Ha Phil Jones, akkor nagy hirtelenjében bizonyára mindenkinek négyesünk pazar grimaszai jutnak eszébe, amiről a jó öreg – ugyanakkor még mindig reménykeltően fiatal – Hones persze aligha tehet, de hát mit lehet tenni, ha éppen ezzel a skillel áldotta meg az anyatermészet. Meg persze ilyenekkel is:
Garantáljuk, hogy értékelő posztjainkban előszeretettel fognak felsorakozni a különböző jellegű szóviccek. Viszont sajnos mindennek ellenére is jogos a felmerült kérdés újdonsült balhátvédünk kapcsán. Kezdjük is röviden hármasunk idényének bemutatását.
Rafael szezonjáról nehéz bármi értelmeset írni. Az örök ígéret brazilnak tulajdonképpen úgy sikerült kiszorulnia a csapatból, hogy évek óta senkit sem vettünk a posztjára. Ebben az idényben olyan keveset játszott, hogy ha valami véletlen folytán bajnokok lettünk volna, még medál sem járt volna neki. Talán éppen ezért, de két év alatt eljutottunk oda, hogy a közönségkedvenc játékost, akiről még dalt is írtunk anno, tulajdonképp szinte senki sem marasztalná. Januárig még játszott néha-néha, aztán hatszánnyolcvanhatodszor is megsérült, és bár a Spurs ellen márciusban kapott néhány percet, és az áprilist is végigülte a padon, igazából fogalmunk sincs, mi lehet vele. De ezért fogadtunk fel egy paparazzot, hogy megtudjuk, hová tűnt Rafael. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Akár tetszik, akár nem, szezon felelevenítő posztunkat kénytelen, kelletlen is David de Geaval kell kezdenünk, bár azt hiszem ennek akkor is lenne néhány oka, ha nem egy kapusról lenne szó.
Tavaly bizony keményen leszedtem David de Gea fejéről a keresztvizet és a mai napig nem igazán értem miként kaphatta meg a szezon játékosa címet, igaz vakok között a félszemű…Amit azonban az idei szezonban produkált portásunk, arra szerintem kevés szó van.
Tisztelt szurkolótársam!
Mi, Manchester United szurkolók 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt többek között az új igazolásokról, mindannyiunk kedvenceiről, a csapat helyzetének javításáról. És ezért indítunk most is nemzeti konzultációt a 2014/15-ös szezon kérdéseiről.
Mint bizonyára emlékszik, 2013 óta Manchestert példátlan cselekmények rázták meg. Sir Alex Ferguson visszavonult, utódját kegyetlen hidegvérrel és ijesztő brutalitással végezték ki riválisaink, és még a Bajnokok Ligájába sem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak. Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz, ami történt. Ez az emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egy korszak visszafordíthatatlanul véget ért. Moyes után jött Louis, és ugyan a Bajnokok Ligájába visszakerültünk, az elmúlt szezon még így is az utóbbi 20 év második legrosszabbjának bizonyult.
Tisztelettel arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, hogy mit gondolt a föltett kérdésekről, töltse ki, és küldje vissza a kérdőívet. Számítok a véleményére.
Üdvözlettel:
Már csak egy kör maradt hátra a Premier League 2014-15-ös szezonjából, amelynek a mi részünkről kevés, ellenben a Hull oldaláról sokkal nagyobb tétje van. Szóval felmerülhet a kérdés, hogy kit szeretnénk látni a Hull City csapatából jövőre nálunk? Biztosan mindenki emlékszik még Tevez esetére 2007-ből, amikor már bajnokként fogadtunk a kiesés ellen harcoló West Ham Unitedet. Az év végi értékelők és az izgulásos átigazolási piaci események előtt még tekintsük kicsit vissza a múltba.
“Ha már nem posztolunk (eleget), legalább dumáljunk” jeligével összeültünk hárman (Strigo, Everred, Beyonder) és tartottunk egy verbális szezonösszegzőt. A blog történetének első, kísérleti jellegű podcastjához lehet szerencsétek, ha ráböktök a play gombra vagy letöltitek innen a fájlt. Utána kommentben jelezzétek, hogy csináljunk-e ilyet a jövőben, akár rendszeresen is, vagy ezt többet inkább ne.
A mai napon van lehetőségünk még arra, hogy csapatunk megragadja utolsó esélyét a harmadik helyért folytatott harcban, amihez bizony szükség lenne mind a három pontra. Az Arsenal nagyon szép formát fut a szezon második felében, azonban közel sem tökéletesek és idegenben képesek lehetünk megadásra késztetni őket. Azt pedig, hogy hányszor késztettük már őket megadásra hazai pályán, annak következik most némi felelevenítése.
Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csak semmi pánik kérem, otthon vagyunk. Idén olyasfajta dominanciát mutatunk az Old Traffordon, ami nem igazán hagy kérdést afelől, hogy milyen eredmény várható a mai napon a West Bromwich Albion ellen. Különösen annak fényében lenne fontos a siker, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a harmadik, esetleg csak a negyedik helyen futunk be. Ráadásul nekem kifejezetten csalódást keltő lenne, ha még a dobogó legalsó fokát sem sikerülne elérni. Másrészt pedig lenne mit megbosszulni, mert mostanság egyáltalán nem fényesek az eredményeink a WBA ellen.
