Ha már annyit kellett várni a PL újraindulására, hát azóta záporoznak ránk a zártkapus meccsek, csak kapkodjuk a fejünket hogy melyik 0-0-ról kapcsoljunk el. A Manchester United londoni kirándulása szerencsére (?) hozott gólokat, még ha átütő és eredményes játékot nem is, igaz ezt egy Mourinho-meccsen annyira nem is várhatjuk el. A negyedik helyért folyó küzdelemben így hajónk kisebb léket kapott, de a City függőben lévő kizárása miatt akár még az ötödik hely is őszi BL-himnuszt érhet, ennek elérésében előre nem látott versenytársaink akadtak, akik közül most az egyik közvetlen rivális, a Sheffield United ellen játszunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Címke: United
And the winner is…
United – Tragédiából mitológia
A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.
A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

United-way vagy Arsenal-way?
Bizonyára mindenkinek megvannak még azok a szezonok, amikor az Arsenal azt játszotta, hogy nagyjából egy hét alatt kiejtették magukat minden lehetséges versenyfutásból. Na, a helyzet az, hogy ha kellően ügyesek vagyunk, akkor mi is nyomhatunk valami hasonlót, a közeljövőben is folytatódó csütörtök-vasárnap-csütörtök turnusban ugyanis nemcsak az Európa-liga és az FA-kupa küzdelmeitől búcsúzhatunk gyors egymásutánban, de közben egy Everton elleni esetleges vereséggel egy viszonylag közeli riválist is a nyakunkra húznánk a Top 4-ért Top 5-ért folytatott – és amúgy sem éppen egyszerűnek kinéző – harcban. A kellően arrogáns szurkoló erre persze csak annyit mondana, hogy mi a fuckin’ Manchester United vagyunk, nem holmi lúzer Arsenal, de sajnos volt már annyi baklövésünk ebben a szezonban, hogy lehessen mitől tartani. Még úgy is, hogy – főleg a két kupameccs – erősen kötelező kategóriába esik a nem éppen veretes ellenfelek miatt.

Bournemouth-zakó – közösségi osztályzás
Sajnos nem jó véget ért az előre is keménynek ígérkező, 9 nap alatt 4 idegenbeli meccset tartalmazó túránk, hiszen a Bournemouth otthonában szombat délben (khm, miért is ekkor?) kikaptunk 1-0-ra, jogosan. Ezúttal nem az történt, hogy mi hagytuk volna ki a legnagyobb helyzeteket, az ellenfél pedig az összeset belőtte, hiszen a hazaiak szinte minden csapatrészben felülmúltak minket. Ha számokkal értékelnénk Howe csapatának játékosait, alighanem szinte minden poszton magasabb érdemjegyeket osztanánk ki, hiszen a kétszer 15 percnyi játék amit a United szombaton mutatott, nem hogy győzelemre, még döntetlenre sem volt elég. Hogy csapatként, vagy egyéni teljesítményekben mondtunk csődöt, annak eldöntésére következzenek az érdemjegyek, amiket ezúttal ti is kioszthattok.

Dühöngő: Norwich – United
Azoknak, akik fél óra alatt ki tudják pihenni magukat, már csak egyet kell aludniuk a 10. forduló zárómeccséig, mikor is a kiesés ellen menekülő újonc Norwich otthonában lép pályára a Manchester United. Ellőttük már ezt párszor, de most tényleg el kezdeni kéne nyerni idegenben, különben véglegesen beleragadunk a középmezőny mocsarába. Győzelem esetén feljönnénk akár a 7. helyre is, ha viszont kikapnánk, maradnánk mindössze 2 pontra a kieső helyektől. Csütörtökön végre sikerült idegenben győznünk, ezt kéne megismételni a hozzánk hasonlóan gyenge bajnoki formát mutató Kanárik otthonában. A meccsről bővebben majd a hamarosan következő podcastünkben, a kezdőcsapatra mindenesetre ez a tippünk:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Alsóházi rangadó?
Ritkán fordul velünk elő, hogy várjuk a válogatott szünetet, de pocsék formánk miatt most aligha bánkódunk, hogy a csapatnak lesz két hete összeszednie magát. Persze előtte még valahogyan nyerni kéne idegenben, amihez nem ártana legalább két gólt lőni – egyik sem túl gyakran fordul elő velünk ebben a szezonban. A bajokat tetézi 5 kezdőjátékosunk sérülése, így ezúttal már nem csak a középpálya vagy a támadósor ölt ad hoc jelleget, hanem már az eddig úgy-ahogy jól muzsikáló védelmünk is. Itt a kezdő, a csütörtöki hősökből többen is a csapatban maradtak, lássuk hogy mire lesz ez elég.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A számok néha igenis hazudnak?

