Még csak 4 forduló ment le a szezonból, de a nemzetközi szurkolói közhangulat már most eléggé felfokozott. Új adásunkban megpróbáltuk reálisan kielemezni a helyzetet – vagy tovább dagonyázni a kollektív depresszióban. Hogy melyik verzió nyert végül, az kiderül a kattintás után. Ami biztos: esett szó a távozókról, a felállásról, taktikáról, B-tervről, szóval nyomoztuk az okot rendesen.
Line up: Strigo, Stanley, Kriss, Beyonder.
(Fun fact: a címet ihlető Coppola-klasszikusból készült egy 183 perces végső vágás, ami felújítva mozikba kerül, pont mától.)
Bár a
legutóbbi meccsünk a Southampton elleni volt most szombaton, mielőtt
alaposabban is megvizsgálnánk az ott történteket, muszáj visszakanyarodni
kicsit a Crystal Palace elleni zakóra, ahol sok minden összeesküdött ellenünk
ugyan, ám a legnagyobb hibát talán Solskjaer követte el, miután olyasvalamire
próbált építeni, amire nem igazán lehetett. Ez persze valamelyest már a keret
összetételéből is következik, az előszezon során ugyanis (sőt, igazából már Ole
ideiglenes kinevezését követően) egyértelműen kiderült, hogy támadóink
sebességére, a labdavesztés utáni pressingre és a bogyó gyors visszaszerzésére
fogunk építeni. És igazából nem is végzett rossz munkát a stáb, hiszen a
Chelsea-t még néha csikorgó fogaskerekekkel is szanaszét cincáltuk, ám a kisebbik
londoni ellenféllel szemben kiderült, hogy ha 70 százalékban nálunk van a
labda, az ellenfél pedig betömörül, akkor feldughatjuk az egészet oda, ahova.
Hiába nem volt megérdemelt vereség sok szempontból, ilyen értelemben nagyon is
az volt, érdemben ugyanis akkor nem tudtunk változtatni. Ezek után különösen
nagy kíváncsisággal vártam, hogy mi fog történni a Soton ellen…
Bár az átigazolási szezonnal – érthető okokból – sokan nem voltak elégedettek, a sikeres felkészülésnek és a Chelsea meglepetésszerű lesimázásának hála pozitív hangulatban indult a szezon. Aztán jött a Wolves elleni iksz, majd a sokkoló vereség a Palace ellen, hogy aztán a Solskjaer által az előző szezon végén már belengetett tisztogatás is jókora váratlansággal csapjon le Darmian elküldésével és Smalling, valamint Sanchez kölcsönbe adásával.
Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
A múlt hétvégi petrezselyem-árusítás után tárt karokkal fogadjuk a mai napon a harmadik bajnoki forduló keretein belül a Kristálypalotát (akiknek a kapujában valaha egy Király állt).
Győznünk ugyan nem sikerült, és így nem a tabella éléről várhatjuk a folytatást, de előző két wolverhamptoni látogatásunkkal ellentétben nem is kaptunk ki, így jelenleg a top4-ben tanyázunk, még ha ez két forduló után nem is nagyon jelent semmit. Hiába az első félidőben mutatott totális kontroll, a hazaiak 10 percnyi focival és egy jól eltalált Neves-bombával döntetlenre hozták a meccset, mi meg szomorkodhatunk az elpuskázott helyzetek és a kihagyott büntető miatt. Ez az elvesztett két pont még hiányozhat később, a mutatott játék és néhány egyéni teljesítmény miatt azonban joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a szezon teljesen más lesz mint a tavalyi. Annyiban mindenképp más, hogy ezúttal a meccsek után fogunk posztolni, most például a korábban már belengetett közösségi osztályzás bukkan ismét elő, hogy ne csak mi osztogassunk érdemjegyeket hanem ti is.
