Szeptember végén

Bár kaptunk egy hét haladékot, ma már a Unitedet is eléri a minden eddiginél zsúfoltabb szezon, hiszen a szokottnál úgy egy hónappal később megkezdjük PL-szezonunkat. Az ellenfél a szép foci ellen hatásos vakcinát kifejlesztő Hodgson-csapat, a Crystal Palace lesz, és beharangozónkban pontosan annyit foglalkozunk velük, amennyit megérdemelnek. Mivel idén a szokottnál is nagyobb lesz a hajtás, magunkat ismerve pedig nem minden meccset tudunk majd rendesen felvezetni, igyekszünk alternatív eszközökhöz folyamodni. A prózai okok miatt betegeskedő átigazolási politikánk által kiváltott drámai hangulatot lírában próbáljuk meg kifejteni, ebben pedig Petőfi Sándort hívtuk segítségül, aki ha a mai korban élne, biztosan United-drukker lenne, mint ahogyan ezt a korabeli, félig felhajtott galléros retrómezes fotó is jól jelzi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A tizenhatoson túl: Villa – United

A tavaszi formánkat látva és kulcsembereink visszatérését figyelembe véve ugyan némileg bizakodva vártuk a szezon újraindulását, az azóta mutatott formánk viszont meglepően jó, és valószínűleg a legoptimistább drukkerek igényeit is ki tudta elégíteni. A számok ismertek: 16 veretlen meccs, 11-szer kapott gól nélkül, reális esély nem csupán a negyedik de a harmadik hely elérésére is – a Burnley elleni hazai zakó utáni kiábrándultság már a múlté. Öröm és boldogság van tehát a United háza táján, Solskjaer pedig nem csak ismét remekül igazolt, de úgy tűnik hogy végre a kezdőcsapatát is megtalálta. A Villa elleni bajnoki előtt egy kis összegzéssel készültünk a restart óta eltelt időszakról.

Prepared?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Unitedek a BL-helyért

Ha már annyit kellett várni a PL újraindulására, hát azóta záporoznak ránk a zártkapus meccsek, csak kapkodjuk a fejünket hogy melyik 0-0-ról kapcsoljunk el. A Manchester United londoni kirándulása szerencsére (?) hozott gólokat, még ha átütő és eredményes játékot nem is, igaz ezt egy Mourinho-meccsen annyira nem is várhatjuk el. A negyedik helyért folyó küzdelemben így hajónk kisebb léket kapott, de a City függőben lévő kizárása miatt akár még az ötödik hely is őszi BL-himnuszt érhet, ennek elérésében előre nem látott versenytársaink akadtak, akik közül most az egyik közvetlen rivális, a Sheffield United ellen játszunk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bournemouth-zakó – közösségi osztályzás

Sajnos nem jó véget ért az előre is keménynek ígérkező, 9 nap alatt 4 idegenbeli meccset tartalmazó túránk, hiszen a Bournemouth otthonában szombat délben (khm, miért is ekkor?) kikaptunk 1-0-ra, jogosan. Ezúttal nem az történt, hogy mi hagytuk volna ki a legnagyobb helyzeteket, az ellenfél pedig az összeset belőtte, hiszen a hazaiak szinte minden csapatrészben felülmúltak minket. Ha számokkal értékelnénk Howe csapatának játékosait, alighanem szinte minden poszton magasabb érdemjegyeket osztanánk ki, hiszen a kétszer 15 percnyi játék amit a United szombaton mutatott, nem hogy győzelemre, még döntetlenre sem volt elég. Hogy csapatként, vagy egyéni teljesítményekben mondtunk csődöt, annak eldöntésére következzenek az érdemjegyek, amiket ezúttal ti is kioszthattok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Dühöngő: Norwich – United

Azoknak, akik fél óra alatt ki tudják pihenni magukat, már csak egyet kell aludniuk a 10. forduló zárómeccséig, mikor is a kiesés ellen menekülő újonc Norwich otthonában lép pályára a Manchester United. Ellőttük már ezt párszor, de most tényleg el kezdeni kéne nyerni idegenben, különben véglegesen beleragadunk a középmezőny mocsarába. Győzelem esetén feljönnénk akár a 7. helyre is, ha viszont kikapnánk, maradnánk mindössze 2 pontra a kieső helyektől. Csütörtökön végre sikerült idegenben győznünk, ezt kéne megismételni a hozzánk hasonlóan gyenge bajnoki formát mutató Kanárik otthonában. A meccsről bővebben majd a hamarosan következő podcastünkben, a kezdőcsapatra mindenesetre ez a tippünk:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Alsóházi rangadó?

