7 – Kezdetben vala a Vale

Ha egy visszakanyarral is, de elérkeztünk a szezon 7. legjobb játékosához, és ha már a hetes számnál tartunk, akkor jegyezzük is meg gyorsan, hogy a United aktuális helyzetét, ambícióit, kilátásait illetően erősen szimbolikus, hogy egy olyan játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, aki ahelyett, hogy megpróbált volna belenőni a mágikus hetes mezbe, inkább visszaadta azt. A United jelenleg pont az a klub, amelyik próbál kibújni a hagyományaiból következő felelősség alól – de erről persze nem szegény Tonio tehet.

A posztváltása utáni első pár szezonértékelőben mindig feltettük a kötelező kérdést, miszerint, oké, hogy Tonio a vártnál sokkal jobban alkalmazkodott az új szerepköréhez, de lehet-e valaha olyan hatékony és magabiztos, mint egy született szélsővédő? A kérdés egy ideje már nem kérdés, statisztikák sokasága bizonyítja, hogy az ezerarcú ecuadori nem „ahhoz képest, hogy” teljesít United-szinten, hanem az elődeihez Rafaelhez, Gary Neville-hez, De Laethez képest is megüti a mércét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#6 – Forever Young

Idei szerkesztőségi ranglistánk hatodik helyén Ashley Young végzett 62 ponttal (hogy ki lett a hetedik, az majd később derül ki), így a szélsőből immár abszolút védővé konvertált örökifjú szezonját is megvizsgáljuk közelebbről. Kilencünkből nyolcan is a legjobb tíz közé választottuk újdonsült balbunkónkat, de ami Young számára ennél sokkal érdekesebb, hogy jó teljesítményét Southgate szövetségi kapitány is honorálta, így Ashley pár év kihagyás után az angol válogatottba is visszatérhetett, és a világbajnokságra is utazhat. Hogy minek köszönhető ez a feltámadás, megérdemelt-e a hatodik helyezés, és úgy általában mennyire bizonyult jónak Young szezonja, azt mind jól megszakértjük a továbbiakban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#8 – Please Don’t go!

Listánk nyolcadik helyét az az Anthony Martial szerezte meg 46 ponttal, akit idei teljesítménye, sorsa alapján akár Rashi futball-ikerpárjának is nevezhetnénk, hisz nagyjából ugyanazt az utat járták be a szezon során, együtt sírtak, együtt nevettek (azaz sokáig inkább egymást váltva tették mindezt), majd ugyanazt az igazolást szívták meg alaposan januárban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#9 – 19-re lapot

A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#10 – Az eltékozolt fiú

Június lévén jó szokásunkhoz híven ismét értékeljük a szezon legjobbjait, a vébéig hátralévő szűk két hétben ezúttal is azokat a játékosokra fókuszálunk, akiket kis szerkesztői közösségünk a csapat húzóembereinek tartottak a mögöttünk hagyott idényben. Minden kolléga megírta a saját kis tízes listáját, majd ezeket a virtuális voksokat a rendkívül kifinomult, ún. Bernie-módszerrel (valójában F1 pontszámítás) összesítettük, a szavazatszámlálás után pedig kialakult a szezon végi menetrend. Elsőnek a listára épphogy felkerült, egykori rekordigazolásunk szezonját nézzük meg tüzetesebben, hiszen a 10. helyen Paul Pogba végzett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#1 Herrera – A jövő csapatkapitánya

Aligha lep meg titeket, hogy a lista élén az az Ander Herrera áll, aki a Manchester United szurkolói szavazásán is elvitte a Sir Matt Busby trófeát. Ander a szerkesztőség hét tagjából négyünknél végzett az élen és senkinél sem csúszott le a dobogóról. Összesítésben jóval Valencia előtt, (148-106) toronymagasan nyerte meg a szezon legjobb játékosa címet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#2 Valencia – az alulértékelt szuperhős

