Szeptember végén

Bár kaptunk egy hét haladékot, ma már a Unitedet is eléri a minden eddiginél zsúfoltabb szezon, hiszen a szokottnál úgy egy hónappal később megkezdjük PL-szezonunkat. Az ellenfél a szép foci ellen hatásos vakcinát kifejlesztő Hodgson-csapat, a Crystal Palace lesz, és beharangozónkban pontosan annyit foglalkozunk velük, amennyit megérdemelnek. Mivel idén a szokottnál is nagyobb lesz a hajtás, magunkat ismerve pedig nem minden meccset tudunk majd rendesen felvezetni, igyekszünk alternatív eszközökhöz folyamodni. A prózai okok miatt betegeskedő átigazolási politikánk által kiváltott drámai hangulatot lírában próbáljuk meg kifejteni, ebben pedig Petőfi Sándort hívtuk segítségül, aki ha a mai korban élne, biztosan United-drukker lenne, mint ahogyan ezt a korabeli, félig felhajtott galléros retrómezes fotó is jól jelzi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Poszttraumás stressz

A kiváló bajnoki hajrának köszönhetően szerencsére úgy fordulhattunk rá ennek a szerencsétlenül hosszú szezonnak az utolsó körére, vagyis az Európa-liga hátramaradt szakaszára, hogy legalább a komoly tét súlyát nem kell már cipelnie a fáradt lábaknak, hiszen a BL-kvalifikáció kivívásával az EL-győzelem immáron nem létszükséglet. És bár fejlődés ide, jobb közhangulat oda, egyvalami még mindig fájóan hiányzik a Manchester United háza táján a Solskjaer-érában: egy trófea. Hogy az Európa-liga mennyit is érne ténylegesen, arról megoszlanak a vélemények, az ugyanakkor már előzetesen is látszódott, hogy két könnyebb és két nehezebb meccset kell majd megvívni a végső sikerért – az első komolyabb kihívás ma este vár ránk a Sevilla ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A tizenhatoson túl: Villa – United

A tavaszi formánkat látva és kulcsembereink visszatérését figyelembe véve ugyan némileg bizakodva vártuk a szezon újraindulását, az azóta mutatott formánk viszont meglepően jó, és valószínűleg a legoptimistább drukkerek igényeit is ki tudta elégíteni. A számok ismertek: 16 veretlen meccs, 11-szer kapott gól nélkül, reális esély nem csupán a negyedik de a harmadik hely elérésére is – a Burnley elleni hazai zakó utáni kiábrándultság már a múlté. Öröm és boldogság van tehát a United háza táján, Solskjaer pedig nem csak ismét remekül igazolt, de úgy tűnik hogy végre a kezdőcsapatát is megtalálta. A Villa elleni bajnoki előtt egy kis összegzéssel készültünk a restart óta eltelt időszakról.

Prepared?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Unitedek a BL-helyért

Ha már annyit kellett várni a PL újraindulására, hát azóta záporoznak ránk a zártkapus meccsek, csak kapkodjuk a fejünket hogy melyik 0-0-ról kapcsoljunk el. A Manchester United londoni kirándulása szerencsére (?) hozott gólokat, még ha átütő és eredményes játékot nem is, igaz ezt egy Mourinho-meccsen annyira nem is várhatjuk el. A negyedik helyért folyó küzdelemben így hajónk kisebb léket kapott, de a City függőben lévő kizárása miatt akár még az ötödik hely is őszi BL-himnuszt érhet, ennek elérésében előre nem látott versenytársaink akadtak, akik közül most az egyik közvetlen rivális, a Sheffield United ellen játszunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United – Tragédiából mitológia

A holtszezonnál is szörnyűbb (és valószínűleg hosszabb) tetszhalottszezon közepén (egyelőre) nincs jobb ötletünk az újrahasznosításnál: idetesszük a blogon korábban már megjelent kritikaszerűséget a United (2011) című filmről. Két okból: egyrészt a blog korábbi felülete, ahol először posztoltuk már elérhetetlen, másrészt nincs kizárva, hogy imádott olvasóink közt van olyan, aki még nem látta ezt a filmet. (Mondjuk, aki a film bemutatója óta lett MU-fan, lol.) Most talán van idő bepótolni / újranézni, és utána meg lehet írni a kommentek közt, hogy nincs igaza a szerzőnek.

