Van egy szép dolog a Liverpool elleni mérkőzésben. Mégpedig az, hogy valójában kevés téttel rendelkezik ez az összecsapás számunkra. Persze, a legtöbben azt mondják, hogy egy Liverpool elleni rangadó más, de ezt már ők sem feltétlenül hiszik el. De azért ne feledjük, hogy Marcos Rojo szerint egy Liverpool-United mérkőzés az olyan, mint egy River Plate-Boca Juniors, és, ha ő mondja, mi készséggel el is hisszük neki azt.
Rájön, vagy nem jön rá Mourinho, hogy mit kellene játszani? Lesz WTF a kezdőben, avagy sem? Igazából ezek a megoldatlan rejtélyek maradtak csupán megválaszolatlanul a holnapi rangadó előtt.
Amíg a csapat jelentős problémákkal kényszerül szembenézni Európában, addig a Premier League küzdelmeiben korrekt módon menetelünk, masszívak vagyunk és abszolút labdába tudunk rúgni riválisainkkal. Most azonban a jelenlegi listavezető Leicester City csapata következik, akiket eljött az ideje kilyuggatni, rókaprémet mindenkinek!
Az Old Trafford egyik kedvenc szurkolói nótája általában akkor hangzik fel, ha a portugál pojáca aktuális csapatával a stadionba látogat. Mourinho most a kilencvenikszedik percig nyeregben érezhette magát (vajon most miért nem ment a lefújás előtt kezet fogni a másik stábbal?), a United viszont a legszebb fergusoni hagyományokat követve a legvégén egyenlített. Ülj le, José, itt az egy pont, úgyis ezért jöttél. Mi is örülünk a saját egy pontunknak, talán jobban is mint kéne, na de a hosszabbításban a Stretford End előtt kiegyenlíteni akkor is katarzis, ha mondjuk az MK Dons Ipswich az ellenfél. Szóval örülünk hogy végre van minek örülnünk és nem vert meg az első komolyabb ellenfél, de mint az a kiosztott pontszámokból (vagy a tabellán) látszik, nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Osztályzás ON.