„A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus.”
Egy minden szempontból „csodálatos” szezont követő (túl)rövid nyári szünet után (kösz Fifa, kösz korrupció, kösz Katar) augusztus elején máris kezdődik egy újabb elbaszott Premier League évad a ködös Albionban. Nem elég az egyszeri Manchester United szurkolónak járványok tombolása (covid, majomhimlő, stb.), háború, infláció, globális felmelegedés, energiaválság, élelmiszerválság okozta stressz, még szeretett csapata agóniáját is idő előtt kénytelen tovább figyelemmel kísérni alkoholtól (könnyű- illetve keménydrogoktól, esetleg antidepresszánsoktól, kinek hogy) zavaros tekintettel. De! A remény halvány szikrája éledezik az egykor szebb napokat látott klub romjai között, és a különösen optimista drukkerek az agónia helyett megújulást, Főnix-szerű feltámadást vizionálnak. A remény neve Erik ten Hag, aki vasárnap a Brighton ellen mutathatja meg újdonsült Manchester United vezetőedzőként, hogy valójában nem „mindenszar”. Egy laza ötnullával, teszem azt.