Akár elsők is lehetünk a tabellán, ha a második forduló zárómeccsén Ole mester harmadik próbálkozására megverjük idegenben a Wolverhamptont. Kell a győzelem, ugyanis jelenleg a Liverpool csapatával kezdődik a tabella. Mikor utoljára bajnoki címet ünnepelhettek, én az általános iskola negyedik osztályára készültem, és most nem kéne úgy beragadni a rajtnál, mint tavaly, hanem gyors sebességváltások után ötödik fokozatban haladni az élmezőnnyel. A tavalyi hatodik hely mindenképpen csalódás lenne, egy jó rajttal talán ezt el tudnánk kerülni, mert legközelebb a hetedik fordulóban játszunk rangadót. A ma esti meccs kemény lesz, joggal parázhatunk úgy a Farkasoktól mint a Nyolcadik utas a halál szereplői az idegen létformától, hiszen a hazaiak zsinórban a kilencedik veretlen PL-meccsükre készülnek a Molineux-ban, így bár kell a három pont, akkor sem vetnénk le magunkat egy panelház tizedik emeletéről, ha döntetlenre végeznénk. Mindenszar-hívők számára még megemlíteném, hogy egy ötgólos zakóval egészen a tizenegyedik helyre csúsznánk vissza, de ilyen még akkor sem fog történni, ha Jon Moss spori lesz a hazaiak tizenkettedik embere.
Itt a szezonnyitó podcast! Óvatosan optimista szezonbeharangozó, Chelsea-meccsen túl, Farkasokon innen.
Témák: 00:00 – Új igazolások 20:10 – (Nem) távozók 28:30 – A DOF vajon mi(ért nincs még kinevezve)? (Itt még vita is volt.) 42:20 – Túratapasztalatok + a 4-2-3-1 kielemzése + a Chelsea-meccs 1:05:20 – A kommentelő kérdez, mi válaszolunk 1:28:30 – Kristálygömbözés
Feat.: Strigo, kriss, Beyonder
(Fent vagyunk továbbra is a Spotify-on és az iTunes-on.)
Akik azt várták, hogy az új szezon első meccsét – ami ráadásul rögtön egy rangadó – majd jól beharangozzuk, azok most csalódni fognak, ugyanis csak egy nyúlfasznyi kommentfogóval szolgálhatunk, és ez bizony nem lustaság, hanem koncepció. A nyári podcasten felvetette egy hallgató, hogy írhatnánk gyakrabban a meccsek után, és mivel kapacitásunk véges, az egy kaptafára készülő beharangoktól meg kissé ki is égtünk, ezúttal a meccsek utánra tartogatjuk okosnak szánt mondanivalóinkat. Hogy azonban ne maradjatok hozzászólási lehetőség nélkül, a tervek szerint minden meccs előtt ki fogunk tolni egy ilyen dühöngőt, ahol szép összetett mondatokban véleményt tudtok alkotni a meccsről, vagy elküldhettek minden rosszul játszó United-játékost a picsába. Szóval mindjárt Chelsea, a meccsről és a nyár történéseiről hét elején podcastelünk, addig is kezdőcsapatot, gólörömködést, statisztikákat, mindenszar elmélkedéseket ide.
Mivel még javában tart az átigazolási időszak és Generati az előző posztban már megnyitotta a pénzcsapot, érkezik egy kis hangulatjavító poszt a virsli és a meleg sör mellé: úgy gondoltam, hogy érdemes lenne eloszlatni néhány tévhitet a transzferekkel kapcsolatban, ha már amúgy is derékig gázolunk bennük, illetve a róluk szóló rumourokban. A következőkben fényt derítünk rá, hogy mekkora súllyal esik latba a mezeladás, mivel akadt gondja a klubnak Mourinho érkezéskor, mi az a TMS, min csúszott el a madridi de Gea-transzfer annak idején, illetve mi fán terem a játékosok amortizációja, és hogyan könyvelik el a klubok az átigazolt játékosok költségeit (Á la FFP).
