A Chelsea-way: highway Tuchel

A csütörtök-vasárnap ritmusú tavasz elkezdődött, a tét nélküli bealvós EL-meccsünket követően ma késő délután egy igazi PL-rangadón láthatjuk máris viszont szeretett Unitedünket, hiszen a Stamford Bridge-re látogat a csapat. Idén ez már a harmadik Tuchel – Solskjaer összecsapás lesz, mivel a németet időközben kirakták Párizsból, ahol a tavalyi BL-döntő, az idei BL-továbbjutás, meg a bajnokság alig vezetése úgy tűnik hogy kevés. Lehet hogy ez Londonban sem lenne elég, a temzevirág életű Chelsea-edzők legújabbika azonban impresszív módon startolt, egyelőre még vár rá az első vereség a Chelsea padján, amire tökéletes időpont lenne február utolsó délutánja. Tovább után megpróbálunk elmerülni a londoniak klubfilozófiájában, már amennyire van ilyen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Második félidő

Sokan bizonyára már azt is aláírták volna a szezon elején, ha valaki felajánlja, hogy a bajnokság féltávjánál kerek 40 ponttal fogunk állni a tabellán. Ha pedig hozzátesszük ehhez azt is, hogy ez egy második helyet jelent, csupán egyetlen ponttal lemaradva a strandkorlátkék szomszédoktól, akkor végképp kijelenthető, hogy jócskán a várakozások felett teljesítünk az eredményeket tekintve – elvégre Sir Alex visszavonulása óta egyszer sem álltunk még ilyen jól a pontvadászat ezen szakaszában. Nem dőlhetünk azonban hátra, hiszen – ahogyan azt menedzserünk is hangsúlyozta már korábban – azért soha senki nem nyert még trófeát, mert a féltávhoz közelítve két fordulón át az első helyen tanyázott. Így hát minden egyes meccset vérkomolyan kell venni – még ezt a mostanit is, hiába a tökutolsó Sheffield az ellenfél, és hiába utazunk három nap múlva Londonba az Arsenalhoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Pool – United: kutyaszorítóban

Joe
Eddyt és jómagamat már ismeritek, ezért mi nem, de ti álneveket fogtok használni a munka során. Semmi körülmények között nem akarom, hogy bárki közületek a keresztnevén szólítsa a másikat, és nem akarom hogy bármi személyeset elmondjatok egymásnak: sem azt, hogy honnan jöttetek, sem a feleségetek nevét, vagy a bank nevét, amit kiraboltatok Bivalybasznádon. Csak arról beszéljetek, ha már muszáj, amit csinálni fogtok. A feladatról. Mondom a neveket.
Mr. Barna, Mr. Fehér, Mr. Drapp, Mr. Kék, Mr. Narancs és Mr. Pink.
Mr. Pink
Én mér’ vagyok Mr. Pink?
Joe
Mert te egy köcsög vagy, oké?
Mr. Pink
Miért nem mi választhatjuk meg?
Joe
Azt nem, azt nem! Próbáltam, de nem működik. Négy ember azon vitatkozott, melyik ember legyen Mr. Vörös. Nem ismerték egymást, és egyik sem akart engedni. Te vagy Mr. Pink, örülj neki hogy nem Mr. Gránátvörös.
Mr. Barna
Mr. Barna, ez majdnem olyan mint a Mr. Szar. Mindenszar.
Mr. Kék
A Mr. Kék meg olyan mintha valami köcsög cselzis neve lenne.
Mr. Pink
A Mr. Pink meg olyan mint a Mr. Punci. Mit szólnál mondjuk a Mr. Bíborhoz? Az sokkal jobban hangzik, én leszek Mr. Bíbor.
Joe
Nem leszel Mr. Bíbor, egy másik melóban van már egy Mr. Bíbor. Te Mr. Pink vagy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kötelező három pont? Burnley – United

Még szinte fel sem ébredtünk a Watford elleni kupameccsünk altatóként is jól funkcionáló második félidejéből, máris újabb késő esti mérkőzés vár ránk, ezúttal a Premier League keretein belül, ráadásul nem is akármilyen meccs, hiszen végre-valahára pótoljuk az első fordulóból elhalasztott találkozót, így ezután már nem kell hozzátenni pontmennyiségünkhöz azt a képzeletbeli +3-at, illetve a vesztett pontott tekintetében… kezdetű mondatokkal sem kell győzködnünk azon drukkertársainkat, akiknek a szezon majdnem felénél elfoglalt majdnem első hely láttán sem mozdult meg a pecer, mindenesetre egy ma esti győzelemmel a tabella élére ugró csapat láttán alighanem egyre kevesebben képviselnék a sötét oldalt, és egyre többen várnák régóta nem várt lelkesedéssel az ősellenség Liverpool elleni rangadót, amellyel akár komoly kihívóvá is előreléphet a szezon elején lesajnált Solskjaer-csapat – de ennek előfeltétele az, hogy ma este meglegyen a három pont.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Unitedek hete – összeharangozó

