Gyenti Bálint még a Soton elleni bukta után küldte el vendégposztját, de „technikai problémák” miatt csak most közöljük. Bálint a 3-5-2-ről elmélkedik, és ugyan Lajos a Cambridge ellen a négyvédős felállás mellett döntött, valószínűleg (és sajnos) nem vesztette el aktualitását az alábbi elemzés.
Levelesládánkba újabb vendégposzt érkezett, ezúttal Renato szösszenetét olvashatjátok. Bármi nemű egyezés egy évekkel ezelőtti vicces videóval csupán a véletlen műve lehet.
Mivel a városi derbi miatt kimaradt a vasárnapi ebéd, a meccs után bosszúsággal keveredett éhség okozta delíriumban róttam Manchester utcáit hazafelé, a maradék húslevesen és Smalling pirosán elmélkedve, amikor megpillantottam őt, az igazi és eredeti Ryan Giggset. Mögötte lemaradva néhány busongó játékos követte őt, ám mire odarohanhattam volna hozzájuk, egy csapat újságíró vette már őket körbe, így jobb híján egy közeli kukának dőlve szemléltem a jelenetet, mikor hirtelen valami megütötte a fülemet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Volt nekünk anno egy videós rovatunk, amelyben aktuális ellenfelünkkel való korábbi meccseinkből szemezgettünk, de a youtube és haverjai jobban irtják a PL-meccsek összefoglalóit, mint gondos gazda a parlagfüvet, így aztán az Until we score rovat szép csendben kimúlt, West Bromékkal viszont annyi emlékezetes meccset játszottunk, hogy a hétfő esti bajnoki előtt a közönség segítségét kértük, így újabb vendégposztunkban stanleykubrick mereng WBA-val kapcsolatos múltbéli élményein, de ti se fogjátok vissza magatokat a külső-birminghami utazások felelevenítése kapcsán. Körmondat off, a szerzőé a szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A „Vezess végig egy metaforát, amivel illusztrálod kedvenc csapatod pillanatnyi helyzetét”-témában ma már közöltünk egy pályaművet. Itt egy másik, a szerzője bfgbobo törzskommentelő úr. Köszönet neki is a közreműködésért!
Kaptam drága kedves földimtől egy gyönyörű piros sportkocsit. Nem mai darab, egy-két helyen megjelentek rajta a rozsdapöttyök, de az Öreg, aki vezette, rendszeresen leverte a mai gépeket. Félkézzel. Gyakran még whiskey-től mámorosan is.
Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam. Ez egy olyan autó, amelyet mindenki akar. Egy autó, amelyet mindenki le akar előzni. Egy autó, amely csak a kiváltságosoknak jár. Egy autó, amely nem csak egy autó. Egy rang. Egy rang, amire mindenki vágyik, és amit sokan elérhetetlennek tartanak. A világ minden táján tudják, hogy ez a név egyet jelent a minőséggel, eleganciával, történelemmel.
Akkor még nem voltam tisztában azzal, mit is örököltem.
Legutóbbi vendégposztunk nem a legmelegebb szeretet hangján emlékezett meg David Moyes eddigi munkásságáról, amit a kommentszekcióban többen is kifogásoltak. A „tessék akkor jobbat írni”-felhívásunkra (lásd még: „Keresd a jót!”) rögtön két újabb vendégposzt is érkezett. A United jelenlegi sanyarú helyzetéről érdekes módon mindkét alkalmi kolléga a közlekedéshez és az utazáshoz kapcsolódó közismert anomáliákra reflektált. (Próbáltam elkerülni az „allegória” szó leírását, ez lett belőle.) Elsőként Nagy Renato következik, majd valamikor estefelé kiposztoljuk a double feature második felvonását is.
Ha az ember egészen véletlenül Manchester United szurkoló, és egy még nagyobb véletlen folytán meg is érte a 2013/2014-es Premier League szezont, akkor minden valószínűség szerint előfordult már, hogy konyhai és egyéb használati tárgyakat bántalmaz, esetleg nyomdafestéket nem tűrő vulgaritás árad belőle, vagy csak a feje búbját vakargatja, s amikor senki nem látja, elmorzsol néhány könnycseppet. Meglepően hasonló tüneteket fedezhetünk fel azonban a Magyar Államvasutak személyszállító tevékenységének eredményeképpen. Mint vidékről a fővárosba elszármazott mesebeli szegénylegény, aki több időt töltött vonaton, mint amennyit nem szégyell bevallani, egy rendkívül furcsa párhuzamra lettem figyelmes.