A tegnap esti kínkeserves továbbjutásra a Ligakupában túl sok szót nem szeretnék pazarolni, hiszen a legjobb, amit tehetünk a Rochdale elleni majdnemblama után, hogy nagyon gyorsan elfelejtjük az ott látottakat. Téma azonban enélkül is van bőven a United háza táján, ezúttal pedig egy olyan trendre szeretném felhívni a nagyérdemű figyelmét, ami alapjában befolyásolja az idei eredményességünket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Legrosszabb a legjobbkor
Közösségi osztályzós élményt és az egyéni teljesítményeket részletesen kiveséző bejegyzést szeretnék a nagyérdemű elé tárni. Tényleg csak szeretnék, hiszen így jár aki offline akar bejegyzést írni és a félig megírt poszt elvész egy áramszünet jótékony homályában, annál pedig sokkal felejthetőbb volt a West Ham elleni vasárnapi szenvedés, hogy még egyszer nekiálljak. Így tehát hiába jegyzeteltem hogy Wan-Bissaka kiket állított meg becsúszó szereléseivel, Pereirára miért is kéne emlékezni ezen a meccsen, vagy hogy ki alakította ki kevés helyzetünket. A vereség és annak módja kiábrándító volt, egy szintén nagyon impotens csapattól sikerült kikapnunk simán, és bár a vereség még épp jókor jött, ennél sokkal több kell majd a következő három bajnokin. Az osztályzatok a nagykörúti tömegközlekedés jegyében a négyes-hatos halmazban mozogtak volna, nekünk meg a vasárnapinál sokkal jobban kell játszanunk (nem nehéz), hogy a szezon végén a hasonló számozású helyek egyikén végezzünk. Azonban hogy ne maradjatok szavazás nélkül, posztpótló posztunkban megválaszthatjátok a vakok közt a félszeműt, illetve a félszeműek közt a vakot, hogy kiderüljön kin múlt legjobban/legkevésbé a londoni zakó.

Londoni dühöngő
Az Európa Liga miatt elkezdhetünk hozzászokni a vasárnap délutáni meccsekhez, most például kapásból az idei legnehezebb idegenbeli túránkkal, ugyanis az azonos pontszámmal álló West Ham csapatához látogatunk Londonba. Múlt héten már levertünk egy wannabe top6 csapatot, a nyögvenyelős 1-0 eredményt alighanem most is elfogadnánk, főleg hogy sérültjeinkről nem nagyon érkeztek jó hírek. Martial és főleg Pogba nélkül igencsak akadozik a támadógépezetünk, így a három pont megszerzéséhez szükségünk lenne egy újabb clean sheetre, annál is inkább, mert utoljára februárban szereztünk egynél több gólt idegenbeli bajnokin. Utolsó három kirándulásunkon 1-1-re végeztünk, de a táblázat sűrűsége miatt egy döntetlennel aligha egyeznénk ki. Kezdőcsapat- és végeredmény tippelés, meccs közbeni feszkó levezetése, és #mindenszar megmondására itt a dühöngő, minden másra ott lesz a post-match poszt.
