Az egy évvel ezelőtti, horrorisztikus szezonkezdetet követően LVG idén valószínűtlenül barátságos sorsolás mellett mutatkozhatott be a United kispadján, és bár játszottunk már mindhárom újonccal, valamint a tavalyi, illetve az idei tabella alapján is legyőztük eddigi legerősebb ellenfeleinket (Everton, West Ham), a jelenleg elfoglalt pozíciónk így is a Moyes-érát idézi. Persze tudjuk: a holland menedzser a nagy jövés-menés és a kevés idő miatt 3 hónap türelmet kért, sok volt a sérült, meg különben is, a Manchester United mindezek ellenére is a bajnoki címre hajt továbbra is, ám a szurkolók továbbra sem érezhetik feltétlenül azt, hogy LVG fogja elfeledtetni velük az elmúlt másfél évet. A sok ígéretet követően tehát most már jó lenne némi bizonyíték is – hol máshol kapnánk erre jobb lehetőséget, mint a listavezető Chelsea elleni összecsapáson.
harmansmith bejegyzései
Fordítva sem megy
Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!
Hány éves a kapitány?
A hétvégi bajnokikat követően ismételten válogatott szünet vár majd a csapatokra és a játékosokra, ami lehetne akár rossz hír is, LVG és a United számára azonban kifejezetten pozitív, hiszen addig is fogyatkozhatnak a nevek a sérültek listáján. Egy kihívás azonban addig még hátravan, hiszen a 13 órakor kezdődő Everton elleni összecsapás során (meg még további kettőn) kénytelenek leszünk nélkülözni kapitányunkat, idén először. Arról nem is beszélve, hogy ennek az újjáépített csapatnak ez lesz az első valamennyire komoly erőpróbája.
Mission accomplished
Úgy tűnik, a sors vicces kedvében volt szombat délután, úgy döntött ugyanis, próbára teszi csapatunkat (meg persze annak menedzserét), fényt derítve arra, hogy vajon tanult-e valamint a United a Leicester elleni összeomlásból. Szükségtelen izgalmak kétgólos vezetést követően? Pipa. Általános negatív játékvezetői hátszél? Pipa. Piros lapos megmozdulás az ellenfél egyértelmű szabálytalankodását követően? Ez is megvolt. Most azonban – még ha félórás intenzív bekkelés árán is, de – sikerült kihúzni egygólos előnnyel, így ha nem is kitörő örömmel, de végül a három pont birtokában hagyhatták el játékosaink az Old Trafford gyepét. Lássuk, milyen értékelést tehetnek zsebre.
Az igazi kezdet?
A sikeres előszezont követően aligha ilyen kezdésről álmodtak a United szurkolói: az eddigi három forduló során összekapart két pont (valamint az elmúlt évek egyik legszégyenteljesebb veresége a ligakupában) aligha indokolja LVG és a csapat dicsőítését. Ha valami, hát a válogatott meccsek miatti szünet azonban biztosan jól jött Manchester vörösebbik felének: elcsíptünk két jófajta last minute-igazolást (Falcao, Blind), Rojo végre hivatalosan is játékra kész, Shaw és Herrera személyében pedig két fontos poszton épült fel egy-egy nagy hiányzó, így nem túlzás azt mondani, új kezdet lehet a csapat számára a ma délutáni, QPR elleni összecsapás.
Ők maradtak
Nem szoktunk hozzá ekkora (és ilyen kaliberű) mozgolódásra az átigazolási szezonban, mint amilyet a mögöttünk lévő hetekben tapasztalhattunk, idővel azonban ennek is el kellett jönnie: az idősödő keret frissítése és az egyre csak duzzadó gyenge pontok erősítése évek óta váratott magára. A nyers számok mindenesetre így is sokkolóak: 170 millió elköltött euró, 15 távozó és 6 érkező a nyári időszak mérlege, ami manchesteri (mármint United) szemmel joggal nevezhető totálisan idegennek. Úgy gondoltuk, hogy ezen izgalmas időszakot követően érdemes egy gyors létszámellenőrzést tartani – nem csak azért, hogy lássuk, kik maradtak végül, hanem azért is, hogy elmélkedhessünk kicsit afelett, mit is tervezhet LVG a szezonra.
Büntimeccs
Hogy mi? Máris meccs van? De hát vasárnap játszottunk! Bizony, ez vár azokra, akik kénytelenek már a ligakupa második fordulójában bekapcsolódni a küzdelmekbe – mondhatjuk azt is, hogy ez a jutalmunk azért, amiért az előző szezonban nem sikerült kvalifikálnunk magunkat az európai kupaporondra. Sebaj, álljon itt egy kép a hivatalosan néhány órája leigazolt Angel Di Mariáról, csak hogy legyen minek örülni – még úgy is, hogy a világ pénzét kellett kiszurkolnunk érte.
Who are ya? – Már csak két élet maradt
Az enyhén szólva csalódást keltő szezonnyitányt követően LVG és csapata azon Sunderland otthonában javíthat majd vasárnap délután, akik immáron sorozatban nyolcadik szezonjukat tapossák a Premier League-ben, mióta 2007-ben legutóbb feljutottak az első osztályba. Két életük maradt már csak tehát a Fekete Macskáknak, melyekre jó eséllyel szükségük is lesz, hiszen a szóban forgó időszakban mindössze egyetlen alkalommal kerültek három győzelemnél nagyobb távolságra a kieséstől – igaz, akkor egyenesen a felsőházban zártak. Nem nagy merészség tehát azt állítani, hogy valószínűleg idén is a kiesés elkerülése lesz a legfőbb céljuk. Még akkor is, ha jelenleg egy ponttal többjük van, mint nekünk, miután az első fordulóban ikszeltek a West Brommal.
7 gól, duplázó Young – nyugi, ez csak van Gaal
Ha nem is hivatalosan, de megkezdődött a Manchester United idei szezonja: az amerikai hakni első felvonásán az egykoron David Beckhammel felálló Los Angeles Galaxy volt az ellenfél. A hazánk dicső labdarúgó szövetségével rímelő MLS már javában zajlik, így egy elviekben “éles” csapat ellen kezdtük meg a felkészülést, a végeredmény azonban végül minden várakozást felülmúlt, 7-0 állt ugyanis az eredményjelzőn a nem különösebben nagy iramú 90 percet követően. Ha tehát valaki úgy döntött, felkel hajnali 5-kor, utólag biztosan nem bánta meg.
Itt a vége
Ez a nap is eljött: az idei szezon utolsó meccsére kerül sor a mai napon – legalábbis a Manchester United számára. Három éven belül a harmadik érzelmi perspektívával szembesülhetünk a Southampton otthonába látogatva: 2012-ben a hosszabbításban, gólkülönbséggel csúszott ki a kezükből az arany, 2013-ban Fergie visszavonulása és egy 5-5-ös döntetlen tette különlegessé a keserédes bajnoki címet, idén pedig egy elképesztően csalódást keltő szezon lezárásaként tekinthetünk a harmincnyolcadik fordulóra.