Blogunk egykori taktikusa, janek, aki mostanában mc_deere-ként a Britannia blogon tolja, 2013-ban még Fergie visszavonulása előtt játszott el a gondolattal, mi lett volna, ha az öreg tényleg leteszi a lantot 2002-ben, mint ahogyan tervezte. „Sosem tartottam magam különösebben kreatív embernek – nem is vagyok az -, úgyhogy igazán jó szívvel emlékszem erre az írásra: egyrészt volt benne jó sok meló, másrészt rohadtul élveztem közben elengedni kicsit a fantáziám, és talán a végeredmény sem lett annyira szörnyű, mint amilyenre számítani lehetett.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….
stretfordend bejegyzései
Vörösök…
Nem szeretnék itt az általános iskolai szavalóversenyek büntetésből delegált zsűrijének közhelyeivel élni, de sok év távlatából nehéz volt kiválasztani egy bejegyzést a sok közül. Nem azért, mert egy zseni vagyok (nemafasztnem), hanem mert annyi íráshoz köt szép emlék, akár az apropó, akár az alkotási folyamat, akár a bejegyzés alatt folyó diskurzus miatt. Szinte gúzsba kötve éreztem magam, amikor egyre rá kellett böknöm, de abban biztos voltam, hogy valamelyik novellisztikusabb stílusú anyagomat szeretném újra megosztani a nagyközönséggel. Szerencsére ezt a stílust sokan szerették az ősblog olvasói közül, így támadógránátként dobálhattam a hálás közönség közé őket, amikor még aktív alkotói pályám csúcsán voltam.
Hé, öreg!
Ez a poszt nem azért született meg, mert bármivel is okosabb lennék Fergusonnál. Vagy többet tudnék a futballról, vagy bármi ilyesmi. Nem, ez a poszt azért születik meg most, mert már egyszerűen nem bírom magamban tartani azt amit érzek, eddig elmismásolgattuk a dolgokat azzal, hogy jó-jó, ez egy katasztrofális szezon, de hát a végén meglesz a 20. bajnoki cím. Azonban most a dolgok jelenlegi állása szerint, nem lesz meg, és így azt gondolom eljött az a pont a szezonban amikor dühből kell kiadnom magamból minden eddigi csalódottságomat, mérgemet, frusztrációmat, és ki kell magamból kiáltsam azokat a kérdéseket amelyek belülről mardosnak szét szépen lassan!
(kovacstomi értekezése a rosszemlékű 2012 tavaszi City elleni vereség után)
Igyál velünk!
Ünnepi posztáradatunkban sem feledkezhetünk meg olvasóinkról és kommentelőinkről, hiszen nélkületek aligha tarthatnánk ötödik születésnapot. A Stretford End blog motorja a kezdetektől meglévő és egyre erősebb közösség, amely a virtuális mezőkről már a való életbe is átkacsingat néha, elég csak a közös meccsnézéseket, a Stretford End csapatot, vagy a nicknevek mögül előbújó arcok közötti barátságok kialakulását említeni. Hogy az olvasói jelenlét és a kommentmező már négy éve is erős volt, arra bizonyítékként álljon itt az akkor még vendégposztoló, de később szerzővé lett Dr. Rudeboy társasjátéka, a Stretford End ivós játék. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mentalista
A mentalista jelen esetben én lennék. Mint sok millió United-szurkoló, magam is megtekintettem a Norwich elleni mérkőzést, és igen különös folyamatokat indított el az agyamban: azt hiszem, egyfajta vevőberendezésként ráhangolódtam a pályán téblábolók gondolataira, elsősorban annak következményeként, hogy mintegy 68 percen keresztül lényegében semmi érdemleges nem történt.
Így úgy határoztam, szakmai elemzés helyett inkább megosztom az imigyen felvett tartalmakat, amelyek talán jobban segíthetnek megérteni mindazokat a folyamatokat, amelyek tulajdonképpen az ekképp kihallgatott gondolatoknak köszönhetően manifesztálódtak a pályán. /Everred rendhagyó meccsértékelése 2011 októberéből/
Egy BL-meccs következményei
Nem is gondoltam, mennyire nehéz feladat elé állítottam magamat azzal, hogy kiválasszam az 5 év alatt megírt posztjaim közül a legjobbat. Próbálkoztam verseléssel, paródiával, elborult osztályzással, vagy éppen az azóta hagyománnyá vált szilveszteri agymenéssel, és utólag visszaolvasva a posztokat azt ismételgettem hogy húdejóvagyok komoly fejfájást okoz, melyiket is publikáljam újra. A választás végül is egy korai zsengére esett, egy számomra nagyon kedves időszakból, amikor éppen nagyon ment a csapatnak és a blognak is. BL-negyeddöntő, Chelsea, továbbjutás – én meg megírtam, mi zajlott a háttérben. Nem biztos, hogy igaz történet alapján. /Strigo/ Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Stretford End 1.0 – Elkezdődött
Végre, végre, itt a nagy nap, elindultunk! Ha akad esetleg valaki, aki nem várta izgatottan ezt a csodás eseményt, annak most elmondjuk, hogy miért illene bizony igencsak felspanolnia magát, sőt, esetleg akár pezsgőt is bontani annak örömére, hogy mostantól olvashat minket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nyugati ablak ördöge
Szokásos csendességben zajlottak az elhagyott kolostor ötödik emeletén meghúzódó társaság napjai. A Vörös Rend tagjai – ahogyan magukat hívják – egykor ugyan szebb napokat látott, valaha királyi erődjükből voltak kénytelenek, ha csak ideiglenesen is elvonulni a nyilvánosság elől, hogy a bolygók együttállásának utolsó napjain sikerüljön véghezvinni az igézetet, melyet egy rég elfeledett, ősi könyvben találtak.
A Rend legtöbb tagja már nyugovóra tért egy újabb sikertelen kísérletekkel teli napon, egyedül Eduár mester volt még ébren, elmerülten figyelve az éppen csak parázsló kandalló utolsó lángjait, amikor különös dologra lett figyelmes. Egy apró széndarabra, mely se nem izzott, se el nem égett, de titokzatos feketeségével csillogott a tűzhely közepén. Eduár felkelt bársonnyal vont karosszékéből, és közelebb lépett a jelenséghez. Hiába volt ugyan járatos az alkímia és az aranycsinálás fortélyaiban, ilyet még nem látott. Kezébe vette a széndarabot, s ahogy tüzetesebben megvizsgálta, észrevette, hogy a fekete anyag szabályos dodekaédert formál, egyik oldalán tükörszerűre csiszolva.
Podcast01: Szezonértékelés szóban
“Ha már nem posztolunk (eleget), legalább dumáljunk” jeligével összeültünk hárman (Strigo, Everred, Beyonder) és tartottunk egy verbális szezonösszegzőt. A blog történetének első, kísérleti jellegű podcastjához lehet szerencsétek, ha ráböktök a play gombra vagy letöltitek innen a fájlt. Utána kommentben jelezzétek, hogy csináljunk-e ilyet a jövőben, akár rendszeresen is, vagy ezt többet inkább ne.
Who are we? – Vakvágány
Gyenti Bálint még a Soton elleni bukta után küldte el vendégposztját, de „technikai problémák” miatt csak most közöljük. Bálint a 3-5-2-ről elmélkedik, és ugyan Lajos a Cambridge ellen a négyvédős felállás mellett döntött, valószínűleg (és sajnos) nem vesztette el aktualitását az alábbi elemzés.