Arcunkon egykedvű kifejezéssel folytatjuk tovább a szezonvégi értékeléseket és magunkban átkozódunk, hogy a top 10-es listák kerek 10 egyént kell hogy tartalmazzanak, mivel az idei szezont tekintve ötöt is soknak éreznénk. És ez pedig még mindig csak a hetedik helyezés…
Ennek fényében szólítjuk kis blogunk urológiai vizsgálópadjára az idei értékelésen alulról negyedik helyen végzett Christopher Lloyd Smallingot és kérjük, hogy a jobb elérhetőség érdekében legyen szíves kicsit előre hajolni.
Sokan arra számítottak, hogy – hiába nagyobb a tét, mint akár egy rangadónak számító bajnoki esetében – van Gaal szépen belerotál majd itt-ott a Villa otthonában győzedelmeskedő kezdőbe, így mindenképpen meglepőnek mondható, hogy végül ugyanaz a tizenegy futott ki az Old Trafford gyepére a Brugge elleni BL-selejtezőben, mint amelyik pénteken Birminghamben. Nem kérdés tehát, Lajos minél előbb szeretne összehozni egy összeszokott magot, bepótolva azt, ami tavaly ilyenkor közel sem sikerült neki, és bár a kémiára jelenleg az mondható, hogy inkább csak a hátsó alakzatban van meg egyelőre, kedd estre végre a támadó szekcióban is láthattunk kiemelkedő teljesítményt. Értékelünk!
Smalling szezonját már idény közben megénekeltük. A City elleni ostobaságtól a csapatkapitányi karszalagig alaposan dokumentáltuk Kicsi Chris rövid útját a mellőzöttségtől és örök ígéretnek megmaradástól a csapatunk (és a PL) egyik leggyorsabb, legerősebb és leggólerősebb védőjévé válásáig. Igen, az egykoron Rio utódjának szánt Smalling, úgy tűnik, végleg érett játékossá vált, bár játékstílusa inkább hasonlít egykori szerbinátorunkéra, mint a mindig elegáns Rioéra. Négy szerzett góljával ráadásul nem csak a csatár Falcao vagy négy Balotelli szintjét hozta idén, hanem a Premier League-ben is csak John Terry szerzett többet védőként, neki meg másfélszer annyi meccsre volt szüksége 5 góljához. Szájtépés helyett ezúttal különböző időtartamú videókkal mutatjuk be Smalling szezonját, és a végén még titeket is megkérdezünk, vajon szerintetek fejlődhet-e még ennél is tovább. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a sima győzelem már nagyon kellett. Valljuk be, a QPR elleni hazai négy-nullán kívül nagyjából az összes idei meccsünk a felejthető kategória, már ami a mutatott játékunkat illeti. Egy-egy félidőre, húsz percekre persze eddig is mutattunk futballra emlékeztető dolgokat, de hogy egy egész mérkőzés rendben legyen, és De Geára meg a mázlira se legyen szükségünk, azt már régen érezhettük. Most összejött minden, és bár az ellenfél csak egy Hull City volt, a bemutatott total domination pontosan az, amiért az arrogáns hollandot idehozták. Hogyan nyerjünk meg két védővel egy meccset á lá Lajos, hiszen ezúttal a mester is kap ám érdemjegyet, nem csak tanítványai.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amíg ti utánajártok annak, hogy mikor lőttünk utoljára öt gólt idegenben egy Bajnokok Ligája mérkőzésen, addig mi jól leosztályozzuk a srácokat a tegnap este mutatott remek játékukért. Panaszra semmiféle okunk nem lehet: tény, hogy ismét egy igencsak gyenge Leverkusent sikerült kifognunk, ám mind egyénileg, mind csapatszinten remekül mozogtunk a Bayarénában, ami a magas átlagon is meglátszik.
