Most tényleg elég az 1 pont is

Négy forduló után szerzett 12 pont általában elég a továbbjutáshoz egy BL-csoportban, sőt gyakran még a csoportelsőséghez is, de a focitabellák furcsa matematikai esély együtthatója, meg hogy közvetlen riválisaink körbeverték egymást és a harmatgyenge Benficát, azt eredményezte, hogy a Manchester United hivatalosan még nem biztos résztvevője a Bajnokok Ligája tavaszi küzdelmeinek. Ennek eléréséhez azonban most már tényleg elég egyetlen kis pontocskát szerezni, lehetőleg még ma este Svájcban, és akkor az utolsó csoportmeccsünket nem is kell nézni nyugodtan vehetjük akár félvállról is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A négy nem elég!

A moszkvai éjszakában eszközölt CSZKA felnégyelés után relatív kevés pihenőhöz jutva – amit közkedvelt menedzserünk szóvá is tett sajtótájékoztatóján – szombat délután négykor már a következő, nem túl leküzdhetetlen akadálynak tűnő Crystal Palace elleni hazai bajnoki mérkőzésünk következik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Második forduló – Swansea City

Megkezdődött végre a PL, remek nyitányon vagyunk túl. 37 fordulóval a vége előtt vezetjük a bajnokságot (köszi NSO), és bár a tavalyi szezon is így indult, most talán bízhatunk az eredményesebb folytatásban. A második forduló nyitómérkőzése a miénk, így egy szombat kora délutáni könnyed hattyúpaprikás elfogyasztásával (amúgy ördögösen) akár meg is tarthatnánk az első helyet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Visszavigo

Most, hogy túl vagyunk az Arsenal elleni csodálatos mérkőzésen – amit bár nem láttam, a beszámolók alapján nem nagyon erőltettük meg magunkat az ágyúsok ellen – visszatérhetünk a valóban fontos feladatokhoz, azaz a hátralévő szezon maradék 180 (és remélhetőleg nem 240) komolyan veendő percéhez, a Celta Vigo elleni visszavágó és a reménybeli Európa Liga döntő abszolválásához. Márpedig Zsozénak annyira fáj a foga e trófeára, hogy még a Wenger elleni bajnoki veretlenségét is beáldozta a cél érdekében, így ő lehetne a harmadik menedzser a klub történetében, aki európai kupát nyerne a csapat számára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megkopott rangadó

A top négyért folyó csata fontos állomásához érkezünk vasárnap délután. Ellenfelünk az ősi rivális Arsenal együttese, és bár egy esetleges győzelemmel még korántsem biztosítanánk helyünket BL indulásra jogosító pozícióban (főleg, hogy előttünk van a Pool és a City is), de a Wenga’boyst végleg elütnénk a menedzserükről elnevezett „kupa” elhódításától. Talán a két csapat közötti rivalizálás az utóbbi időben kissé megkopott – hisz mostanában nem a Fergie Trophy-ért, azaz a bajnoki címért küzdenek – az ágyúsokat a Bajokok Ligájától megfosztani azért nem lenne rossz érzés egy Manchester United szurkoló számára. A tét és a rangadó presztízsértéke miatt akár egy jó meccs is kerekedhetne ebből, nyomokban felidézve a kétezres évek parázs hangulatát, sok helyzettel, küzdelemmel, izgalommal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A hattyú halála (?)

Az a helyzet, hogy a bajnokság hajrájának feszített tempója még az aktuális posztírót is megtréfálja olykor. Most én is így jártam, amikor szombat este, még a városi derbi hatása alatt állva döbbentem rá, hogy hajaj, nekem kell írni a soron következő bajnokiról. És ezt a bajnokit a kiesőjelölt walesi hattyúk ellen vívjuk vasárnap kora délután, ami a csapat állapotát, a meccsek számát és a kiscsapatok elleni hazai mérlegünket tekintve nem ígér könnyed szórakozást a vasárnapi ebéd utáni pihenés mellé.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Üssük ki a belgákat! – Anderlecht EL visszavágó

A szezon előtti várakozásokat összeszedő posztban én azok közé tartoztam, akik nem akarták elbagatellizálni az EL-t, a két hazai kupát tartottam idén kevésbé fontosnak, hiszen – ahogy azt azóta számtalanszor leírtuk – ez az a trófea, amit még soha nem nyert meg a Manchester United. Közben úgy hozta az élet, tapasztaltabban, túl a sokadik X-en rájöttünk, hogy a bajnokság nem is olyan fontos, a fő elvárás valóban a második számú európai kupa megnyerése lett. Panaszkodtunk is, hogy pont két fontos Európa Liga meccs között kell játszani a Chelsea-vel, aztán elég jól jöttünk ki ebből a sorozatból egyelőre. A cél eléréséig négy meccset kell még megvívni, és noha elég lehet akár négy döntetlen is, remélhetőleg már ma este egy szép győzelem útján tudatjuk a világgal, hogy komolyan gondoljuk. Legalább ezt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Állítsuk meg Brüsszelt!

Mindannyiunk kedvenc csütörtök esti szórakozása, az Európa Liga a héten újabb fejezettel bővül, szeretett csapatunk ezúttal Európa újdonsült fővárosába látogat. Az Anderlecht lesz az ellenfél, akiket ugyan nem szabad lebecsülni, de nagyon tartani sem kell tőlük, örüljünk inkább annak, hogy ezúttal nem az orosz sztyeppékre látogat a csapat két bajnoki között. Vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy két EL-meccs között lesznek úgynevezett bajnoki mérkőzéseink is, hiszen a fókusz most már kimondva is az Európa Liga megnyerésén, és az ezáltal elérhető jövő évi BL-induláson van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne játszd újra, José!

A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.

Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.

Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra kELeten

Ha csütörtök, akkor EL, tartja az idei lózung, a Saint-Etienne könnyed kiejtése után pedig itt az újabb feladat a második számú európai kupában – az un. Répaligában – az orosz FK Rostov lesz az ellenfelünk a legjobb nyolc közé jutásért. Pogbáék bajnoki X-faktorért kiáltó vesszőfutása (értsd: balfaszkodása) következtében egyre fontosabbnak tűnik a sorozat a United számára, így nem is vehetjük félvállról egyik ellenfelünket sem. Ismerkedjünk hát meg az FK Rostovval!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….