Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
dühöngő kategória bejegyzései
A kartell fekete báránya
Aki alaposabb elemzést, osztályzást, értékelést szeretne olvasni a keddi PSV – Manchester United meccsről, azt el kell szomorítanunk. Szívesen elemeznénk, hogy Young vagy Herrera mit nyújtottak új posztjukon, mennyire lesz jó Martial az első teljes meccse alapján, vagy hogy mi a fasz volt Matával, de sajnos egy súlyos sérülés beárnyékolta a meccset. Kikaptunk 2-1-re, ezúttal nem megérdemelten, domináltuk az ellenfelet, helyzeteket alakítottunk ki (és rontottunk el), míg a hollandok két helyzetükből lőttek két gólt, hátul pedig belevetődtek mindenbe. Legyen az beadás, lövés, vagy Shaw támaszkodó lába. Anyázós poszt, durva képsorokkal, erős idegzetűeknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindenkinek így lesz a legjobb!
Most, hogy véget ért a nyár egyik legnagyobb átigazolási hisztije, nyugodtan hátradőlhetünk és kibonthatunk egy jó sört, ami mellett szépen végig is gondolhatjuk ezt az egészet. Nem lehet ezt csak úgy a szőnyeg alá seperni, vagy azt gondolni, ok vége kész menjünk tovább. Nem, mert az elmúlt időszakban felgyülemlett érzéseket ki kell írni magunkból. És hát mire egy jó egy blog, ha nem erre? Lapozz, és megtudok mit gondolok az egész Di María ügyről.
Szar minden!
Ezen a helyen most a Southampton elleni értékelésnek kéne megjelennie, de az elmarad. Mint azt gondolom észrevettétek, az utóbbi egy évben igencsak megcsappant a bejegyzések száma itt a Stretford Enden, és ez csak részben köszönhető a korábbi szerzők inaktivitásának. Ráadásul remek igazolásokat hajtottunk végre, szóval ez nem indokolná a pangást, oszt’ poszt meg nincsen. A többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni, csupán azt szeretném veletek megosztani, hogy én miért írok ritkábban mostanában. Foghatnám időhiányra, félig-meddig jogosan kiégésre, de a valódi ok az, hogy a blog tárgya, vagyis a Manchester United nem szolgáltat elég ihletet mostanában. Illetve, mondanivalóm lenne, de utálok jó emberekkel rossz híreket közölni. Nincsen kedvem hétről hétre ugyanazt ismételgetni, leírni a véleményemet, ami röviden és velősen nagyjából annyi, hogy ez az idei csapat rossz. Ugyanolyan rossz mint tavaly. Rögtönzött közvéleménykutatásunk eredménye alapján kisebbségben vagyok a véleményemmel, de azért kifejtem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vesszen a West Brom!
Három hónapnyi időt kért Louis van Gaal, ez már letelt, szóval mostantól már azt a Unitedet kéne a pályán látnunk, amit ő eltervezett. Szükség is van a formába lendülésre, hiszen az elkövetkezendő pár hétben a Chelsea-City-Arsenal hármason kell lemérnünk, hogy melyik is az igazi arcunk. A szép gólokat szerző, vagy a temérdek gólt kapó. Reméljük, ma csak az előbbit mutatjuk, hiszen a West Bromot idegenben azért általában ütni szoktuk. LvG a De Gea, Rafael, Jones, Rojo, Shaw, Blind, Herrera, Januzaj, Mata, Di Maria, van Persie kezdőcsapatot álmodta meg. Falcao nevét ne keressétek, ő a padon ül Lindegaard, Smalling, Carrick, Fellaini, Fletcher és Young társaságában.
