Összefoglaló és klasszikus értékelés helyett ma ismételten egy videót láthattok, amiben alapvetően Daley Blind vállalja a főszerepet.
Egy nehéz nap délutánja – Főszerepben Daley Blind
503
stretfordend bejegyzései
Lessük meg az exeket!
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.
Until We Fall Asleep – HangVaal #4
Strigo, Everred és Beyonder közreműködésével elkészült minden idők legdepresszívebb podkesztje. Jó szórakozást hozzá! (Innen le is tölthető a Szomorú vasárnapnál százszor pusztítóbb audiomanna.)
Zsófia szeretése – Mérkőzések a gondolataim margójára
Befutott postaládánkban egy igazán elmélkedős vendégposzt, EZS mesteri alkotásai után egy hosszabb, mélyebb elemzés következik clacka nevű kommentelőnktől. Fogadjátok sok szeretettel!
Vendégszoba
A blog történetét végigkísérik a vállalkozó kedvűek által beküldött vendégposztok. Nehéz dolog egy darabot kiválasztani a rengeteg különböző stílusú és témájú bejegyzésből, hiszen volt, hogy egy nap kaptunk két remekművet, egy MU-MÁV hasonlatot és egy autó-allegóriát. De kaptunk hiánypótló oknyomozást a United elkallódott tehetségiről, vagy útmutatást az átigazolási dzsungelben való eligazodáshoz. Itt és itt mindenki megkeresheti a neki legjobban tetszőt (vagy a sajátját), de hogy ne csupán egy bekezdésből álljon ez a bejegyzés, újra közzétesszük Parraghramma elmélkedését a 2011-es BL-döntő utánról, hátha most már meg is értjük.
Megkésett búcsú
Sok játékosunk távozását érthetően megsiratjuk, ilyen volt Darren Fletcher esete is. Az elbocsátó szép üzenet harmansmith virtuális tollából kerül most újrapublikálásra.
Bár hónapokkal ezelőtt, a téli átigazolási szezonban végig a levegőben lógott Darren Fletcher távozása, skót kapitányhelyettesünk mégis úgy távozott február első napjaiban, hogy végül sem mi, sem az Old Trafford nem tudta méltóképpen elbúcsúztatni. Előbbire nincs sok mentség, utóbbira azonban most néhány hónap késéssel sor kerülhet, miután szombaton Fletch a West Bromwich Albion kapitányaként tér vissza ahhoz a klubhoz, melyet 20 éven át szolgált. És ha már így alakult, mi is igyekszünk pótolni elmaradásunkat egy rövid szösszenettel.
#31 – Egy belga lovag története
Már a blog kezdetekor ott tobzódtam a képletes első sorokban, hogy hozzászólhassak, posztolhassak, akármi. Akkoriban még nem volt akkora élet a kommentmezők alatt mint manapság, de hasonlóan élvezetes dolgok zajlottak. Aztán írtam vendégposztokat, majd egy éve már én is szerkesztek. Nevemet nagyjából tíz perc gondolkodás után választottam (egyértelmű okokból) és soha nem gondoltam volna, hogy így „rajtam” ragad, de nem bánom.
Hálás vagyok a blognak, hiszen remek embereket ismerhettem meg. 2011 januárjában Strigo, Tomi, Everred és mások társaságában egyszer én is csatlakoztam a pesti italozáshoz, mai napig nagy emlék. Fogadjátok a véleményem szerint legjobbra sikerült alkotásomat, ami nem igazán elemez vagy osztályoz, de még csak nem is beharangoz.
Versek – EZS összes
Mikor Strigo előállt a jubileumi poszt-folyam ötletével e jeles ünnepi alkalomra készülve, kis aggodalommal jegyeztem meg, hogy mint friss szerkesztőségi tag (még mindig vigyorgok, mintha a Real United igazolt volna le), nem nagyon tudok kedvenc posztot választani. Vagyis, megjelent négy írásom, az is az elmúlt hónapban, vicces lenne választanom közülük, majd újra kitenni. Szerencsére főszerkesztőnk segítségemre sietett, és felvetette, mi lenne, ha egy amolyan EZS összesként prezentálnám a blogon eddig született verseimet. Persze ezt csak azért írom bevezető gyanánt, hogy őt vegyétek elő a következőkben olvasottak miatt.
Stretford End grafikák
Pontosan nem emlékszem mikor kezdtem el illusztrációkat gyártani a blognak, de egy új fejléccel kezdődött az egész, amit egy újabb és újabb követett. Majd jöttek a karikatúrák, facebook dizájn, sőt egy egészen egyedülálló képregény strip sorozatba is belekezdtünk. Ezekből a munkákból válogatok ide pár kedvencet a jeles évforduló alkalmából.
Ez a mérges kis Fergie volt az első illusztráció, amit készítettem. Eredetileg a hajszárító rovat állandó ikonja lett volna. Nem tudom, hogy használtuk e. Az biztos, hogy ebben az időszakban még több időm volt és ezt még papírra skicceltem fel, ceruzával. Az eredeti példány jelenleg stanleykubrick műgyűjtő birtokában van.
És akkor most vissza a Földre
(Azért választottam ezt a dolgozatot, mert így utólag is pontosnak érzem, és még mindig aktuális. Plusz: erre érkeztek a legpozitívabb reakciók. – Beyonder)
Vége.
Egyelőre még nem a világnak, „csak” egy korszaknak. 2013. május 20-tól minden más lesz, még akkor is, ha sokan (köztük maga a Mester is) azt állítják, hogy ugyanolyan szellemben folytatódik (majdnem) minden. Látszólag talán így is van, a keret nagy része megmarad és jövőre is az Old Traffordon játsszuk a hazai meccseinket, vörös mezben. Manchester United szurkolónak lenni azonban nagyon más élmény lesz ezentúl. Nem jobb, de nem is biztos, hogy rosszabb – más.
