A Manchester United tegnapi kezdőcsapatára pillantva bizonyára kevesek nyálelválasztása indult be, így nem véletlen, ha a végeredmény tudata disszonáns érzést kelt egyesekben. Ettől természetesen még örülünk: a jövő szerdai, Bayern elleni valószínűsíthető kezdőnk túlnyomó többsége pihenhetett, mi pedig egészen sima, 4-0-s győzelmet arattunk a Newcastle otthonában. Méghozzá velük – osztályozzuk is őket, ki-kitekintve a jövő heti BL-visszavágóra is.
Figyelembe véve, hogy szerdán milyen fontos meccs vár a csapatra, mi a Lindegaard – Varela, Smalling, Evans, Büttner – Fletcher, Cleverley – Nani, Mata, Young – Hernandez kezdőt látnánk szívesen. Ja, és 73 éve nem kaptunk ki a Newcastle-től oda-vissza.
Sikerült kijózanodnunk a sör- és örömmámorból, meg végignéznünk a meccset még egyszer, ezúttal nyugodt körülmények között, és továbbra is büszkék vagyunk a csapatra. Adjuk meg Moyesnak ami az övé, remekül felkészítette a srácokat, és nem rajta múlt, hogy nem előnnyel készülünk a jövő heti visszavágóra. Lehet ugyan antifocinak nevezni a bunkervédekezést, de egyrészt valószínűleg senkit sem érdekel ez, ha amolyan cselzisen becsusszannánk a döntőbe, másrészt Guardiola sem lehet büszke a nyomasztó labdabirtoklási fölény mellett kidolgozott két-három helyzetükre. Nehéz egy ilyen szinte tökéletes csapatmunka után egyénileg értékelni a játékosok teljesítményét, de azért megpróbálkozunk vele.
Sok-sok céltalan felhozó mérkőzés után végre elérkeztünk a gála napjához. A piros sarokban a mostanában szenvedő, jövőre a BL-t nélkülözni kénytelen, abszolút esélytelen kihívó Manchester United, míg a kék sarokban a címvédő, idén szinte legyőzhetetlen (és nem mellesleg már bajnok) Bayern München. Hőn szeretett Dávidunk ezúttal tehát egy igazi Góliát ellen mérkőzhet meg, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy bemutassuk az ellent. Azt a csapatot, amelynek szurkolni csakis valami morális értékvesztéssel járó ízlésficam következményeként lehet. Azt a klubot, mely története során a labdarúgás legnagyobb gazfickóit tudhatta soraiban. Azt a jelenséget, amelynek nevét nem mered háromszor a tükör előtt a saját szemedbe mondani. A Bayern Münchent.
Hiába a West Brom és a West Ham elleni sima idegenbeli győzelmek, valamint az Olimpiakosz elleni feltámadás, presztízs szempontból nem mondható, hogy különösebben jól sikerült a márciusi hónap, miután két legnagyobb rangadónkat simán elveszítettük az Old Traffordon a Pool és a City ellen. A felemás hónapnak az Aston Villa látogatása vet véget, amely nem csak lehetőség lesz a javításra, de egyben a végső felkészülés is a Bayern elleni, jogos aggodalommal várt BL-párharc első felvonására. De kik ezek a villalakók?
Tavaly nyáron a 2013/14-es szezon sorsolását vizsgálgatva még mosolyogva nézegettük, hogy a március végi City elleni derbi lesz az utolsó rangadónk a bajnokságban, hiszen úgy gondoltuk, hogy ez igen nagy segítségünkre lehet majd a bajnoki címért folytatott versenyfutásban. Nos, ebből végül nem lett semmi, a meccs azonban ettől függetlenül még nem marad el – mi úgy gondoltuk, hogy az alábbi tíz számmal fogunk felkészíteni benneteket rá.
Papírt, tollat elő, röpdolgozat következik, a téma a West Ham elleni győzelem. Be lesz írva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csodás szerdai győzelmünk új értelmet adott haldokló szezonunknak, így hirtelen a pénteki sorsolás lépett elő kulcsmomentummá, hiszen az UEFA fejeseinek golyókapkodásán most jóval több múlik mint mondjuk egy Young-beadáson vagy egy West Ham elleni bajnokin. Osztályzást már írtunk a meccs előtt, a fordított észjárás most egy whoareya posztot követelne (meg is érdemelnék a durván odalépő görögök), de mi most a ti véleményetekre vagyunk kíváncsiak, hogy kit is szeretnétek kapni a 8 között.
Lezárult tegnap este egy fejezet. Kiestünk a Bajnokok Ligájából és eldőlt, hogy legalább másfél évig, 2015 szeptemberéig nem fogjuk kedvenceinket a legrangosabb kupában látni. A fájdalom és a csalódottság, amit most érzünk, szavakkal szinte leírhatatlan. A lefújás pillanatát követően még a Stretford End szerkesztőségének sokat látott tagjai is néma csöndben, megtörve meredtek maguk elé a Mozaikban. Könnyű lenne most elbujdokolni valahova, és megpróbálni elfelejteni, letagadni az elmúlt 6 hónapot, de nem tehetjük meg, mert most kell csak igazán a csapatunk mellé állni, és erőt meríteni a kudarcokból. Mi sem hanyagoljuk el tehát a kötelességeinket, és osztályozzuk a tegnapi produkciót.
