Új adás az Európa Liga-menetelés elé időzítve, nem csak az Európa Ligáról.
Témák:
+ Minőségi bírózás + Cavani: ennyi a max? + Martial: van lejjebb / feljebb? + Rashford: jó szezon? + Vita: rasszizmus és algoritmus + Európa Liga: vajon mi(nek)? + Donny (h)arcai + Körzős-vonalzós játék vs. egyéni képességek + United Way-ről újra
A United Sir Alex visszavonulása utáni történetének talán legizgalmasabb pár hónapján vagyunk túl, úgyhogy legfrissebb adásunkban azt sem tudtuk, hol kezdjük az élmények felidézését. (Épp ezért elnézést is kérünk, amiért február óta nem podcastoltunk – sajnos könnyebb akkor mikrofon elé ülni, amikor panaszkodni kell, ha egy pozitív perióduson vagyunk túl, mint most, akkor nehezebben jön az ihlet.)
Honnan is kezdjük. Nincs könnyű dolga az egyszerű szántóvető bloggernek, amikor a szombati meccsről akar írni. A rendszerszintű problémák mellett ennek a konkrét meccsnek a sara is elég sűrű, úgyhogy Alex Fergusonba oltott Stephen Hawking legyen, aki ezt kibogozza. A rendszerszintű problémákat már több bejegyzésben és podcastban is taglaltuk, úgyhogy ezeket nem sorolnám fel újra, most csak a Crystal Palace ellen ránk adott télikabát kerül a boncasztalra.
Győznünk ugyan nem sikerült, és így nem a tabella éléről várhatjuk a folytatást, de előző két wolverhamptoni látogatásunkkal ellentétben nem is kaptunk ki, így jelenleg a top4-ben tanyázunk, még ha ez két forduló után nem is nagyon jelent semmit. Hiába az első félidőben mutatott totális kontroll, a hazaiak 10 percnyi focival és egy jól eltalált Neves-bombával döntetlenre hozták a meccset, mi meg szomorkodhatunk az elpuskázott helyzetek és a kihagyott büntető miatt. Ez az elvesztett két pont még hiányozhat később, a mutatott játék és néhány egyéni teljesítmény miatt azonban joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a szezon teljesen más lesz mint a tavalyi. Annyiban mindenképp más, hogy ezúttal a meccsek után fogunk posztolni, most például a korábban már belengetett közösségi osztályzás bukkan ismét elő, hogy ne csak mi osztogassunk érdemjegyeket hanem ti is.
Listánk nyolcadik helyét az az Anthony Martial szerezte meg 46 ponttal, akit idei teljesítménye, sorsa alapján akár Rashi futball-ikerpárjának is nevezhetnénk, hisz nagyjából ugyanazt az utat járták be a szezon során, együtt sírtak, együtt nevettek (azaz sokáig inkább egymást váltva tették mindezt), majd ugyanazt az igazolást szívták meg alaposan januárban.
Louis van Gaal ámok – és egyben vesszőfutása a 2016-os évben is folytatódott. Már az év eleje iszonyatos hullámvasutat hozott, a további hónapok pedig szintén pörgették az eseményeket. A csapat három sorozatban volt érdekelt és szerencsére egyikben a trófeát is megkaparintotta. A továbbiakban a szezon második felének értékelését olvashatjátok. A poszt továbbra is számos xG-t és egyéb statisztikát tartalmazhat!
Igazán nem lehet elmenni a tegnap látottak mellett, hiszen mégis a Bajnokok Ligája pozícióért ment a csata, csapatunk pedig csúfos kudarcot vallott az Upton Park búcsúmeccsén. Lentebb alaposan kivesézzük, hogy vajon hogyan következhetett be ez az újabb vállalhatatlan produkció a kedvenceinktől. Viszlát Bajnokok Ligája! Hello Európa Liga!
Megannyi végigszenvedett 90 perc és kilátástalan foci után végre újra élvezhető United-meccset láttunk, és ez ebben a szezonban még akkor is feldobna minket, ha nem éppen az FA Kupa elődöntőjében történt volna mindez. De ott történt, így Martial Fergie-time, izé, Louis-time-ban szerzett gólja még katartikusabb élményt nyújtott. A győzelem értékéből még az sem von le semmit, hogy ellenfelünk a középszarrá kövült Everton volt, hiszen a második félidőben Martinezék is megrázták magukat, és az első játékrészben látottakkal ellentétben még focizni is szerettek volna. Ünneplésből sosem elég, osztályzáshoz meg sosem késő, a kiosztott érdemjegyek alapján meg döntsétek el ti, hogy a DDG-Fella-Marci hármasból kinek is járna a meccs embere trófea. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Az utolsó szalmaszálba igyekszik belemarkolni csapatunk, már ami a 2015-16-os idényt illeti. A gond ezzel pusztán annyi, hogy 2013 májusa óta érdemben nem igazán kaparásztunk semmi iránt és talán az előző két szezont még tudjuk mivel magyarázni, de itt már nincs válaszunk igazából semmire. A West Ham United elleni FA Kupa negyeddöntő újrajátszás után pedig még mindig van egy utolsó utáni szalmaszál, ez pedig a bajnokság 4. helye, de most jobb, ha a kupaküzdelemre fókuszálunk.