
Nem tudom, ki hogyan van vele, de amennyire kimeríti a játékosokat (és velük együtt a játékvezetőket is) fizikailag a háromnaponta elszabaduló darálás ebben a szezonban, legalább annyira fáraszt le engem is ugyanez, már ami a lelkesedést illeti. Nehéz az igazi elvetemült szurkolói engagement-hez szükséges energiákat ilyen sűrű egymásutánban összpontosítani. A szezon elején még rendesen felcseszett például a Palace ellen odahaza elkövetett cselekmény, de most, pár hónapra rá a zsinórban lejátszott harmadik 0-0 után csak balta arccal nézek magam elé, valódi kiábrándultság nélkül. Olyan szintű apátia köszöntött be nálam, hogy ennek a beharangnak az írását elkezdve konkrétan a Chelsea ellen kezdtem felkészülni, és infot gyűjteni róluk és a játékukról Tuchel alatt, mire feltűnt, hogy azt a meccset már lejátszottuk múlt héten. Úgyhogy a Chelsea helyett mindenki fogadja szeretettel a Manchester City közreműködésével fogant kommentfogót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….