Bár az átigazolási szezonnal – érthető okokból – sokan nem voltak elégedettek, a sikeres felkészülésnek és a Chelsea meglepetésszerű lesimázásának hála pozitív hangulatban indult a szezon. Aztán jött a Wolves elleni iksz, majd a sokkoló vereség a Palace ellen, hogy aztán a Solskjaer által az előző szezon végén már belengetett tisztogatás is jókora váratlansággal csapjon le Darmian elküldésével és Smalling, valamint Sanchez kölcsönbe adásával.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Győznünk ugyan nem sikerült, és így nem a tabella éléről várhatjuk a folytatást, de előző két wolverhamptoni látogatásunkkal ellentétben nem is kaptunk ki, így jelenleg a top4-ben tanyázunk, még ha ez két forduló után nem is nagyon jelent semmit. Hiába az első félidőben mutatott totális kontroll, a hazaiak 10 percnyi focival és egy jól eltalált Neves-bombával döntetlenre hozták a meccset, mi meg szomorkodhatunk az elpuskázott helyzetek és a kihagyott büntető miatt. Ez az elvesztett két pont még hiányozhat később, a mutatott játék és néhány egyéni teljesítmény miatt azonban joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a szezon teljesen más lesz mint a tavalyi. Annyiban mindenképp más, hogy ezúttal a meccsek után fogunk posztolni, most például a korábban már belengetett közösségi osztályzás bukkan ismét elő, hogy ne csak mi osztogassunk érdemjegyeket hanem ti is.
Akár elsők is lehetünk a tabellán, ha a második forduló zárómeccsén Ole mester harmadik próbálkozására megverjük idegenben a Wolverhamptont. Kell a győzelem, ugyanis jelenleg a Liverpool csapatával kezdődik a tabella. Mikor utoljára bajnoki címet ünnepelhettek, én az általános iskola negyedik osztályára készültem, és most nem kéne úgy beragadni a rajtnál, mint tavaly, hanem gyors sebességváltások után ötödik fokozatban haladni az élmezőnnyel. A tavalyi hatodik hely mindenképpen csalódás lenne, egy jó rajttal talán ezt el tudnánk kerülni, mert legközelebb a hetedik fordulóban játszunk rangadót. A ma esti meccs kemény lesz, joggal parázhatunk úgy a Farkasoktól mint a Nyolcadik utas a halál szereplői az idegen létformától, hiszen a hazaiak zsinórban a kilencedik veretlen PL-meccsükre készülnek a Molineux-ban, így bár kell a három pont, akkor sem vetnénk le magunkat egy panelház tizedik emeletéről, ha döntetlenre végeznénk. Mindenszar-hívők számára még megemlíteném, hogy egy ötgólos zakóval egészen a tizenegyedik helyre csúsznánk vissza, de ilyen még akkor sem fog történni, ha Jon Moss spori lesz a hazaiak tizenkettedik embere.
Mielőtt még elkezdenénk lezárni ezt az elbaszott szezont, van hátra egy zárómeccs, amelyen két motivációját vesztett csapat léphet pályára azzal a csalfa reménnyel, hogy egy jó teljesítménnyel elfeledtethetik szurkolóikkal azt, mit is műveltek augusztus óta. Mi is annyira a lőtéri kutyák érdeklődésével állunk a ma délutáni United – Cardiff meccs elé, hogy még azt is elfelejtettük, kinek a dolga lenne beharangozni ezt a csodát. Ha már így alakult, gondoltuk hogy megvárjuk a kezdőcsapatot a dühöngő élesítésével, szóval ennek a tizenegy legénynek kéne felvidítania azokat a die hard United-fanokat akik nem találtak jobb szórakozást vasárnapra mint sztrímen nézni hogy meglesz-e végül az ötödik hely: De Gea – Dalot, Smalling, Jones, Young – Pereira, McTominay, Pogba – Lingard, Rashford, Greenwood.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Rég hozott már ennyire szórakoztató végjátékot a Premier League hajrája a semleges nézők számára, hiszen nem elég, hogy a bajnoki címért folyó harc soha nem látott magasságokba tör a megszerzett pontokat tekintve, de a 3-6. helyekről döntő viaskodás balfaszkodás is hétről hétre szállítja a valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb forgatókönyveket. A szurkolók számára persze inkább már csak az idegeskedés és a bosszankodás (és néha a katarzis) marad, amiből nekünk különösen sok kijutott sajnos – jobb nem is visszatekinteni arra, hogy mi lett volna, ha egy-két meccsünk kicsit máshogy alakul mostanában, annyi lehetőséget szalasztottunk már el a Top 4 bebiztosítására…
Azok után, hogy kedden Ole taktikusan úgy döntött, ideje inkább a PL-re koncentrálni és okosan kiesett a kettős terhelést jelentő BL-ből (csicska bárszások meg úgy örültek, mintha legalább összejött volna nekik egy Premier League 6. hely), sorsdöntő mérkőzés vár a Manchester Unitedre, méghozzá az Everton ellen.
