Az Ördögi Kör extrában az új BL-lebonyolítás és a Szuperliga 2.0. kapcsán megy az izgalmas szájkarate. A kommentek közt be lehet kapcsolódni.
A vörös sarokban: Strigo
A másik vörös sarokban: Stanley
Akik megpróbálnak néha közbeszólni: EZS és Beyonder.
https://open.spotify.com/episode/3UYowGTc8GI8Wry5PJ8wqL?si=fa2f817558cb490a
Szétcsúsztunk, ahogy a Galatasaray pályája Isztambulban, úgyhogy megint csak kommentfogóval szolgálhatunk, de a múltkor bejött, úgyhogy hátha most is.
Ma este újra felcsendül a BL-himnusz egy United-meccs előtt, bár ezt hagyományos tévécsatornán nem hallhatjuk majd, hiszen a közvetési jogokat birtokló sporttévék nem érezték úgy, hogy a Koppenhága – Manchester United meccs tömegeket vonzana a képernyő elé. Talán a támadójátékunk potenicájára utalva így az AMC Mikro nevű alkalmazáson keresztül követhetjük a mérkőzést, szépen meg is kérném a kedves kommentelőket, hogy aki gyakorlott a témában, az megoszthatná hogyan is tudjuk ezt megtenni számítógépen, okostévén, mobilon, mikrón. Hogy mi sül ki ebből a ma esti összecsapásból, annak a megtippelésére nem vállalkoznék, mindenesetre a győzelem kötelező, különben baszhatjuk ezt a BL-szezont (is). Ha a legrosszabbra készülünk, csakis pozitív meglepetés érhet, éppen ezért egy mini kvízben tesztelhetitek tudásotokat a Fergie-éra utáni BL-katasztrófák témakörében. (a válaszokért jelöld ki a kérdés alatti sort/sorokat).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a “még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Nehéz megmagyarázni hogy az embernek miért van második csapata, miért szurkol egy másik klubnak is, vagy hogy egyáltalán szükség van-e szurkolói energiáinak megosztására az amúgy is 50+ meccses szezonok világában. A futballszurkolós poliamoria kialakulásának számos oka lehet: az ember követ egy másik bajnokságot, ahol egy idő után mindenképp szimpatikussá válik egy csapat; szurkol a helyi megyeketteseknek vagy a Fradikának; külföldi tartózkodás/meccslátogatás alatt beleszeret egy közegbe; egy sikeres FIFA- vagy FM-karrier okán; vagy csak simán egy szerethető játékost/edzőt/csapatot fedez fel és utána közelebbről is követi őket. De fel lehet ülni a hypevonatra is, lehet szorítani az örökös lúzernek meg underdognak (úgy is, mint Dávidnak a Góliátok mezőnyében), meg hipszterkedni egy olyan klubbal amit mások maximum kétperces összefoglalókból és a livescore oldaláról ismernek. Mivel a magyar fociszurkolókat általában jól be lehet határolni 15-20 topcsapat követőiként, a másodlagos preferenciák általában más vonalon mozognak, teljesen más büdzsével és célokkal, a két csapat aligha játszik egymás ellen komoly tétmeccset. Na ez változott meg esetemben, ma ugyanis a United először találkozik az Atalantával, vagyis a második csapatommal.
A legutóbbi, Southampton elleni meccs, illetve a vasárnap esedékes wolverhamptoni fellépésünk közötti időszak a sorsolás jegyében telik, hiszen tegnap kiderült, hogyan indul számunkra a menetrend a Ligakupában, ma este pedig a Bajnokok Ligája csoportbeosztása is elkészül. Előbbiben a West Ham ellen kezdünk otthon, folytatva ezzel balszerencsés szériánkat, hiszen a Top 6 csapatai közül most is nekünk jutott a legkeményebb ellenfél – az elmúlt négy szezonban (a mostanit is beleszámolva) mindössze négy alsóbb ligás klub jött szembe ebben a sorozatban, ami alighanem egyedülálló. Na de hagyjuk a múltat, tekintsünk inkább előre: nézzük, mi várhat ránk potenciálisan a nemzetközi vizeken!
