Csütörtökön a Sevillával játszottunk Európa Liga “odavágót”. Hosszú évek óta először voltam közös szerkesztőségi meccsnézésen, most végre eljutottam egyre. A társaság jó volt, a meccs vége pocsék. De megosztok egy élménybeszámolót, szenvedjen más is jeligére.
Valahányszor a Sevilla menetrendszerűen megver minket 2-1-re, érkezik egy összefoglaló a meccsről is, kicsit kevésbé világvége hangulattal, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azért kicsit borúsan.
A kiváló bajnoki hajrának köszönhetően szerencsére úgy fordulhattunk rá ennek a szerencsétlenül hosszú szezonnak az utolsó körére, vagyis az Európa-liga hátramaradt szakaszára, hogy legalább a komoly tét súlyát nem kell már cipelnie a fáradt lábaknak, hiszen a BL-kvalifikáció kivívásával az EL-győzelem immáron nem létszükséglet. És bár fejlődés ide, jobb közhangulat oda, egyvalami még mindig fájóan hiányzik a Manchester United háza táján a Solskjaer-érában: egy trófea. Hogy az Európa-liga mennyit is érne ténylegesen, arról megoszlanak a vélemények, az ugyanakkor már előzetesen is látszódott, hogy két könnyebb és két nehezebb meccset kell majd megvívni a végső sikerért – az első komolyabb kihívás ma este vár ránk a Sevilla ellen.
A játékvezető belefújt a sípjába. Félidő. Balázs az előbb már indulni akart a WC-be, hogy megelőzze a kocsma rezidens részegeit, de nem tudott felállni. Csak ült, és üveges szemmel bámult a tévé irányába az üres korsók felett. Ürességet és zavart érzett. Mintha meghalt volna egy pillanatra, és most kívülről látná saját magát és az egész világot. Hirtelen minden olyan idegennek és értelmetlennek tűnt. Szóval ilyen az, amikor kicsúszik az ember lába alól a talaj?
Nagy nap a mai, hiszen a Manchester United hosszú-hosszú idő után szerepelhet újra a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. Ha nem éreznétek át, mekkora szarban is dagonyázik a csapat az utóbbi években, akkor itt egy sokkoló adat: 4 év után térünk vissza Európa legjobb 16 klubja közé. Persze kalandoztunk tavasszal az európai hadszíntéren azóta, nyertünk is egy Európa Ligát, de mai ellenfelünk, a Sevilla ezt például háromszor is megtette. Hogy melyik csapatnak van helye a negyeddöntőben, az a két meccs alapján ki fog derülni, mindenesetre jó előjelekről semmiképp sem beszélhetünk a spanyol kirándulás előtt. Egyrészt a két keretet összehasonlítva nagy blama lenne kiesni, másrészt a kisebb sérüléshullám és a cseppet sem lehengerlő formánk túl nagy bizakodásra nem ad okot. Na de mindjárt részletezzük is mindezt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