Bár nyilván sokan azt vártátok, hogy reagálunk az elmúlt napok történéseire, és szép búcsúposztot írunk Rooney 13 éves kölcsönszerződésének lejártára, vagy Ed Woodwardot méltatjuk azért, mert nem döntötte meg a saját maga által felállított világrekordot csatárkeresés közben, de vannak még adósságaink, mielőtt ezeket a valóban fontos témákat boncolgatnánk. Például az előző szezon legjobbjainak kivesézése, amelyben immár a második helynél tartunk. Aligha okozunk azzal meglepetést, hogy közös szezonértékelőnk tízes listáján előkelő helyen végzett Valencia, hiszen maguk a csapat tagjai is őt választották a szezon legjobbjának, és hát kik vagyunk mi, hogy ellentmondjunk kedvenceink akaratának? Jöjjön hát Tonio méltatása, mert amit a szélsőből immár végképp jobbhátvéddé transzformált 25-ösünk mutatott idén, az még a sokszor savanyú képű Mourinho tetszését is elnyerte.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#3 Pogba – Történelmi elégtétel

Emlékszel rá, hol voltál, amikor leomlottak a WTC tornyai? És arra, amikor eladtuk Pogbát? A sorsfordító (katartikus vagy tragikus) események velünk maradnak, hónapokig, évekig vagy akár évtizedekig. Bevallom, azok közé tartozom, akiknek elég sokáig nem sikerült Pogba elengedését feldolgozniuk, úgyhogy a tékozló fiú visszatérése számomra a kezdettől érzelmi kérdés volt. Újra United-mezben látni őt az Old Traffordon felért egy történelmi elégtétellel, hogy közben hozta-e az elvárt világklasszis szintet, az ebben a szezonban még csak másodlagos volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#4 Ibrahimovic – Mr. Se veled, se nélküled

Strigo idegesen ült a billentyűzethez. Megnyitotta a Messengert, majd szinte azonnal kilépett belőle. Kiment az előszobába, és még egyszer megnézte, biztosan be van-e zárva az ajtó. Újra visszaült a géphez. Remegő kézzel egy cigiért nyúlt, és rágyújtott. A lába csak úgy rúgózott az idegességtől. „Hogy fogja ezt most közölni a csapattal?” „Mi lesz ebből?” – a kérdések szinte villámként cikáztak át az agyán. Végül erőt vett magán, és belépett a Stretford End szerkesztői csoportjába.

„Gyerekek, baj van, nagyon nagy baj…” – kezdte mondandóját. „Pakoljatok össze, és szívódjatok fel pár napra. Még a családnak se mondjátok meg, hova mentetek, talán megússzák a kínvallatást, ha tényleg nem tudják, hova tűntetek. Somebody08-cal megbeszéltem, hogy ő közli a hírt az olvasóközönséggel. Úgyis régóta ígéri, hogy visszatér, de idén is csak egy bejegyzést írt, és azt is elbaszta. Engem most pár napig ne keressetek! Jelentkezem, ha elült a balhé. Sajnálom, hogy így alakult, az Isten irgalmazzon mindnyájunknak!”

Ezután felállt, felkapta az előre összekészített sporttáskáját, és a tűzlépcső felé vette az irányt. A mobilján megnyitotta a Messengert, kikereste somebody08-at a kapcsolatok közül és csak ennyit írt: „Zlatan nem fért fel a dobogóra. Te írod a posztot.” – majd visszahajította a telefont a szobába, lemászott a létrán, és az első sikátorba befordulva tovatűnt a nyirkos brit éjszakában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#5 Bailly – A bestia

Tegye fel a kezét, aki arra tippelt volna a szezon elején, hogy az év igazolása egy, csak mérsékelten ismert 22 éves elefántcsontparti középhátvéd lesz? Senki? (Oké, Stanley, EZS és Kovácstomi leteheti a kezét… és igazából én is rátippeltemszóval lehet, mégse volt annyira frappáns ötlet így indítani ezt a posztot.) Zlatan persze nagyjából hozta, ami Zlatantól alapszinten elvárható, Miki is akklimatizálódott, de csak a szezon utolsó harmadára, Pogbára pedig olyan elvárásokat pakolt az árcédulája, aminek eleve nem lehetett maradéktalanul megfelelni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….