Harry Potter, és a Lacika tippmixét elvitte az ördög

Solskjaer eddig az idei talán legjobb tervet rakta össze és (ha csak a szezonnyitón a Chelsea eltarolása okán nincs kedve ezzel vitatkozni valakinek) az eddigi legjobb teljesítményt préselte ki a srácokból, mégis mindez csak egyetlen sovány pontra volt elég.
Bőven szolgáltatott üzemanyagot a vitára a vasárnapi találkozó, megpróbáljuk mindezt sorjában szétszedni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért pont most?

Képzeljük el, hogy Muhammad Ali az intenzíven fekszik, miután elütötte egy autóbusz, a seggén veszi a levegőt, csövek lógnak ki belőle jobbra-balra, az egész teste Dexion-Salgó elemekre van felerősítve, a szemgolyóin kívül semmijét nem képes mozgatni, nem mellesleg influenzás és 39 fokos láza van – és benyit hozzá a managere, hogy “szia Ali, akkor holnap ne feledd a meccsed Frazier ellen”.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hová tűnt a bajnokcsapat?

Igen komplex feladat lenne, és tulajdonképpen lehetetlen is egyetlen posztban megfejteni, hogyan is történhetett az, hogy bő 6 év alatt egy bajnokcsapatból a bajnoki címre teljesen esélytelen keret alakulhatott ki. A rövid válasz persze Sir Alex és az azóta elfogyasztott három menedzser közötti különbség, a probléma valamivel hosszabb kifejtése biztosan tartalmazná Woodward nevét is, a minden aspektust megvizsgáló elemzés meg külön könyvet érdemelne. Ennek a bejegyzésnek nem is ez a témája, hanem sokkal inkább a 2012/13-as bajnokcsapat sorsa, vagyis hát inkább elherdálása.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Ördögi Kör bemutatja: Apokalipszis már most?

Még csak 4 forduló ment le a szezonból, de a nemzetközi szurkolói közhangulat már most eléggé felfokozott. Új adásunkban megpróbáltuk reálisan kielemezni a helyzetet – vagy tovább dagonyázni a kollektív depresszióban. Hogy melyik verzió nyert végül, az kiderül a kattintás után. Ami biztos: esett szó a távozókról, a felállásról, taktikáról, B-tervről, szóval nyomoztuk az okot rendesen.

Line up: Strigo, Stanley, Kriss, Beyonder.

(Fun fact: a címet ihlető Coppola-klasszikusból készült egy 183 perces végső vágás, ami felújítva mozikba kerül, pont mától.)

Palace-orrú delfinek

Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy új kezdet

Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az Ole menedzserré avatása utáni első beharangozót – nem is lehet kérdés, hogy a szombati Watford-meccs kapcsán is ez lesz az első számú téma mindenhol, legalábbis a kezdő sípszóig. Hogy ez jó-e vagy rossz (mármint maga a döntés a klub részéről), arról sokan sokféle véleményt megfogalmaztak: a mérleg egyik serpenyőjében ott van az, hogy sikerült lesöpörni az asztalról egy jókora kérdőjelet, ami a következő szezon tervezését is nagyban megkönnyítheti, míg a másikban az, hogy a klub már megint hozott egy elhamarkodott döntést, hiszen az eredeti tervvel ellentétben nem várták meg a májust. Érvek tehát vannak mindkettő mellett, egy okból azonban mindenképpen örülhetünk a döntésnek: a játékosok úgy készülhetnek, hogy kis túlzással senki nem foglalkozik most velük. Ne feledjétek ugyanis: két vereséggel a hátunk mögött megyünk neki most ennek a meccsnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ördögi kör #02 – Az Oleball nyomában

Az év második podcastjában megbeszéljük, hogy mennyire jó érzés Ole kormányzása, és hogy van-e olyan, hogy Oleball. Kiderül az is, hogy kell-e paráznunk az Arsenal elleni vereség miatt. Ítéletet mondunk a McTomi-Fred-Pereira trió felett, találgatjuk a leendő igazolásokat, meg ilyesmi. Jó szórakozást & kommentelést!

Line up: Strigo, Kriss, Ezra, Beyonder.

(Az első 10 percben nem működött Kriss mikrofonja, de utána megszereltük. Bocs.)

Qui êtes-vous? – P$G

Mostanában nosztalgikus érzések kavaroghatnak a unitedes szurkolói lelkekben; a látványos támadófoci, a hónapokon átívelő veretlenség, vagy a kellő arroganciával fűszerezett magabiztosság mellé ráadásul most betársul egy régről talán még ismerős hangulat, a BL-tavasz. Persze, szerepeltünk már a poszt-Fergie érában is a legrangosabb kupában bőven, de kiszenvedett Olimpiakosz-verésen, Wolfsburg elleni csoportkörös buktán, meg reménytelen Sevilla-kiesésen kívül nem futottra másra. Nem találtuk a helyünket Európa elitjében, ahol, valljuk meg őszintén, semmi keresnivalónk nem volt az utóbbi hat évben. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a tökéletes előjáték után Ole géniusza érvényesül-e a legfontosabb meccseken, a legmagasabb szinten is, mert hogy a csoportmásodikok méltó büntetéseként egy igazi nagypályás ellenfelet kaptunk a kieséses szakaszban, így aztán vigyázó szemünket Párisra vetjük.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….