. A tragikus kezdés után három idegenbeli győzelemmel javítottunk, de aki látta ezeket a meccseket, az most annyira még nem lehet nyugodt. A játékunk mintha javulni látszana, Ole a jelek szerint bizalmat szavaz Baillynak, és a Brighton elleni világklasszis szabadrúgásának (khm) köszönhetően remélhetően Pogba is felfedezi magában a futballistát. (Ami biztos: Dalot már csereként sem fog alkotni, mert közben hivatalosan is kölcsönadtuk a Milannak. FRISSÍTÉS: Telles viszont állítólag done deal.)

A Spursbe Son sajnos visszatért, de még így is bízhatunk benne, hogy a hétközi kupameccsek és az utazgatások után Jose csapata lesz a fáradtabb.

Tipp: nincs. Helyette mutatunk egy sajnos megint (mindig) aktuális mémet az internetekről:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megint Brighton

Nem akartuk,  de megkapjuk: a karalábékupa következő fordulójában (ma este) a sirályoknál vizitelünk. Kiderül, mennyire dolgozik a bosszú a Brighton játékosaiban, akik pár napja (sport)történelmi tettet hajtottak végre: úgy kaptak ki, hogy lefújáskor még ikszre álltak.

Ami biztos: ha revansot akarnak venni, mondjuk a két gólban is szerepet vállaló Maguire-en, vagy a győztes gólt szerző Brunón, akkor rábasztak: Ole Löföt leszámítva lecserélte a teljes kezdőt. Ami elvileg papírforma, a gyakorlatban viszont a kapitányunk pihentetését talán még maga ’Arry se látta jönni. De örülünk neki, a kezdő ennél már csak akkor lenne tökéletesebb, ha Mengi is helyet kapott volna benne. A kommentek közt kérjük annak az eldöntését, hogy van-e értelme izgulni ma este, jó-e nekünk az, ha továbbjutunk.

Mester, mit keres Löf még mindig a kezdőben?

Magyar idő szerint fél 2-kor indul útjára a labda a The American Express Community Stadiumban, ahol a 8. helyezett fogadja a 15. Manchester Unitedet. Olyan korai ez az időpont, hogy annak is örülünk, hogy sikerült egyáltalán a kezdők kihirdetéséig felkelnünk, nemhogy még rendes posztot is írjunk, szóval be kell érnetek egy kommentfogóval. Bocs.

Pedig lenne miről posztolni, mert a Brighton izgalmas ellenfél, elég sokszor megtréfáltak már bennünket. Legutóbb mondjuk pont nem, Greenwood és Bruno emlékezetes góljaival vertük őket nullháromra június végén. A Palace elleni blamából kiindulva most egy szűk 0:1-nek is nagyon tudnánk örülni.  Pláne, miután megláttuk a kezdőt:

United – Tragédiából mitológia

A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ördögi Kör – In Ole we trust?

Itt a szezonnyitó podcast! Óvatosan optimista szezonbeharangozó, Chelsea-meccsen túl, Farkasokon innen.

Témák:
00:00 – Új igazolások
20:10 – (Nem) távozók
28:30 – A DOF vajon mi(ért nincs még kinevezve)? (Itt még vita is volt.)
42:20 – Túratapasztalatok + a 4-2-3-1 kielemzése + a Chelsea-meccs
1:05:20 – A kommentelő kérdez, mi válaszolunk
1:28:30 – Kristálygömbözés

Feat.: Strigo, kriss, Beyonder

(Fent vagyunk továbbra is a Spotify-on és az iTunes-on.)

#9 – Egy legenda bukása?

Ha nincs (az a) De Gea(-baki), akkor lehet, hogy most nem a csütörtöki Európa Liga-meccsek izgalmaira kellene lélekben készülnünk, hanem a lehetséges BL-csoportokat találgathatnánk. Azon a Chelsea elleni bajnokin a játék nyomokban újra a januári-márciusi periódus Oleballját tartalmazta, a gól is megjött, úgyhogy nem nagyon volt olyan United-fan Manchestertől Bangladesig, aki ne hitte volna el, hogy van még remény. Aztán Rüdiger 30-ról megeresztett egy olyan ernyedt lövést, amit Megye 2-ben is úgy fognak meg a kapusok egy kézzel, hogy le se teszik a másikkal a sörösüveget, de mocsokszar formában lévő spanyolunk (akinek ez lett volna az első védése a meccsen) kiütötte gólpasszra Alonsónak. Igen, tudjuk, a futballban nincs „ha” és „volna”, de nehéz elképzelni, hogy ugyanúgy alakult volna a szezon utolsó két meccse a Chelsea elleni győzelem után.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Roncsderbi a negyedik helyért

Elérkezett a végjáték. A színes egyenruhába öltözött, szebb napokat látott hősök depressziósan lézengenek. Régi dicsőségüknek már nyoma sincs, úgy tűnik, végleg elbuktak, és már a csapat fele is csak lélekben van jelen.

Nem, ez nem az Endgame, csak a United szezonfináléja. Már csak három meccs van hátra, és a riválisok balfaszkodásának köszönhetően még mindig élnek a top 4-es álmaink (igen, ezt a mondatot leírni is olyan szar, mint olvasni.) Most következne az a rész, ahol részletesen kielemezzük mágnestáblán, GIF-ben és taktikai rajzok tucatjain, hogy mi ment félre március óta, de egyrészt a prolicenszt még nem tudtuk megszerezni, ezért nincs jogunk beleokoskodni az igazi szakértők dolgába, másrészt ez már senkit nem érdekel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jesse-mese mindenkinek

Az Arsenal elleni FA-Cup-diadal egyik kulcsszereplője Lionel Jesse, vagyis Messi Lingard volt, ennek örömére lefordítottuk a The Players Tribune-ben megjelent önvallomását (illetve annak a rövidített változatát).

A nagyapám igazi old school figura. Nem is volt soha focirajongó. Fiatalon rögbizett és súlyt emelt a brit válogatottban. Csak azután vetette bele magát a futballba, hogy megszülettem és elkezdtem rugdosni a felfújható katicabogaras labdámat. Van rólam fotó is a vörös-fekete labdával, 14 hónaposan. Akkor még a pelenka is rajtam volt. Járni is alig tudtam, de azért lövöldöztem a bombákat nagyapa barna bőrfoteljébe.

Állandóan együtt voltam a nagyapámmal. Minden nap. A nagyi és ő segítettek felnevelni. Volt, hogy ott aludtam egy matracon a földön, a szobájukban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….