Az idei BL-vonaton nincsen fék, a törökök elleni győzelmet követően már itt is az újabb hazai meccsünk a sorozatban, ezúttal a PSG ellen. A biztos továbbjutáshoz elég lehet egy döntetlen is, egy győzelemmel azonban nem csak a csoportelsőséget szereznénk meg, de a tavalyi döntőst is száműzhetnénk az Európa Ligába. Bár az eredménykényszer ezúttal nem a Unitedet terheli, jó lenne már ma este behúzni a továbbjutást, ezzel komolyabb tét nélkülivé tenni a jövő keddi lipcsei kirándulást, ami nem ártana a manchesteri derbi előtt pár nappal. Hogy mi ennek a legfőbb akadálya? Sokak szerint éppen a menedzserünk a kókler, aki viszont úgy tűnik hogy bírja a terhelést, hiszen minél nagyobb rajta a nyomás, annál jobb teljesítményre képes a csapata. Bő másfél éve például a mainál sokkal rosszabb helyzetből is kiharcolta a továbbjutást a párizsiak ellen. A kevésnél csupán kicsivel részletesebb BL-elemzés Oléról, az erre érzékenyek csak a félkövérrel szedett sorokat olvassák el!
Elüzletiesedett világunkban már megszokhattuk hogy évről évre egyre korábban kezdődik az ultimate ünnep, a karácsony promózása. Szentestéig pontosan egy hónap van még hátra, a Manchester United korán kezdődő adventi kalandozása pedig kilenc meccset is magába foglal (plusz év végéig még kettőt), így hát még szinte fel sem dolgoztuk a West Brom elleni csúnya győzelmünket, máris egy újabb hazi must-win meccsre izgulhatunk. Ráadásul a BL-ben, ahol az ígéretes kezdés után éppen mai ellenfelünk otthonában botlottunk akkorát, hogy az elfeledtette az első két forduló bravúrjait az erre hajlamos elfeledők körében, így már nem is állunk annyira jól a csoportban. Hogy pontosan mik az esélyeink, és hogy miért kell a török szultán csapatát ma mindenképp verni, azt bővebben is kifejtjük.
Tovább pörög a BL-parti, zsinórban három héten keresztül ismerkedhettünk csoportellenfeleinkkel, hogy aztán egy válogatott szünetnyi szusszanás után ezt majd megismételjük. Ezúttal a football sugardaddy új típusával ismerkedhetünk meg az unatkozó olajmilliárdosok és a trendi multicég után, hiszen következő ellenfelünket állami pénzekkel tolták be a BL-be. Igen, a Başakşehir csapatának semmi keresnivalója nem lenne a Bajnokok Ligájában, de a kegyes török szultán félkrajcárjából mégis olyan csapatot tudtak építeni, amely a bajnokság megnyerésével kvalifikálta magát a csoportkörbe. Isztambulba utazik tehát a United a csoport papíron leggyengébb együtteséhez, mi pedig jól bemutatjuk hogy kikről is van szó.
A minden eddiginél zsúfoltabb BL-szezonon nincsen fék, a múlt heti bravúrgyőzelmet követően máris itt a következő meccs: az előző szezon döntőse után most az egyik elődöntőssel csapunk össze a továbbjutó helyek egyikéért. Ez ráadásul hazai pályán fog megtörténni, mondanánk, de a teltházas Old Trafford úgy hiányzik ennek a csapatnak mint egy falat kenyér. Ebben a szezonban eddig háromszor játszottunk üres lelátóink előtt és győznünk még nem sikerült, míg idegenben minden meccsünket megnyertük (ötöt). A rossz sorozat megszakításához és egyben továbbjutási esélyeink további javításához ma este a német listavezetőt kell legyőznünk, akikkel történelmünk során most találkozunk először, így aztán annak rendje és módja szerint be is mutatjuk őket.
