Akár tetszik, akár nem, szezon felelevenítő posztunkat kénytelen, kelletlen is David de Geaval kell kezdenünk, bár azt hiszem ennek akkor is lenne néhány oka, ha nem egy kapusról lenne szó.
Tavaly bizony keményen leszedtem David de Gea fejéről a keresztvizet és a mai napig nem igazán értem miként kaphatta meg a szezon játékosa címet, igaz vakok között a félszemű…Amit azonban az idei szezonban produkált portásunk, arra szerintem kevés szó van.
Tisztelt szurkolótársam!
Mi, Manchester United szurkolók 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt többek között az új igazolásokról, mindannyiunk kedvenceiről, a csapat helyzetének javításáról. És ezért indítunk most is nemzeti konzultációt a 2014/15-ös szezon kérdéseiről.
Mint bizonyára emlékszik, 2013 óta Manchestert példátlan cselekmények rázták meg. Sir Alex Ferguson visszavonult, utódját kegyetlen hidegvérrel és ijesztő brutalitással végezték ki riválisaink, és még a Bajnokok Ligájába sem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak. Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz, ami történt. Ez az emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egy korszak visszafordíthatatlanul véget ért. Moyes után jött Louis, és ugyan a Bajnokok Ligájába visszakerültünk, az elmúlt szezon még így is az utóbbi 20 év második legrosszabbjának bizonyult.
Tisztelettel arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, hogy mit gondolt a föltett kérdésekről, töltse ki, és küldje vissza a kérdőívet. Számítok a véleményére.
Üdvözlettel:
Már csak egy kör maradt hátra a Premier League 2014-15-ös szezonjából, amelynek a mi részünkről kevés, ellenben a Hull oldaláról sokkal nagyobb tétje van. Szóval felmerülhet a kérdés, hogy kit szeretnénk látni a Hull City csapatából jövőre nálunk? Biztosan mindenki emlékszik még Tevez esetére 2007-ből, amikor már bajnokként fogadtunk a kiesés ellen harcoló West Ham Unitedet. Az év végi értékelők és az izgulásos átigazolási piaci események előtt még tekintsük kicsit vissza a múltba.
“Ha már nem posztolunk (eleget), legalább dumáljunk” jeligével összeültünk hárman (Strigo, Everred, Beyonder) és tartottunk egy verbális szezonösszegzőt. A blog történetének első, kísérleti jellegű podcastjához lehet szerencsétek, ha ráböktök a play gombra vagy letöltitek innen a fájlt. Utána kommentben jelezzétek, hogy csináljunk-e ilyet a jövőben, akár rendszeresen is, vagy ezt többet inkább ne.
A mai napon van lehetőségünk még arra, hogy csapatunk megragadja utolsó esélyét a harmadik helyért folytatott harcban, amihez bizony szükség lenne mind a három pontra. Az Arsenal nagyon szép formát fut a szezon második felében, azonban közel sem tökéletesek és idegenben képesek lehetünk megadásra késztetni őket. Azt pedig, hogy hányszor késztettük már őket megadásra hazai pályán, annak következik most némi felelevenítése.
Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csak semmi pánik kérem, otthon vagyunk. Idén olyasfajta dominanciát mutatunk az Old Traffordon, ami nem igazán hagy kérdést afelől, hogy milyen eredmény várható a mai napon a West Bromwich Albion ellen. Különösen annak fényében lenne fontos a siker, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a harmadik, esetleg csak a negyedik helyen futunk be. Ráadásul nekem kifejezetten csalódást keltő lenne, ha még a dobogó legalsó fokát sem sikerülne elérni. Másrészt pedig lenne mit megbosszulni, mert mostanság egyáltalán nem fényesek az eredményeink a WBA ellen.
Bár hónapokkal ezelőtt, a téli átigazolási szezonban végig a levegőben lógott Darren Fletcher távozása, skót kapitányhelyettesünk mégis úgy távozott február első napjaiban, hogy végül sem mi, sem az Old Trafford nem tudta méltóképpen elbúcsúztatni. Előbbire nincs sok mentség, utóbbira azonban most néhány hónap késéssel sor kerülhet, miután szombaton Fletch a West Bromwich Albion kapitányaként tér vissza ahhoz a klubhoz, melyet 20 éven át szolgált. És ha már így alakult, mi is igyekszünk pótolni elmaradásunkat egy rövid szösszenettel.
A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múlt hét eseményei óta nem igazán nekünk kedvez a széljárás. Wenger csapata várhatóan ismételten FA Kupát nyer. A Manchester City jelenleg újra előttünk áll a tabellán, tehát nyomás alatt lépünk pályára Liverpool kevésbé ismert felén. Hogy kibírjuk a meccsig, felelevenítünk néhány Moyes – Sir Alex összecsapást a múltból, az Everton otthonából.
