Reméljük, csupán a bajnokságot közvetítő tévécsatornák belharcának szeszélyei folytán játszunk vasárnap kora délután a Villa Parkban, és ez nem a következő szezontól igencsak lehetséges csütörtök-vasárnap meccsnapokra való felkészülés. A kínos hazai vereségek miatt a történelem nem sokat számít ebben a szezonban, mégis kénytelenek vagyunk felidézni azt a 18 évvel ezelőtti pillanatot, amikor az Aston Villa utoljára nyert ellenünk hazai pályán. Na nem szeretnénk a falra festeni mindenféle vörös ördögöket, hiszen az évtizedes szériák megszakításából már rohadtul elegünk van, csak a nemrég megjelent Class of ’92 kapcsán jutott eszünkbe, mit is mondott a BBC-s szakértők legrosszabbika aznap este. You can’t win anything with kids. A srácok többsége azóta visszavonult, és egyelőre úgy tűnik, hogy nélkülük tényleg nem fogunk semmit sem nyerni egy ideig, de hát 1995-ben sem nézett ki sokkal jobban a helyzet, aztán mégis. Győzelmi kényszer, idegenbeli túra, Esséel Young, és hasonló témakörök mentén szedtünk össze 7-7 indokot a még mindig meglepetésnek számító hazai- és az egyre kevésbé biztos vendéggyőzelem mellett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kívánságműsor
Tripla-bukta vagy csoportelsőség?
Nagyon egyszerű a képlet utolsó csoportmeccsünkön a Bajnokok Ligájában: ha nem kapunk ki hazai pályán a Sahtartól, akkor mi megyünk tovább csoportelsőként, ellenkező esetben viszont az ukránok érnek oda az első helyre, mi pedig várhatjuk majd valamelyik bivalyerős csoportelsőt a legjobb 16 között. Csak mert idén annyira szeretjük tökön lőni magunkat. Kommentfogó, tessék szurkolni!
Ahová nyerni járnak
A szombat kora délután lejátszott Manchester United – Newcastle United PL-meccs tökéletes programnak bizonyult arra az esetre, ha valaki az egész hétvégéje hangulatát szerette volna elkúrni, vagy bárki indokot keresett volna arra, miért is ugorjon fejest a hetedik emeletről. A bármilyen csapatnak szurkolók zrikálásának köszönhetően az érzés hétfőre sem múlt el, így már három napja azon agyalunk, mi is a gond. Mert gond az van. Két hazai zakó zsinórban, olyan csapatok távoznak győzelemmel az Old Traffordról akik 20 meg 40 éve nem nyertek ott meccset. Kilencedik hely, nyolc hazai meccsen lőtt nyolc gól, és további szörnyű, korábban elképzelhetetlen statisztikai mutatók állnak a csapat neve mellett. Többek között ezeket a statisztikákat, mindenféle elemző oldalakat meg némi Match of the Day segítséget felhasználva analizáltuk, vajon milyen átok állhat pocsék hazai formánk hátterében. Mert mindennek nem lehet csak Moyes az oka.
Vezér nélkül
Kevés olyan meccsre tudunk gondolni az idei szezonból, ahol Rooney ne pályázott volna jó eséllyel a ‘Man of the Match’ titulusra. Ez egyrészt jó dolog, hiszen számtalanszor leírtuk már, hogy Wazza csodás formája Moyes érkezésének talán legfőbb pozitívumának mondható, ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy amikor nem lőtt gólt vagy nem adott gólpasszt, akkor nem is nagyon tudtunk nyerni. Márpedig most – az ötödik sárgája után járó automatikus eltiltás következtében – egészen biztosan nem fog ilyesmit csinálni, egyvalamit tehát fixen megtudunk majd a Newcastle elleni összecsapást követően: azt, hogy képesek vagyunk-e nyerni Wayne Rooney nélkül, vagy sem.
Are you watching David Moyes?
Baszódj meg, Tim Howard! – így szólt a kb. másfél évvel ezelőtti 4-4 utáni bejegyzésünk nyitó mondata, és sajnos ez a bevezetés most is abszolút helytálló. Na nem szeretnénk ha ebből szállóige lenne, de tény, hogy tegnap este a kapufával szorosan együttműködő ex-unitedes amcsi kapus nem csak szakállával, hanem teljesítményével is kitűnt a mezőnyből. Idén már másodszor maradtunk góltalanok egy hazai bajnokin, ráadásul még kaptunk is egyet, így 14 forduló után az igen ciki kilencedik pozíciót foglaljuk el a tabellán. Tavaly (lásd még: Fergie-vel) az ilyen meccseket behúztuk, és a mutatott játékkal igazából most sem lehetünk elégedetlenek, de a West Brom után újra egy olyan csapat tudott nyerni az Old Traffordon, amelyik a PL történetében még soha. Valami tehát mégsem stimmel, ezért csatlakozunk a vidám Everton-drukkerekhez, és együtt énekeljük újdonsült menedzserünknek a címnek választott, tegnap hallott nótát. Na de azért az érdemjegyek kiosztását sem hanyagoljuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kettős vendéglátás
Ferguson után még mindig nem szoktuk meg teljesen, minden esetre tovább szaporodnak az „első…” jellegű mérföldkövek David Moyes listáján: most éppen annak örülhetünk (?), hogy menedzserünk első alkalommal nézhet szembe a United padjáról volt csapatával, az Evertonnal. Beharangozó.
Népszavazás 2013
Bayer 05 Leverkusen – osztályzás
Amíg ti utánajártok annak, hogy mikor lőttünk utoljára öt gólt idegenben egy Bajnokok Ligája mérkőzésen, addig mi jól leosztályozzuk a srácokat a tegnap este mutatott remek játékukért. Panaszra semmiféle okunk nem lehet: tény, hogy ismét egy igencsak gyenge Leverkusent sikerült kifognunk, ám mind egyénileg, mind csapatszinten remekül mozogtunk a Bayarénában, ami a magas átlagon is meglátszik.
Izgalom vagy továbbjutás?
…vagy esetleg pocsék produkció egy dögunalmas döntetlennel párosítva? Igazából mindegyikre nagyjából éppen ugyanannyi a sansz, különösen csapongó idei teljesítményünk tükrében meg aztán főleg. Kommentfogó a Leverkusen elleni BL-meccs elé.




