Roncsderbi a negyedik helyért

Elérkezett a végjáték. A színes egyenruhába öltözött, szebb napokat látott hősök depressziósan lézengenek. Régi dicsőségüknek már nyoma sincs, úgy tűnik, végleg elbuktak, és már a csapat fele is csak lélekben van jelen.

Nem, ez nem az Endgame, csak a United szezonfináléja. Már csak három meccs van hátra, és a riválisok balfaszkodásának köszönhetően még mindig élnek a top 4-es álmaink (igen, ezt a mondatot leírni is olyan szar, mint olvasni.) Most következne az a rész, ahol részletesen kielemezzük mágnestáblán, GIF-ben és taktikai rajzok tucatjain, hogy mi ment félre március óta, de egyrészt a prolicenszt még nem tudtuk megszerezni, ezért nincs jogunk beleokoskodni az igazi szakértők dolgába, másrészt ez már senkit nem érdekel.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Game over – insert coin

Holnap este megint jön az a nyüves Bajnokok Ligája, amit kezdek egyre jobban rühelleni – ugyanis a csapat szerkezeti hiányosságai egy kvalifikáltabb ellenfél mellett sokkal szembetűnőbbek, mint mondjuk szombat délutánokon mindenféle Fulhamek és Cardiffok ellen. A holnap esti meccs egyébként egy kocsmai nyerőgépre hasonlít, ahol az előző körben nem jött ki a három cseresznye – José kénytelen lesz új zsetont behelyezni és újra pörgetni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Manchester United – a fegyvernek látszó tárgy

A Newcastle elleni meccs előtti poszt nyomokban majd felvezetést is fog tartalmazni, túlnyomórészt azonban a csapat eddigi játékán történő merengés következik – a készítmény kiskorúak elől elzárva tartandó, tárolása csak napfénytől elzárt, hűvös helyen ajánlott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez a kérdés, válasszatok!

2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újabb rangadó idegenben, újabb iksz (Arsenal-United, 1:1)

“The past dictates the future.” (Dale Cooper)

Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.

A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Eljött a mindent eldöntő EL-döntő

„Az Európa Ligát még megnyerni is kínos” (Ismeretlen Stretford End-szerző (vagy kommentelő))

Nem tagadjuk, egy pillanatra kísértésbe estünk, és majdnem írtunk egy alapos beharangozót a szezon legfontosabb meccse elé, taktikai elemzéssel, mágnestáblával, Ajax-feltérképezéssel, de aztán elvetettük az ötletet. Modernizált mottónk (nem jobb, csak arrogánsabb) jegyében úgy döntöttünk, méltatlan lenne a Unitedhez és hozzánk is, ha túl sokat foglalkoznánk egy zs-kategóriás kupával. Ahogy a terroristák előtt sem hunyászkodunk meg, és nem változtatjuk meg az életmódunkat, a kultúránkat, úgy nem vagyunk hajlandóak komolyan venni az Európa Liga döntőjét sem, mert az azt jelentené, hogy elfogadtuk fejben és lélekben is, hogy a Unitednek itt a helye. Ha az ember beleesik egy gödörbe, ne kezdje el belakni, hanem másszon ki onnan minél gyorsabban.

És különben is: ha a csapat nem ad bele 100%-ot, akkor mi miért strapáljuk magunkat? Tiltakozásul ezért most csak a tervezett elemző poszt (eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt) vázlatait közöljük. Ha lesz rendes kupa, lesz majd rendes poszt is. (20:45-től azért hajrá United!)    Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Spurs Wars

Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a Vörös Ötös Ördögök (VÖÖ) először hajtottak végre sorsdöntő támadást a gonosz BLektikus Birodalom ellen.

Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit. Az ELcsillag nevű harci űrállomás egy egész bajnokság elpusztítására képes.

Joia hercegnő, nyomában a Birodalom ügynökeivel, hazafelé száguld csillagbuszán. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik csapatát, s így újra felvirradhat a Vörös Ötös Ördögök számára a szabadság… Egy kattintás ide a folytatáshoz….