Az első hétközi fordulóval hivatalosan is elkezdődött az ünnepi hajtás, a versenynaptár úgy összesűrűsödött mint az erkélyen hagyott másnapos babgulyás, ezért mi is racionalizáljuk az erőforrásainkat, és a heti két meccsünket egy posztban vezetjük fel. 3 nap alatt két United lesz a Manchester United ellenfele: a Sheffield United ellen játszunk csütörtökön, vasárnap este pedig a Leeds United lesz az ellenfelünk (akik egy másik Unitedet, a Newcastle-t verték szerdán). Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az angol tévétársaságoknak, hogy szoktatnak minket a tavaszi EL-menetrendhez (Real Szoci, ehh…) a csütörtöki zárómeccsnek kiagyalt időponttal. Egyébként is lassan határidőnapló kell ahhoz, hogy ne mulasszuk el egy meccsünket se, hiszen a következő hetek programja alapján sikeresen tesztelhetjük, hogy a csapat mellett mi is bírjuk-e a csütörtök-vasárnap-szerda-szombat-kedd-péntek ritmust.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A múlt sötét árnya beteszi lábát az Old Traffordra

Ha jósolni kellene a mai, Spurs elleni hazaira, akkor nem tudnánk. A tragikus kezdés után három idegenbeli győzelemmel javítottunk, de aki látta ezeket a meccseket, az most annyira még nem lehet nyugodt. A játékunk mintha javulni látszana, Ole a jelek szerint bizalmat szavaz Baillynak, és a Brighton elleni világklasszis szabadrúgásának (khm) köszönhetően remélhetően Pogba is felfedezi magában a futballistát. (Ami biztos: Dalot már csereként sem fog alkotni, mert közben hivatalosan is kölcsönadtuk a Milannak. FRISSÍTÉS: Telles viszont állítólag done deal.)

A Spursbe Son sajnos visszatért, de még így is bízhatunk benne, hogy a hétközi kupameccsek és az utazgatások után Jose csapata lesz a fáradtabb.

Tipp: nincs. Helyette mutatunk egy sajnos megint (mindig) aktuális mémet az internetekről:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szeptember végén

Bár kaptunk egy hét haladékot, ma már a Unitedet is eléri a minden eddiginél zsúfoltabb szezon, hiszen a szokottnál úgy egy hónappal később megkezdjük PL-szezonunkat. Az ellenfél a szép foci ellen hatásos vakcinát kifejlesztő Hodgson-csapat, a Crystal Palace lesz, és beharangozónkban pontosan annyit foglalkozunk velük, amennyit megérdemelnek. Mivel idén a szokottnál is nagyobb lesz a hajtás, magunkat ismerve pedig nem minden meccset tudunk majd rendesen felvezetni, igyekszünk alternatív eszközökhöz folyamodni. A prózai okok miatt betegeskedő átigazolási politikánk által kiváltott drámai hangulatot lírában próbáljuk meg kifejteni, ebben pedig Petőfi Sándort hívtuk segítségül, aki ha a mai korban élne, biztosan United-drukker lenne, mint ahogyan ezt a korabeli, félig felhajtott galléros retrómezes fotó is jól jelzi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A tizenhatoson túl: Villa – United

A tavaszi formánkat látva és kulcsembereink visszatérését figyelembe véve ugyan némileg bizakodva vártuk a szezon újraindulását, az azóta mutatott formánk viszont meglepően jó, és valószínűleg a legoptimistább drukkerek igényeit is ki tudta elégíteni. A számok ismertek: 16 veretlen meccs, 11-szer kapott gól nélkül, reális esély nem csupán a negyedik de a harmadik hely elérésére is – a Burnley elleni hazai zakó utáni kiábrándultság már a múlté. Öröm és boldogság van tehát a United háza táján, Solskjaer pedig nem csak ismét remekül igazolt, de úgy tűnik hogy végre a kezdőcsapatát is megtalálta. A Villa elleni bajnoki előtt egy kis összegzéssel készültünk a restart óta eltelt időszakról.

Prepared?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….