Papírt, tollat elő, röpdolgozat következik, a téma a West Ham elleni győzelem. Be lesz írva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Röpdoga
94
Címke: PL
Dühöngő a derbi elé
Nyugtassatok meg, hogy csak bennem van a hiba, de én valahogyan nem pörögtem fel annyira a mai United – Liverpool meccs előtt, mint amennyire kéne. Pedig általában nagyon várom ezeket a rangadókat, hiszen két dolgot utálok igazán: az emberi butaságot és a Liverpool FC-t. Vörösöket verni mindig jó, kikapni tőlük meg általában egyet jelent valamilyen több napig tartó katasztrófával, most valahogy mégis amolyan nemtörődömséggel, vagy legalábbis vegyes érzelmekkel várom a kezdő sípszót. Ez nem valami önkéntelen védelmi mechanizmus, hanem valószínűleg a tét hiánya nyomja rá bélyegét meccshangulatomra. Igen, ma az ősi rivális érkezik az Old Traffordra, és ennek a párharcnak akkor is van tétje, ha igazából nincsen, de ha jobban belegondolunk, a szezon végkifejletének szempontjából teljesen mindegy, hogy mi lesz a mai meccs végeredménye. Mi ugyanúgy nem fogunk az első négyben végezni, ahogyan ők nem lesznek bajnokok, ráadásul nekünk szerdán lesz egy igazán fontos mérkőzésünk, ők meg ugye tavaly még a sztoritévét sem csípték meg, így csak a bajnokságra koncentrálhatnak. Szomorú ezt kijelenteni az elmúlt húsz év után, de a mai mérkőzés a Liverpool számára sokkal fontosabb, és csak remélhetjük, hogy ezt a motivációs különbséget enyhíti majd a rangadókat idéző hangulat az Old Traffordon. Nyilván nyerni kéne, de közben nem lenne szabad lesüllyedni arra a középcsapat szintre, ahol az elúszott szezon vége felé közeledve az az egyetlen bekarikázott nap a naptárban, amikor a jobb helyen álló fő riválist fogadjuk. Ezt hagyjuk meg a Villa- és Spurs-féle gárdáknak, mi meg nyáron felejtsük el ezt az elbaszott szezont, és jövőre harcoljunk újra a bajnoki címért. Gödörben vagyunk, de hogy a legalján-e, vagy még ki tudunk lapátolni egy kis szart aminek a helyére befeküdjünk, az az elkövetkezendő másfél hétben kiderül, ezért ne tulajdonítsunk majd túl nagy jelentőséget a mai végeredménynek. Persze jó lenne ha Rooney meg RvP elkapnák a fonalat, vagy ha az uruguayi főgyökér sírva hagyná el a pályát egy piros lap vagy egy Jones-belépő után, de amilyen szezon ez, már azzal is elégedett lennék, ha a 90 perc után nem lennék sík ideg. Ráadásul utolsó hat meccsünket otthon nyertük ellenük, szóval … hajrá, Manchester United!
A hetedik te magad légy!
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rakás szerencsétlenség
Én mondom nektek srácok, ezt a szerencsétlenséget egész egyszerűen nem tudom már elhinni, ami idén sújt minket. Tegnap a Stoke ellen nem játszottunk egy kicsit sem jól, viszont úgy kaptunk ki, hogy abban a mázlifaktor nagyon keményen benne volt. Moyesnak idejekorán dőlt be minden terve a meccsre vonatkozólag. A másik főszereplő pedig a bíró sporttárs volt, valamint a sérülések is, mindkét oldalon. Szóval egy hektikus és igazán idegörlő meccset láttunk, amelyen kikaptunk. És ahol egy ősparaszt duplája döntött. De azért osztályozzuk fiaink teljesítményét.
Moyes time(s)
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kommentfogó a Chelsea-United elé
A napokban ugyan több kapcsolódó poszt is megjelent, egy ekkora rangadó előtt azonban úgy illik, ha külön konténert biztosítunk a várható kommentözönnek. Mivel nagyon frissek vagyunk, ezért azt is meg tudjuk mondani, hogy a De Gea – Rafael, Evans, Vidics, Evra – Valencia, Carrick, Jones, Young – Januzaj, Welbeck kezdővel igyekszünk majd nagyot alkotni a Stamford Bridge-en, a végeredmény pedig… nos, ezt inkább már rátok bízzuk.