A Barcelona elleni meccsek közé beékelődött bajnokink ugyan nyilvánvalóan kisebb érdeklődésre tarthat számot mint a BL-negyeddöntők, viszont a jövő évi BL-indulás szempontjából legalább akkora szerepe lehet a mai győzelemnek, mint egy esetleges sikernek a Nou Campban. Vagyis, ha nem győzünk a West Ham ellen, akkor az Európa Ligába visszacsúszás elkerülésére az egyetlen mód az lehet, ha idegenben verjük a Barcát (meg mindenki mást), és címvédőként indulunk a Bajnokok Ligájában. Ami azért elég kemény menet lenne, szóval sokkal egyszerűbb feladat lenyomni a középmezőnybe ragadt kalapácsosokat. Illetve, évekig annak számított, de mostanában néha meggyűlik a bajunk a Londoni Vasassal, mint ahogyan azt múltidéző beharangozónk íve is jól megmutatja. Mert hogy ezúttal videókkal hangolunk az esti bajnokira, és bemutatjuk az elmúlt 20 év legemlékezetesebb meccseit a két csapat között.
A Premier League tavasszal szokás szerint nem szarozik, a hétvégi nyögvenyelős Watford-verés után kedd este rögtön egy rázósnak ígérkező kirándulás jön Wolverhamptonba, csak hogy bepótoljuk a válogatott meccsek miatt sziesztát. Kemény meccsel indítjuk az áprilist, de hát a hónap menetrendje amúgy is úgy néz ki hogy Wolves, Barcelona, West Ham, Barcelona, Everton, Manchester City, Chelsea. Solskjaer legyen a talpán, aki ebben a négy hétben kitalál valamiféle rotációt, hiszen a BL-helyekért folytatott harc résztvevőit lassan már csak gólkülönbség választja el egymástól, így bármilyen pontvesztés végzetes következményekkel járhat. Ezért hát győzelmi kényszerrel léphetünk pályára a Los Lobos otthonában is – hogy ez mennyire párosul győzelmi esélyekkel, azt megvitatjuk lejjebb.
Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az Ole menedzserré avatása utáni első beharangozót – nem is lehet kérdés, hogy a szombati Watford-meccs kapcsán is ez lesz az első számú téma mindenhol, legalábbis a kezdő sípszóig. Hogy ez jó-e vagy rossz (mármint maga a döntés a klub részéről), arról sokan sokféle véleményt megfogalmaztak: a mérleg egyik serpenyőjében ott van az, hogy sikerült lesöpörni az asztalról egy jókora kérdőjelet, ami a következő szezon tervezését is nagyban megkönnyítheti, míg a másikban az, hogy a klub már megint hozott egy elhamarkodott döntést, hiszen az eredeti tervvel ellentétben nem várták meg a májust. Érvek tehát vannak mindkettő mellett, egy okból azonban mindenképpen örülhetünk a döntésnek: a játékosok úgy készülhetnek, hogy kis túlzással senki nem foglalkozik most velük. Ne feledjétek ugyanis: két vereséggel a hátunk mögött megyünk neki most ennek a meccsnek.
Immár 73 napja tart a hadjárat, mióta Ole Skjeggløse Øyvindson átvette az észak-frízekből toborzott viking csapatok irányítását. Odinnak hála eddig csak a frankok elleni támadásból kellett visszavonulót fújni, a menetelés azonban egészen Lindisfarne-ig vezette őket, avagy ahogy a helyiek hívták, a Szent Szigetre. Bár a történészek szerint Anglia viking meghódítása a lindisfarne-i dúlással kezdődött, némileg ellentmond ennek az a tény, hogy Ole Øyvindson csapatai Londinium felől érkeztek, miután porrá égették a Kristály Palotaként is emlegetett palánkvárat, köszönhetően a bizánci hadjárat idején besorozott szaracén harcosnak. Persze ez a 73 nap sem múlhatott el veszteségek nélkül, hiszen egy háborúban a győztesek is bőven veszítenek, Olenak ráadásul a legjobb harcosait kellett hátrahagynia a gyógygombákkal dolgozó orákulum sátrában.
