A fantasztikus egymeccses győzelmi sorozatunk ma a duplájra nőhet, ha a november eleje óta veretlen Bournemouth is úgy akarja. Legyőzték a Newcastle-t, ikszeltek a félelmetes Aston Villával, de azért így is sokkal könnyebb dolgunk lesz, mint kedden a bajorok, és jövő vasárnap a tudjukkik ellen. Szóval minimum egy MekTomi-mesterhármast várunk, no pressure. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szétcsúsztunk, ahogy a Galatasaray pályája Isztambulban, úgyhogy megint csak kommentfogóval szolgálhatunk, de a múltkor bejött, úgyhogy hátha most is.
A jó hír: 4 hónapig nincs válogatott szünet. A rossz: közben néznünk kell a United meccseit. Kivéve, ha elindulunk végre felfelé, amint kezdenek visszatérni a sérültek. Például ma Shaw. Aki szerint a dán (BL-)csodagyerekünk, Hojlund túl lett játszatva, az is örülhet, mert most sérülés miatt pihen, és a helyén Martial bizonyíthatja, hogy még van helye a keretben. (És a padra is jutott egy csatár: Hugill.)
Elment a müncheni katasztrófa túlélője, Anglia világbajnoka, a United bajnoka, BEK-győztese, legendája.
Köszönjük, Sir Bobby.
Egy félelmetes, két meccsből álló győzelmi sorozaton vagyunk túl, és olyan ellenfelek következnek, mint ma a Crystal Palace, a Galatasaray (otthon), a Brentford (o), a Sheffield United (i), és az FC Koppenhága (o), úgyhogy akár nyugodtabbak is lehetnénk, de a jelek szerint ez nem az a szezon. A unitedes Murphy-törvénye szerint, ha történik valami bíztató (mondjuk: vállalható játék a Palace ellen), akkor 24 órán belül érkeznie kell egy olyan hírnek, amire nem lehet másképp reagálni, csak úgy, hogy „ne má’ bazmeg”, Ilyen friss hír, hogy Martínez is kidőlt pár hónapra, úgyhogy az alap belsővédőpárost egy ideig biztos nem látjuk, pláne mert mire Licha visszatér, Varane megint megsérül. (Na jó, ez vicc volt, Varane sokkal előbb fog megsérülni.)
Ezeket a negatív gondolatokat csak egy Palace elleni, a kupameccshez hasonlóan sima győzelem tudná elűzni. Ezt Ten Hag mester az alábbi kezdővel tervezi:
Hivatalos: David De Gea elköszönt, és köszönünk neki mi is mindent. Hogy klublegendaként fogunk-e rá emlékezni, még nem tudni (majd megírjátok a kommentek közt), de az biztos, hogy szebb búcsút érdemelt volna.
A mai nappal befejeződik kopasz hollandusunk első szezonja (legalábbis ami a PL-t illeti), úgyhogy lehet mérleget vonni, akár már a meccs előtt is:
Az igazi happy endet nyilván egy FA-kupa győzelem és a city treble-jének szabotálása jelentené, de papíron az sem teljesen mindegy, hogy a 4. vagy a 3. helyen végzünk, utóbbiért ugyanis pár millióval több font jár. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
A történelmi pofára esés után ma 9-től próbálunk az Európa Ligában vigasztalódni, és túl sok mondanivalónk nincs a meccsről, mert még mindig a gyászmunka fázisában vagyunk, viszont az sem lenne egészséges, ha továbbra is a Pool elleni optimista beharang alá mennének a kommentek, úgyhogy nyissunk egy tiszta lapot.
