Ördögi Kör #4 – Szezonértékelő, igazolástalálgató

Élő adásban fejeztük be a blogon elkezdett szezonértékelőt, és elmondtuk, hogy melyik 3 játékos végzett a toplistánk élén, és miért, majd a kommentelők toplistáját is bemutattuk, és nyilván fejest ugrottunk az átigazolási pletykákba is.

Line up: Kriss, Stanley, Beyonder

Itt újra tudjátok hallgatni:

#4 – Anderrated

Szerkesztőségi listánk negyedik helyére Herrera került, aki ideigazolása óta rendszeresen szerepelt év végi listáinkon. Idén 121 pontot szerzett, majdnem kétszer annyit mint a mögötte végző McTominay, és a dobogó elérésében valószínűleg csak tavaszi sérülése akadályozta meg. Sajnos több szezonértékelő nem fog róla születni, mert hosszas huzavona után Ander úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg idén nyáron lejáró szerződését, így hiába tűnt az utóbbi években cséká-matériának, a jövő Unitedjének nem ő lesz a vezére. Ez a poszt is a szezonjáról kéne szóljon, de nem mehetünk el azon tény mellett, hogy többet nem láthatjuk őt United-mezben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#6 – Rash decisions

Marcus Rashford, a csapat hosszú történetének legújabb aranyifja idei teljesítményével, és a szerkesztőség által adományozott 55 pontjával évadzáró listánk 6. helyéig jutott. Hogy ez jó-e avagy csalódnunk kellett idén 10-esünkben, mindenkinek az egyéni ítéletére bízzuk, de a döntéshez adunk egy kis muníciót.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#7 – A hetedik te magad légy!

Arcunkon egykedvű kifejezéssel folytatjuk tovább a szezonvégi értékeléseket és magunkban átkozódunk, hogy a top 10-es listák kerek 10 egyént kell hogy tartalmazzanak, mivel az idei szezont tekintve ötöt is soknak éreznénk. És ez pedig még mindig csak a hetedik helyezés…
Ennek fényében szólítjuk kis blogunk urológiai vizsgálópadjára az idei értékelésen alulról negyedik helyen végzett Christopher Lloyd Smallingot és kérjük, hogy a jobb elérhetőség érdekében legyen szíves kicsit előre hajolni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#8 – Nagy test, kis élvezet

A TOP10-es lista nyolcadik helyét a tavalyi ötödik helyezett, idei legeredményesebb csatárunk, BigRom foglalja el, aki csak azért nem lett házi gólkirályunk ebben az elbaszott szezonban, mert Pogba az ügyeletes büntetőrúgó felelősünk. Lukaku a Bernie módszer számítása szerint 41 pontot szerzett a szerkesztőségi értékelések alapján, lássuk, mi történt vele második unitedes idényében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#9 – Egy legenda bukása?

Ha nincs (az a) De Gea(-baki), akkor lehet, hogy most nem a csütörtöki Európa Liga-meccsek izgalmaira kellene lélekben készülnünk, hanem a lehetséges BL-csoportokat találgathatnánk. Azon a Chelsea elleni bajnokin a játék nyomokban újra a januári-márciusi periódus Oleballját tartalmazta, a gól is megjött, úgyhogy nem nagyon volt olyan United-fan Manchestertől Bangladesig, aki ne hitte volna el, hogy van még remény. Aztán Rüdiger 30-ról megeresztett egy olyan ernyedt lövést, amit Megye 2-ben is úgy fognak meg a kapusok egy kézzel, hogy le se teszik a másikkal a sörösüveget, de mocsokszar formában lévő spanyolunk (akinek ez lett volna az első védése a meccsen) kiütötte gólpasszra Alonsónak. Igen, tudjuk, a futballban nincs „ha” és „volna”, de nehéz elképzelni, hogy ugyanúgy alakult volna a szezon utolsó két meccse a Chelsea elleni győzelem után.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#10 – Dicsérni jöttünk, nem temetni

Ahogyan az elmúlt években megszokhattátok, ezúttal is részletesen ismertetjük a szerkesztőségi toplistát, vagyis ismét jelentkezünk a szezon (szerintünk) 10 legjobb teljesítményt nyújtó játékosával. Hátulról kezdünk, tehát ma a tizedik helyre éppen becsúszó játékos szezonját elemezzük, ő pedig nem más, mint kissé megosztó csapatkapitányunk, Ashley Young. 9 szavazásra jogosult választópolgárunktól összesen 25 pontot kapott, ezzel nyerte el a jogot, hogy tavaly után ismét külön poszt szóljon róla a szezon végeztével.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mindenki szavazzon!

Már egy hete véget ért a szezon, és minden normális idény után nagyjából ilyenkor támadhat a szurkolóknak azon érzése, hogy valami hiányzik a hétvégéjükből. Minden normális idény után, mert a United drukkerei most alighanem fellélegezhetnek, hogy nem kell több hétvégét elbaszni a csapat aktuális vergődését szemlélve, ráadásul a városi rivális triplázásának köszönhetően megúsztuk az EL-selejtezőket is, így jó három hónapig nem kell meccset nézni. Mint ahogyan minden normális idény után immár hagyományosan megválasztjuk a szezon legjobb játékosait is – idén ez inkább a szezon legkevésbé rossz játékosainak listáját fogja jelenteni. Szóval idén is lesz közös szerkesztőségi top10 lista posztokkal meg podcasttel, de kíváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#5 – Kicsit kevés, kicsit suta, de a miénk

Érdekes szituációban találta magát a szezon elején a klasszikus Big Four, az átigazolási szezon szokásos hullámvasútját követően ugyanis a United, a Chelsea, a Liverpool és az Arsenal is új első számú támadóval vágott neki a szezonnak. Akkor még kevesen tippeltek volna arra, hogy a Lukaku, Morata, Salah, Lacazette négyesből éppen az egyiptomi lesz az, aki kiemelkedő szezont fut majd. Ugyanakkor a számok és a mutatott teljesítmény alapján azt sem állíthatjuk, hogy mi jöttünk ki a végén a legrosszabbul a nyári csatárkeringőből – pedig a szezon elején sokan féltek ettől. De akkor most jó szezont zárt Lukaku vagy sem?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.

A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….