Fura időpontban játszik csapatunk az FA Kupa negyedik körében. Az ellenfél a méltán híres Cambridge United csapata lesz.
Mivel a Cambridge ellen eddig két mérkőzést játszott csapatunk a több, mint 100 év alatt, azt sem komolyan vehető találkozókon, ezért az FA Kupa negyedik köréből fogunk nosztalgiázni kicsit. A régen elfeledett szép emlékek újra felelevenednek és hatalmukba kerítenek minket. Kellemetlen élményekkel ma sem fogtok találkozni.
Azt hiszem eléggé felizzott, lelkileg felzaklatott héten vagyunk túl. Egy kicsit úgy érzem, hogy olyan, mintha hétről hétre kulcsmeccseket játszanánk. Bár én ezt nagyjából azóta mondom ezt, amióta 2014. novemberét a 10. helyen kezdtük el a City meccs után. A sors úgy alakítja a dolgokat, hogy egy győzelem viszonylag most is átmeneti üdvösséget hozhatna a csapatnak. Mivel az elmúlt években nagyjából alig, a ’90-es években pedig többet játszottunk a Queens Park ellen, ezért ma egy rendhagyó poszttal és kemény időutazással készültünk.
Ezen a helyen most a Southampton elleni értékelésnek kéne megjelennie, de az elmarad. Mint azt gondolom észrevettétek, az utóbbi egy évben igencsak megcsappant a bejegyzések száma itt a Stretford Enden, és ez csak részben köszönhető a korábbi szerzők inaktivitásának. Ráadásul remek igazolásokat hajtottunk végre, szóval ez nem indokolná a pangást, oszt’ poszt meg nincsen. A többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni, csupán azt szeretném veletek megosztani, hogy én miért írok ritkábban mostanában. Foghatnám időhiányra, félig-meddig jogosan kiégésre, de a valódi ok az, hogy a blog tárgya, vagyis a Manchester United nem szolgáltat elég ihletet mostanában. Illetve, mondanivalóm lenne, de utálok jó emberekkel rossz híreket közölni. Nincsen kedvem hétről hétre ugyanazt ismételgetni, leírni a véleményemet, ami röviden és velősen nagyjából annyi, hogy ez az idei csapat rossz. Ugyanolyan rossz mint tavaly. Rögtönzött közvéleménykutatásunk eredménye alapján kisebbségben vagyok a véleményemmel, de azért kifejtem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A héten annyira rossz voltam, hogy Sztálin szülővárosában kellett töltenem néhány napot, mindezek mellett betegségek is ledöntöttek a lábamról, így már csak a kommentfogó maradt számotokra. Ám sikerült beszereznem az Inside United legutóbbi számát. Íme:
A West Ham megajándékozott minket egy döntetlennel, a Tottenham egy vereséggel és még a Cityt is behozhatnánk 7 pontra. Valóban nagy lehetőség kapujában áll a csapat, reméljük az Old Trafford hírneve továbbra is dicső marad.
Nem maradt más hátra, mint előre elvtársak, Glory-glory ManUnited!
Kezdő: de Gea – Valencia, Jones, Smalling, Shaw – Carrick, Blind, Mata – Di Maria, RvP, Rooney. Feltételezhetőleg ilyen alakzatban.
Pad: Valdes, Evans, McNair, Blackett, Fletcher, Fellaini, Herrera, Wilson,
Kellemesebb január elsejei látogatást is el tudnánk képzelni, mint a Stoke ellen összecsapni a Britanniában, de minden bizonnyal a korai kezdés miatt így vannak vele a szilveszterező rajongók is. A Stoke nem számít klasszikus csapatnak és nincs túl hosszan sorolható dicsőséglistája sem. Ennek ellenére az elmúlt időszak alapvetően jelentős szereplője a Premier Leaguenek. Tekintsük át milyen izgalmakba sodródtunk a piros-fehérek elleni mérkőzéseken mostanság.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez a meccsdömping miatt (ismét) kimaradt, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és saskabaréval áderjánossal fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a két évvel ezelőtti posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis ismét 2018 történéseit mutatjuk be. A 2014-es esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Még szinte le sem fújták a Newcastle elleni mérkőzését, a csapatunknak máris Londonban van jelenése. A megszokottakhoz hasonlóan, néhány vendégségbeli küzdelmet hozunk felszínre és mivel a Tottenham ellen bőven van mesélnivaló, ma is igyekszünk csak a szépre fókuszálni.
Mi tele bejglivel, egyéb alkoholos termékekkel, meg persze szeretettel, de a Premier League ilyenkor sem áll meg. Az ellenfél a Newcastle United csapata lesz. A továbbiak mögött hazai összecsapásokat elevenítünk fel, amelyek szintén nem a sablonosak közül lesznek valóak.
Gondolnátok, hogy a Premier League legelső évében az Aston Villa a második helyen végzett a Manchester United mögött? Ha nem, szólok, hogy így történt. Ebből már kiderülhetett, hogy ördögeink a mai napon Birminghambe látogatnak el, ahol az Aston Villa lesz a csapat ellenfele. Néhány idegenbeli derbit elevenítünk fel ráhangolódásképp.
Ma este a Southampton csapatához látogatunk, akik ellen minden bizonnyal illik majd felkötni a nadrágot, még akkor is, ha manapság kezdenek gyengébb formát produkálni a Szentek.
Mivel a Soton elleni történelmünk kicsit messzebb is nyúlik, mint néhány rivális elleni harc, úgy döntöttünk főszerkesztő úrral (Strigo), hogy az idegenbeli küzdelmeket elevenítjük fel, egy kicsit túlnyúlva az elmúlt évtizeden. Többek között azért is, mert túl sok nagyhírű idegenbeli összecsapás zajlott a két gárda között a múltban és egyik érdekesebb volt, mint a másik.