A szeretett klubunkat nem annyira szerető – tehát: gonosz – ellenszurker valószínűleg pont úgy érez a „müncheni tragédia” szókapcsolat hallatán, mint az egyszeri antiszemita, ha egy holokausztmegemlékezésről olvas. Minek állandóan a múltban vájkálni? – kérdezik mindketten. A válasz nagyon egyszerű: mert a jelen a múltból következik. Akkor is, ha elfojtjuk a traumatikus emlékeket, és akkor is, ha építünk rájuk valami szebbet és jobbat. Ami a Manchester Unitedet illeti: az a bizonyos 1958. február 6-i repülőgép-baleset jóval több, mint egy szomorú fejezet a klub történelmében – az mindennek az origója. A klub persze korábban is működött, több-kevesebb sikerrel, de azzá a Uniteddé, amelyet ma ismerünk, ekkor vált.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

United-way vagy Arsenal-way?

Bizonyára mindenkinek megvannak még azok a szezonok, amikor az Arsenal azt játszotta, hogy nagyjából egy hét alatt kiejtették magukat minden lehetséges versenyfutásból. Na, a helyzet az, hogy ha kellően ügyesek vagyunk, akkor mi is nyomhatunk valami hasonlót, a közeljövőben is folytatódó csütörtök-vasárnap-csütörtök turnusban ugyanis nemcsak az Európa-liga és az FA-kupa küzdelmeitől búcsúzhatunk gyors egymásutánban, de közben egy Everton elleni esetleges vereséggel egy viszonylag közeli riválist is a nyakunkra húznánk a Top 4-ért Top 5-ért folytatott – és amúgy sem éppen egyszerűnek kinéző – harcban. A kellően arrogáns szurkoló erre persze csak annyit mondana, hogy mi a fuckin’ Manchester United vagyunk, nem holmi lúzer Arsenal, de sajnos volt már annyi baklövésünk ebben a szezonban, hogy lehessen mitől tartani. Még úgy is, hogy – főleg a két kupameccs – erősen kötelező kategóriába esik a nem éppen veretes ellenfelek miatt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bournemouth-zakó – közösségi osztályzás

Sajnos nem jó véget ért az előre is keménynek ígérkező, 9 nap alatt 4 idegenbeli meccset tartalmazó túránk, hiszen a Bournemouth otthonában szombat délben (khm, miért is ekkor?) kikaptunk 1-0-ra, jogosan. Ezúttal nem az történt, hogy mi hagytuk volna ki a legnagyobb helyzeteket, az ellenfél pedig az összeset belőtte, hiszen a hazaiak szinte minden csapatrészben felülmúltak minket. Ha számokkal értékelnénk Howe csapatának játékosait, alighanem szinte minden poszton magasabb érdemjegyeket osztanánk ki, hiszen a kétszer 15 percnyi játék amit a United szombaton mutatott, nem hogy győzelemre, még döntetlenre sem volt elég. Hogy csapatként, vagy egyéni teljesítményekben mondtunk csődöt, annak eldöntésére következzenek az érdemjegyek, amiket ezúttal ti is kioszthattok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dühöngő: Norwich – United

Azoknak, akik fél óra alatt ki tudják pihenni magukat, már csak egyet kell aludniuk a 10. forduló zárómeccséig, mikor is a kiesés ellen menekülő újonc Norwich otthonában lép pályára a Manchester United. Ellőttük már ezt párszor, de most tényleg el kezdeni kéne nyerni idegenben, különben véglegesen beleragadunk a középmezőny mocsarába. Győzelem esetén feljönnénk akár a 7. helyre is, ha viszont kikapnánk, maradnánk mindössze 2 pontra a kieső helyektől. Csütörtökön végre sikerült idegenben győznünk, ezt kéne megismételni a hozzánk hasonlóan gyenge bajnoki formát mutató Kanárik otthonában. A meccsről bővebben majd a hamarosan következő podcastünkben, a kezdőcsapatra mindenesetre ez a tippünk:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Alsóházi rangadó?

Ritkán fordul velünk elő, hogy várjuk a válogatott szünetet, de pocsék formánk miatt most aligha bánkódunk, hogy a csapatnak lesz két hete összeszednie magát. Persze előtte még valahogyan nyerni kéne idegenben, amihez nem ártana legalább két gólt lőni – egyik sem túl gyakran fordul elő velünk ebben a szezonban. A bajokat tetézi 5 kezdőjátékosunk sérülése, így ezúttal már nem csak a középpálya vagy a támadósor ölt ad hoc jelleget, hanem már az eddig úgy-ahogy jól muzsikáló védelmünk is. Itt a kezdő, a csütörtöki hősökből többen is a csapatban maradtak, lássuk hogy mire lesz ez elég.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….