Megjött a jó Mason
Válasz
Címke: Chelsea
Rangadó rangadó hátán
Sűrű a menetrend, egy héten belül már a harmadik PL-meccset nyomja le a csapat, ráadásul a hétközi Spurs elleni gála után ismét egy top6-os rangadó vár ránk. A sors fura fintorának köszönhetően 11 meccs alatt le is tudjuk a rangadók első körét, tehát a ma esti meccs után elvileg már könnyebb ellenfelek jönnek (egészen januárig, amikor is jön a City – Arsenal kettős szintén egy héten belül, hogy rohadjon meg aki ezért felelős). Ten Hag mérlege egész jó lenne a rangadókon ha azt a meccset nem számítanánk, de hát Potter ellen sem épp a jobbik arcát mutatta új menedzserünk még augusztusban. Ha mindehhez hozzávesszük még hogy 10 helyen változatlan a kezdőcsapatunk, meg a Chelsea csapatában mindig megbúvó köcsögfaktort, akkor kijelenthető hogy a szerdainál jóval nehezebb találkozóra számíthatunk. Idegenben jó az iksz?
Egy meglepő 0-0 – szavazás
A Chelsea-way: highway Tuchel
A csütörtök-vasárnap ritmusú tavasz elkezdődött, a tét nélküli bealvós EL-meccsünket követően ma késő délután egy igazi PL-rangadón láthatjuk máris viszont szeretett Unitedünket, hiszen a Stamford Bridge-re látogat a csapat. Idén ez már a harmadik Tuchel – Solskjaer összecsapás lesz, mivel a németet időközben kirakták Párizsból, ahol a tavalyi BL-döntő, az idei BL-továbbjutás, meg a bajnokság alig vezetése úgy tűnik hogy kevés. Lehet hogy ez Londonban sem lenne elég, a temzevirág életű Chelsea-edzők legújabbika azonban impresszív módon startolt, egyelőre még vár rá az első vereség a Chelsea padján, amire tökéletes időpont lenne február utolsó délutánja. Tovább után megpróbálunk elmerülni a londoniak klubfilozófiájában, már amennyire van ilyen.
Háború a kapukon belül
Elég rövid uborkaszezonnal ajándékozott meg az idei évad (avagy rekordhosszúságúval, csak ledolgoztuk előre, nézőpont kérdése), úgyhogy amíg bő 3 hét múlva ismét dörren a PL-főcímzene a Spíleren, addig ismét érkezik valami kevésbé aktuális témáról szóló poszt, mielőtt az eggyel korábbi bejegyzés eléri a mágikus 1000 100 kommentes álomhatárt. A következőkben kitérünk arra, hogy tulajdonképpen hogyan szűnt meg a Serie A Európa legjobb bajnokságának lenni, és mi köze van ehhez a saját tulajdonban lévő stadionoknak.
Menni fog ez harmadszor is!
Miközben a Premier League-ben eddig példátlan téli szünet alatt a csapat legnagyobb része egy spanyolországi villámedzőtáborban, a maradék kevesek pedig az orvosi szobákban, Dubaiban vagy éppen karanténban múlatták az időt, addig a beharangozóra jó előre bejelentkezett szerkesztőségi tag (azaz én) kissé elkényelmesedett, időzavarba került, és nem készült fel megfelelően egy valamire való meccs-felvezető bejegyzés megírására. Ebből is látszik, hogy csak apró porszemek vagyunk a monumentális egészben, minden halad a maga útján, nem bírunk befolyással a lényeges történésekre. Így bár jó lenne még némi idő a poszt elkészítésére, ma este kilenckor mindenképp elhangzik Anthony Taylor kezdő sípszava a Stamford Bridge-en a Chelsea-Manchester United mérkőzést elindítandó.
Szezonnyitó dühöngő
Akik azt várták, hogy az új szezon első meccsét – ami ráadásul rögtön egy rangadó – majd jól beharangozzuk, azok most csalódni fognak, ugyanis csak egy nyúlfasznyi kommentfogóval szolgálhatunk, és ez bizony nem lustaság, hanem koncepció. A nyári podcasten felvetette egy hallgató, hogy írhatnánk gyakrabban a meccsek után, és mivel kapacitásunk véges, az egy kaptafára készülő beharangoktól meg kissé ki is égtünk, ezúttal a meccsek utánra tartogatjuk okosnak szánt mondanivalóinkat. Hogy azonban ne maradjatok hozzászólási lehetőség nélkül, a tervek szerint minden meccs előtt ki fogunk tolni egy ilyen dühöngőt, ahol szép összetett mondatokban véleményt tudtok alkotni a meccsről, vagy elküldhettek minden rosszul játszó United-játékost a picsába. Szóval mindjárt Chelsea, a meccsről és a nyár történéseiről hét elején podcastelünk, addig is kezdőcsapatot, gólörömködést, statisztikákat, mindenszar elmélkedéseket ide.
Roncsderbi a negyedik helyért
Elérkezett a végjáték. A színes egyenruhába öltözött, szebb napokat látott hősök depressziósan lézengenek. Régi dicsőségüknek már nyoma sincs, úgy tűnik, végleg elbuktak, és már a csapat fele is csak lélekben van jelen.
Nem, ez nem az Endgame, csak a United szezonfináléja. Már csak három meccs van hátra, és a riválisok balfaszkodásának köszönhetően még mindig élnek a top 4-es álmaink (igen, ezt a mondatot leírni is olyan szar, mint olvasni.) Most következne az a rész, ahol részletesen kielemezzük mágnestáblán, GIF-ben és taktikai rajzok tucatjain, hogy mi ment félre március óta, de egyrészt a prolicenszt még nem tudtuk megszerezni, ezért nincs jogunk beleokoskodni az igazi szakértők dolgába, másrészt ez már senkit nem érdekel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Ördögi terv – FA Kupa nyolcaddöntő
A kupasorozat, ahol nyilvánvalóan sorra kapjuk az idegenbeli kemény ellenfeleket idén. Kifejezetten peches számunkra mindez, hiszen az Arsenal után egy másik londoni együtteshez, a Chelsea-hez kell látogatnunk. Az előjelek nem túl kedvezőek…
Elsősorban azért sem, mert Lingard és Martial sem áll a csapat rendelkezésére, ami talán nem is a mostani mérkőzés miatt, hanem sokkal inkább a Liverpool elleni PL összecsapás miatt lehet izgalmas. Solskjaer többek között ennek okán is neki fog kezdeni a rotálásnak, aminek hála néhány meglepetésember találhatja majd magát a kezdőcsapatban.
Groundhog Day – EPL, 9. forduló
A nemzetközi szünet alatt átfagyott öltözőkbe ma délután kicsit langyosabb hangulat fog költözni, történik majd mindez a jelenleg hármas holtversenyben éllovas Chelsea otthonában. Egyébként kezd kicsit emelkedni a blog tartályában a taktikai elemzések szintje, de majd ígérem, hogy ezután hagyom szóhoz jutni a többieket is.
