Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Strigo bejegyzései
Sokkoló adatok – osztályzás
A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Derby Day
Egy éve még abszolút lehetetlennek, de még pár hete is csak nagyon optimista jóslatnak tűnt, hogy a holnapi manchesteri derbinek a United több ponttal vág neki. Pedig megtörtént, Lajos mágiája a Herrera – Mata duóval kiteljesedett, zsinórban öt győzelemnél járunk, a City meg lecsövesedett a Spurs szintjére, és mostanában akárhová utaznak, kikapnak. Mi annyira nem bánkódunk a helycsere miatt, sőt azt sem igazán bánnánk ha ez az egész olajbizniszes okosság megszűnne és ők visszakerülnének oda, ahová valók: a középmezőnybe. De sajnos ez a forgatókönyv nem tűnik túl valószerűnek, és egyelőre még rohadt erős a keretük, meg hát még pár hétig ők a címvédők, így nem lesz könnyű. De most meg kell verni a City-t.
Táncoló talpak – osztályzás
Kissé megcsúsztunk ugyan a liverpooli győzelem elemzésével, de eddig egyrészt éjjáéjjáóó volt, amiből értelmes poszt úgysem született volna, másrészt a hétköznapok bekövetkeztével irány vissza a taposómalomba
meg a boltokba és idő meg nincs olyan dolgokra, mint hogy Liverpool-verésről írjon az ember. Örömmel nyugtázhattuk, hogy még mindig a Manchester Unitedé a világ legundorítóbb riválisa, így a felettük aratott győzelem miatti eufória vélhetőleg egész héten kitart majd. Ennek fenntartásához járul hozzá a keddi osztályzós poszt, ahol kiosztjuk az érdemjegyeket annak a 11 játékosnak, akik már a Spurs ellen is brillíroztak, most pedig megszerezték a csapat tizenegyedik PL-győzelmét az Anfielden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – Liverpool FC
Vasárnap kora délután ismét legfőbb riválisunkhoz látogatunk, és a liverpooli túrának ezúttal a szokásos ki-a-faszább-gyerek kérdéskörnél nagyobb tétje van, hiszen amelyik csapat kikap, az komoly hátrányba kerül a BL-helyekért vívott harcban. A Chelsea szinte már bajnok, a Manchester City nem tud annyira rossz formát mutatni hogy lecsússzon a dobogóról, Wenger Arsenalja úgyis 4. lesz, így a maradék BL-induló vagy mi leszünk, vagy a Liverpool. Tavaly David Moyesnak köszönhetően a Pool mögött végeztünk, de a PL indulása óta olyan még nem fordult elő, hogy ez két egymást követő szezonban is előforduljon. Van Gaal nyilván nem szeretne megdönteni egy újabb negatív rekordot, ezért valószínűleg a vereség elkerülése lesz a fő célja, pedig igazából nyerni kéne, és legalább fele olyan jól játszani mint múlt héten a Tottenham ellen. Ellenfelünkről az évek során már annyi csúfságot írtunk, hogy ezúttal egy objektív forrást, a semmilyen csapatnak sem szurkoló Vikit kértük meg arra, ismertesse meg velünk közelebbről Anglia második legsikeresebb csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A remény rabjai – osztályzás
Két meccs, hat pont, clean sheets, negyedik hely. 4-2-3-1, széljáték, posztjukon szereplő játékosok, néha egész pofás támadások, na és persze gólok. Persze, akadtak gondok meg döcögős negyed- vagy félórák a két észak-keleti csapat elleni meccseken, de ne legyünk telhetetlenek: a Sunderland- és Newcastle elleni meccsek Fergie
legunalmasabb legjobb tavaszi hadjáratait idézték. Félreértés ne essék, nem élveztünk a gatyánkba a két szorosan behúzott győzelemtől, de az elmúlt egy hétben látottakra már tényleg azt mondhatjuk, hogy ez a minimum, az alap amire tényleg lehet építkezni. És nyilván kell is, mert a következő hetekben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kettő. Mivel szinte azonos kezdőket láthattunk a két meccsen, ezúttal egy kalap alá vettük a két győzelmet, és úgy osztottunk pontszámokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – Régi idők fociklubja
Ha már egyszer sikerült lemaradnunk az európai kupaindulásról, az FA mindent elkövet azért, hogy ne szokjunk el a hétközi meccsektől. Na jó, az újrajátszással azért mi is tettünk ezért, de a múltkori pénteki randi után ezúttal hétfő estére került a United kupatalálkozója. Európai kalandozások helyett tehát idén kénytelenek vagyunk beérni a Football League túrával, ha már a sorsolás szeszélye folytán eddig csakis alsóbb osztályú csapatokkal kerültünk össze. Ha a Bradford az idei szezon óriásölője, akkor mi lennénk a (nem túl meggyőző) törpeirtók, hiszen már a negyeddöntőbe jutás a tét, és most érkeztünk el a papíron legerősebb ellenfelünkhöz. Az ötödik körben egy olyan csapathoz látogatunk, akik a negyedik helyen állnak, igaz csak a harmadosztályban. Hogy ne legyen második meccs, az első csapatunkkal kéne kiállni, és leverni a Prestont. Mert hogy 43 év után először hozzájuk látogatunk, és ez a bejegyzés is róluk fog szólni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Erőfoci – Butafoci 1-1 – osztályzás
Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kvínszpark Kvíz
Nehezen tudnánk egyértelműen osztályozni szombat délutáni meccsünket, hiszen több mint 50 percig a szokásos fosfaragást láthattuk, hogy aztán a formációváltás után talán a csapat idei legjobb idegenbeli performanszát örömködjük végig. 2-0, a győzelmet nem kell megmagyarázni, de azért halkan megjegyeznénk, hogy legjobbunknak ismét de Gea bizonyult, hogy Rooney és Di María valószínűleg testet cserélhettek, mint valami elbaszott tinivígjátékban, és hogy azért ez mégis csak az egyik kiesőjelölt volt. Na de a múlt heti morgós bejegyzésemben felróttam Lajos bának, hogy nem tud cserélni, erre a behozott Fellaini és Wilson is gólt szereztek, szóval igenis fejlődünk, én meg inkább kussolok, és osztályzás helyett inkább egy képes asszosziációs játékot prezentálok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szar minden!
Ezen a helyen most a Southampton elleni értékelésnek kéne megjelennie, de az elmarad. Mint azt gondolom észrevettétek, az utóbbi egy évben igencsak megcsappant a bejegyzések száma itt a Stretford Enden, és ez csak részben köszönhető a korábbi szerzők inaktivitásának. Ráadásul remek igazolásokat hajtottunk végre, szóval ez nem indokolná a pangást, oszt’ poszt meg nincsen. A többiek nevében nem tudok és nem is szeretnék nyilatkozni, csupán azt szeretném veletek megosztani, hogy én miért írok ritkábban mostanában. Foghatnám időhiányra, félig-meddig jogosan kiégésre, de a valódi ok az, hogy a blog tárgya, vagyis a Manchester United nem szolgáltat elég ihletet mostanában. Illetve, mondanivalóm lenne, de utálok jó emberekkel rossz híreket közölni. Nincsen kedvem hétről hétre ugyanazt ismételgetni, leírni a véleményemet, ami röviden és velősen nagyjából annyi, hogy ez az idei csapat rossz. Ugyanolyan rossz mint tavaly. Rögtönzött közvéleménykutatásunk eredménye alapján kisebbségben vagyok a véleményemmel, de azért kifejtem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….