Számmisztika
0 meccset nyertünk az új évben, 1 gólt szereztünk és kettőt kaptunk mindhárom idei mérkőzésünkön. Négy vereségre zsinórban több mint öt évtizede nem volt példa, szóval reméljük hogy hatott a megmondóemberek és fogadatlan prókátorok szitokáradata, különben az egyesek által középszerűnek tartott bajnokcsapat a hét végére akár a nyolcadik helyre is csúszhat. Van Persie állítólag még kilenc meccset kénytelen kihagyni, és tízesünk sem fog pályára lépni, így a kezdő tizenegyünkben senki se keressen majd világsztárt. Ponthátrányunk ideiglenesen 12-re nőtt, hogy ez nőni vagy csökkenni fog a forduló zárásakor, az nagy mértékben függ a szerencsénktől is, reméljük hogy többet nem lesz péntek tizenhárom minden nap kétezertizennégyben. Az egy héten belül kétszer az Old Traffordra látogató Swansea-t éppen ezért jó lenne elverni, mondjuk három góllal, de valószínűleg ismét négy középpályással lépünk majd pályára öt ellen, így nagyon fontos, hogy kihasználjuk az adódó helyzeteinket. Hatodik a Liverpool, legalább tőlük nem kéne leszakadni, jövő héten amúgy is Chelsea idegenben…
Mint a Tottenham
A jelenleg is tartó hat meccses győzelmi sorozatunk kellemes hangolódásnak mondható az új esztendőre, a bajnokságban elfoglalt pozíciónk alapján viszont leginkább az In Bruges egyik ideillő idézetével tudnám jellemezni a szezon eddigi teljesítményét: „amikor nem voltál nagyon rossz, de túlságosan jó sem – mint a Tottenham.” Minő véletlen: tényleg éppen annyi pontot gyűjtöttünk idén, mint a nemrégiben edzőváltáson átesett Spurs. Őket fogadjuk ma este.
Fel, támadunk! – osztályzás
SZOPÓÁLARC A KARÁCSONYFA ALATT!!!
A Hull City elleni Boxing-meccs 14. percében, amikor már két góllal vezettek a „félelmetes tigrisek”, nagyon úgy nézett ki, hogy a tervezett osztályozó poszt a fenti frappáns címmel fog kezdődni. A csapat sajnos szerencsére úgy futballozott a folytatásban, mintha még mindig 2012 őszét írnánk, és SAF nem a lelátón ülne MU-címeres melegítőben, hanem a padon. A játék persze még mindig nagyon messze van az ideálistól, a győzelmet példának okáért az ellenfél játékosa biztosította be – James Chester 8 éves kora óta arról álmodott, hogy eldönt egy United-meccset; sikerült neki –, úgyhogy a karácsonyi hangulat ellenére sem hozott mindenkinek 10 pontot a Mikulás Jézuska.
Tigrisek karácsonyra
Az angol foci egyik nagy előnye a többi ország bajnokságaihoz képest az, hogy karácsonykor telezabálva, illetve újévkor másnaposan is lehet kedvenc csapatunk meccseit nézni. Ennek következik most az első felvonása, hiszen a boxing day meccsdömpingjének keretein belül a Manchester United a Hull City otthonában tehet próbát arra, hogy zsinórban ötödik győzelmét is begyűjtse. Nem lesz ez egyszerű, hiszen egy újonc csapatnál alighanem ilyen első szezonról álmodnak: biztos középmezőny, a szezon legnézettebb meccsén pedig a bajnokcsapat érkezik vendégségbe. Karácsony lévén ezúttal hanyagolnánk a whoareya kategóriát, szívünk szeretettel telve gondol még Suarezre aktuális ellenfelünkre is, de azért igyekszünk bemutatni őket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….