Kipróbáltunk valami újat: ahelyett, hogy leültünk volna egy asztalhoz, hogy felvegyük a Moukrofon™ következő adását, a tévé elé ültünk le, hogy a United-Fenerbahce meccs alatt mondjuk el a sok okosságot. Kicsit csapongóbb és lazább (= majdnem széteső) lett így a műsor, de reméljük, azért van valami szórakoztatóértéke. (Pláne azért, mert már a vasárnapi, Chelsea elleni meccset is harangozzuk benne befelé.)
stretfordend bejegyzései
Podcast #07 – Újra szól a Moukrofon!
Új szezon, új podkeszt és soha nem látott line up egy újonccal (is) a moukrofon mögött! A téma az utcán, illetve az Old Traffordon hevert: Mourinho, Pogba és a haverok, a szezonkezdet és a José-féle filozofi. (Letölthető verzió: itt. Közkívánatra hamarosan az iTunesból is letölthető lesz a pod.)
Jó szórakozást!
Podcast #06 – Szól a Moukrofon!
Egyet sem fizet, kettőt kap! HangVaal szezonfinálé és Moukrofon pilotepizód egyben. Magyarul: podkesztelünk újra, közkívánatra, megújult felállásban.
Elbúcsúztatjuk a Lajos-korszakot és persze Buszos Józsiról is ejtünk pár mondatot. (És négerezünk is egy keveset.) Vigyázat: csúnya szavak is elhangoznak az adásban. Parental advisory!
Letölthető verzió: itt.
A rémálmok klinikája
Eljutott hozzánk clacka révén egy igen aktuálisnak tűnő vendégposzt.
Előre is csillapítanánk a kedélyeket ugyanis a hét további várható eseményei miatt. Továbbá halkan megjegyeznénk, hogy „ez még nem vót.”
Dr. Nervengang gondterhelten rótta a folyosókat. A máskor oly udvarias, figyelmes és emiatt a kollégák, a dolgozók, a klinika udvarán élő macskák és a betegek körében egyaránt közkedvelt osztályvezető főorvos most csak futólag, már-már foghegyről köszöntötte a mellette elhaladókat. Olyannyira magába merült, hogy még a szokatlan viselkedésével kiváltott meglepett pillantásokat és furcsálkozó összenézéseket sem érzékelte. Bekanyarodott a frissen felvett betegekhez vezető folyosóra, és belépett az első kórterembe.
Lasagna Ovuli – Értékelés helyett
Amikor már nincsenek szavak, akkor jön egy újabb vendégposzt, eartist nevű kommentelőnktől.
Jeff idén valami nagyot akart gurítani. Friss házasként sem volt az a mintaférj, az azóta eltelt három évtized alatt pedig annyira megkeseredett, hogy játszi könnyedséggel kergette őrületbe közvetlen környezetét. Nem volt ő rossz ember, inkább csak magának való, amit az utóbbi időben nem mulasztott el gyakran hangsúlyozni. A feleségén és gyerekén kívül talán csak a munkáját szerette igazán. Pontosabban annak egyszerűségét. Jeff takarított, és ezt egyáltalán nem szégyellte. Kedvét lelte az ezzel járó mindennapos, kiszámítható unalomban.
Tulipán a kandallón
A nap már rég a horizont alá bukott, mire mindenki megérkezett, ezért az ablaktalan, poros pincében csak néhány gyertya segítette érzékeltetni a helyiség szűkös mivoltát, ahogy a nyálkás falakon pislákolva ugrált a halovány fény. Hivatalosan senki nem tudott a mai találkozóról, de egy ekkora királyságban nincsenek titkok, ezért a csőcselék a kastély leengedett rácsai előtt várakozott, egyelőre csöndben, csak az egymás után kialvó fáklyák sistergését lehetett hallani. Elfáradtak a napközbeni ordibálástól, azt skandálták, hogy ők is pont ugyanúgy el tudnák vezetni ezt a királyságot, mint azok, akik a trónterembe születtek, mégis vakok ülnek odabenn, gyáva némaságba menekülve, mintha a nép nem tudná magától, mit is kellene tenni.
Egy nehéz nap délutánja – Főszerepben Daley Blind
Összefoglaló és klasszikus értékelés helyett ma ismételten egy videót láthattok, amiben alapvetően Daley Blind vállalja a főszerepet.
Lessük meg az exeket!
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.
Until We Fall Asleep – HangVaal #4
Strigo, Everred és Beyonder közreműködésével elkészült minden idők legdepresszívebb podkesztje. Jó szórakozást hozzá! (Innen le is tölthető a Szomorú vasárnapnál százszor pusztítóbb audiomanna.)
Zsófia szeretése – Mérkőzések a gondolataim margójára
Befutott postaládánkban egy igazán elmélkedős vendégposzt, EZS mesteri alkotásai után egy hosszabb, mélyebb elemzés következik clacka nevű kommentelőnktől. Fogadjátok sok szeretettel!