Amikor eljön a 38. forduló, akkor Manchesterben általában az ünneplés veszi kezdetét, avagy egy éppen sorsdöntő rangadóval kell, hogy szembenézzünk az áhított sikerért. Na, most tiniket küldünk ki a megbukott angol válogatott szövetségi kapitánnyal szemben. Mindez 2017 májusában. Ebben a posztban viszont számvetés helyett a száműzetés különböző formáját űző szurkolókra és bloggerekre emlékezünk meg.
[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)
Valószínűleg ez sem tűnne fel a mai napon egy átlagos United szurkolónak. Mi pedig ennek kapcsán egy rendhagyó poszttal jelentkezünk, ugyanis Mourinho minden erejével az EL finálén töri a fejét és közben azon sajnálkozik, hogy ő már egyáltalán nem is szeretne mérkőzést játszani a bajnokságban, de hát muszáj. Ezért ma mi is sztrájkba lépünk, viszont így is egy kisebb meglepetéssel és játékkal készülünk nektek.
Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a Vörös Ötös Ördögök (VÖÖ) először hajtottak végre sorsdöntő támadást a gonosz BLektikus Birodalom ellen.
Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit. Az ELcsillag nevű harci űrállomás egy egész bajnokság elpusztítására képes.
Joia hercegnő, nyomában a Birodalom ügynökeivel, hazafelé száguld csillagbuszán. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik csapatát, s így újra felvirradhat a Vörös Ötös Ördögök számára a szabadság…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Most, hogy túl vagyunk az Arsenal elleni csodálatos mérkőzésen – amit bár nem láttam, a beszámolók alapján nem nagyon erőltettük meg magunkat az ágyúsok ellen – visszatérhetünk a valóban fontos feladatokhoz, azaz a hátralévő szezon maradék 180 (és remélhetőleg nem 240) komolyan veendő percéhez, a Celta Vigo elleni visszavágó és a reménybeli Európa Liga döntő abszolválásához. Márpedig Zsozénak annyira fáj a foga e trófeára, hogy még a Wenger elleni bajnoki veretlenségét is beáldozta a cél érdekében, így ő lehetne a harmadik menedzser a klub történetében, aki európai kupát nyerne a csapat számára.
A top négyért folyó csata fontos állomásához érkezünk vasárnap délután. Ellenfelünk az ősi rivális Arsenal együttese, és bár egy esetleges győzelemmel még korántsem biztosítanánk helyünket BL indulásra jogosító pozícióban (főleg, hogy előttünk van a Pool és a City is), de a Wenga’boyst végleg elütnénk a menedzserükről elnevezett „kupa” elhódításától. Talán a két csapat közötti rivalizálás az utóbbi időben kissé megkopott – hisz mostanában nem a Fergie Trophy-ért, azaz a bajnoki címért küzdenek – az ágyúsokat a Bajokok Ligájától megfosztani azért nem lenne rossz érzés egy Manchester United szurkoló számára. A tét és a rangadó presztízsértéke miatt akár egy jó meccs is kerekedhetne ebből, nyomokban felidézve a kétezres évek parázs hangulatát, sok helyzettel, küzdelemmel, izgalommal.
Miután az Ajax tegnap csúnyán elverte a lyoni tizenegyet, nagyon úgy tűnik, hogy a holland csikócsapat jöhetne szembe Stockholmban, ha sikerülne abszolválni a spanyol középmezőnyben tengődő Celta elleni párharcot. Az alábbiakban megismerhetjük csapatunk egészségügyi térképét és a rivális legérdekesebb pillanatait a klub történelméből.
Az a helyzet, hogy a bajnokság hajrájának feszített tempója még az aktuális posztírót is megtréfálja olykor. Most én is így jártam, amikor szombat este, még a városi derbi hatása alatt állva döbbentem rá, hogy hajaj, nekem kell írni a soron következő bajnokiról. És ezt a bajnokit a kiesőjelölt walesi hattyúk ellen vívjuk vasárnap kora délután, ami a csapat állapotát, a meccsek számát és a kiscsapatok elleni hazai mérlegünket tekintve nem ígér könnyed szórakozást a vasárnapi ebéd utáni pihenés mellé.
A tavalyi szezonban az utolsó pillanatokig az aktuális riválisok bukásaiért imádkoztunk, idén pedig azért, hogy ne bukjanak már az ellenfelek, hogy végre őszintén koncentrálhassunk az EL szereplésre. No, ez nem jött össze és azt látjuk, hogy egy győzelemmel gyakorlatilag komoly esélyeseivé válnánk, még akár a dobogóért folytatott harcnak is. A Liverpool nagyon könnyen képes leadni simának tűnő mérkőzéseket, a városi riválissal szemben pedig egy mostani három pont hozhatná meg a lépes előnyt, igaz a sorsolásunk így is kegyetlen. Lássuk mi vár ránk!
A legfrissebb híreket olvasva joggal hihetnétek azt, hogy a bejegyzés címe a még bevethető Manchester United kerettagok számára utal, miután kiderült: Zlatan és Rojo ebben a szezonban biztosan nem lépnek pályára vörös mezben – előbbi könnyen lehet, hogy már soha többé. Szomorkodni azonban nincs sok idő, a menetrend ugyanis továbbra is borzasztóan sűrű a maradék tíz meccsre: vasárnap kora délután újból jelenésünk lesz, a Burnley otthonában kellene valami maradandót alkotni.
