Miért szenved a United a kisebb csapatok ellen?

A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.

December 27: A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje következett?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ördögi Kör – Évzáró happy enddel?

A kínzó kérdések:

  • Látszik-e már a fény az alagút végén?
  • Miért azokat a meccseket veszítjük el, ahol többet birtokoljuk a labdát?
  • Ki kell-e tenni a colchesterek ellen a brét az asztalra?
  • A Pogba-ügy vajon mi? És Lindelöf meg ki?
  • Sancho vagy Greenwood? Haland vagy Martial?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Harry Potter, és a Lacika tippmixét elvitte az ördög

Solskjaer eddig az idei talán legjobb tervet rakta össze és (ha csak a szezonnyitón a Chelsea eltarolása okán nincs kedve ezzel vitatkozni valakinek) az eddigi legjobb teljesítményt préselte ki a srácokból, mégis mindez csak egyetlen sovány pontra volt elég.
Bőven szolgáltatott üzemanyagot a vitára a vasárnapi találkozó, megpróbáljuk mindezt sorjában szétszedni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miért pont most?

Képzeljük el, hogy Muhammad Ali az intenzíven fekszik, miután elütötte egy autóbusz, a seggén veszi a levegőt, csövek lógnak ki belőle jobbra-balra, az egész teste Dexion-Salgó elemekre van felerősítve, a szemgolyóin kívül semmijét nem képes mozgatni, nem mellesleg influenzás és 39 fokos láza van – és benyit hozzá a managere, hogy „szia Ali, akkor holnap ne feledd a meccsed Frazier ellen”.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hová tűnt a bajnokcsapat?

Igen komplex feladat lenne, és tulajdonképpen lehetetlen is egyetlen posztban megfejteni, hogyan is történhetett az, hogy bő 6 év alatt egy bajnokcsapatból a bajnoki címre teljesen esélytelen keret alakulhatott ki. A rövid válasz persze Sir Alex és az azóta elfogyasztott három menedzser közötti különbség, a probléma valamivel hosszabb kifejtése biztosan tartalmazná Woodward nevét is, a minden aspektust megvizsgáló elemzés meg külön könyvet érdemelne. Ennek a bejegyzésnek nem is ez a témája, hanem sokkal inkább a 2012/13-as bajnokcsapat sorsa, vagyis hát inkább elherdálása.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Ördögi Kör bemutatja: Apokalipszis már most?

Még csak 4 forduló ment le a szezonból, de a nemzetközi szurkolói közhangulat már most eléggé felfokozott. Új adásunkban megpróbáltuk reálisan kielemezni a helyzetet – vagy tovább dagonyázni a kollektív depresszióban. Hogy melyik verzió nyert végül, az kiderül a kattintás után. Ami biztos: esett szó a távozókról, a felállásról, taktikáról, B-tervről, szóval nyomoztuk az okot rendesen.

Line up: Strigo, Stanley, Kriss, Beyonder.

(Fun fact: a címet ihlető Coppola-klasszikusból készült egy 183 perces végső vágás, ami felújítva mozikba kerül, pont mától.)

Palace-orrú delfinek

Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy új kezdet

Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az Ole menedzserré avatása utáni első beharangozót – nem is lehet kérdés, hogy a szombati Watford-meccs kapcsán is ez lesz az első számú téma mindenhol, legalábbis a kezdő sípszóig. Hogy ez jó-e vagy rossz (mármint maga a döntés a klub részéről), arról sokan sokféle véleményt megfogalmaztak: a mérleg egyik serpenyőjében ott van az, hogy sikerült lesöpörni az asztalról egy jókora kérdőjelet, ami a következő szezon tervezését is nagyban megkönnyítheti, míg a másikban az, hogy a klub már megint hozott egy elhamarkodott döntést, hiszen az eredeti tervvel ellentétben nem várták meg a májust. Érvek tehát vannak mindkettő mellett, egy okból azonban mindenképpen örülhetünk a döntésnek: a játékosok úgy készülhetnek, hogy kis túlzással senki nem foglalkozik most velük. Ne feledjétek ugyanis: két vereséggel a hátunk mögött megyünk neki most ennek a meccsnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….