Ritkán fordul velünk elő, hogy várjuk a válogatott szünetet, de pocsék formánk miatt most aligha bánkódunk, hogy a csapatnak lesz két hete összeszednie magát. Persze előtte még valahogyan nyerni kéne idegenben, amihez nem ártana legalább két gólt lőni – egyik sem túl gyakran fordul elő velünk ebben a szezonban. A bajokat tetézi 5 kezdőjátékosunk sérülése, így ezúttal már nem csak a középpálya vagy a támadósor ölt ad hoc jelleget, hanem már az eddig úgy-ahogy jól muzsikáló védelmünk is. Itt a kezdő, a csütörtöki hősökből többen is a csapatban maradtak, lássuk hogy mire lesz ez elég.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Legrosszabb a legjobbkor

Közösségi osztályzós élményt és az egyéni teljesítményeket részletesen kiveséző bejegyzést szeretnék a nagyérdemű elé tárni. Tényleg csak szeretnék, hiszen így jár aki offline akar bejegyzést írni és a félig megírt poszt elvész egy áramszünet jótékony homályában, annál pedig sokkal felejthetőbb volt a West Ham elleni vasárnapi szenvedés, hogy még egyszer nekiálljak. Így tehát hiába jegyzeteltem hogy Wan-Bissaka kiket állított meg becsúszó szereléseivel, Pereirára miért is kéne emlékezni ezen a meccsen, vagy hogy ki alakította ki kevés helyzetünket. A vereség és annak módja kiábrándító volt, egy szintén nagyon impotens csapattól sikerült kikapnunk simán, és bár a vereség még épp jókor jött, ennél sokkal több kell majd a következő három bajnokin. Az osztályzatok a nagykörúti tömegközlekedés jegyében a négyes-hatos halmazban mozogtak volna, nekünk meg a vasárnapinál sokkal jobban kell játszanunk (nem nehéz), hogy a szezon végén a hasonló számozású helyek egyikén végezzünk. Azonban hogy ne maradjatok szavazás nélkül, posztpótló posztunkban megválaszthatjátok a vakok közt a félszeműt, illetve a félszeműek közt a vakot, hogy kiderüljön kin múlt legjobban/legkevésbé a londoni zakó.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Londoni dühöngő

Az Európa Liga miatt elkezdhetünk hozzászokni a vasárnap délutáni meccsekhez, most például kapásból az idei legnehezebb idegenbeli túránkkal, ugyanis az azonos pontszámmal álló West Ham csapatához látogatunk Londonba. Múlt héten már levertünk egy wannabe top6 csapatot, a nyögvenyelős 1-0 eredményt alighanem most is elfogadnánk, főleg hogy sérültjeinkről nem nagyon érkeztek jó hírek. Martial és főleg Pogba nélkül igencsak akadozik a támadógépezetünk, így a három pont megszerzéséhez szükségünk lenne egy újabb clean sheetre, annál is inkább, mert utoljára februárban szereztünk egynél több gólt idegenbeli bajnokin. Utolsó három kirándulásunkon 1-1-re végeztünk, de a táblázat sűrűsége miatt egy döntetlennel aligha egyeznénk ki. Kezdőcsapat- és végeredmény tippelés, meccs közbeni feszkó levezetése, és #mindenszar megmondására itt a dühöngő, minden másra ott lesz a post-match poszt.

A Ferrari-szindróma

Bár a legutóbbi meccsünk a Southampton elleni volt most szombaton, mielőtt alaposabban is megvizsgálnánk az ott történteket, muszáj visszakanyarodni kicsit a Crystal Palace elleni zakóra, ahol sok minden összeesküdött ellenünk ugyan, ám a legnagyobb hibát talán Solskjaer követte el, miután olyasvalamire próbált építeni, amire nem igazán lehetett. Ez persze valamelyest már a keret összetételéből is következik, az előszezon során ugyanis (sőt, igazából már Ole ideiglenes kinevezését követően) egyértelműen kiderült, hogy támadóink sebességére, a labdavesztés utáni pressingre és a bogyó gyors visszaszerzésére fogunk építeni. És igazából nem is végzett rossz munkát a stáb, hiszen a Chelsea-t még néha csikorgó fogaskerekekkel is szanaszét cincáltuk, ám a kisebbik londoni ellenféllel szemben kiderült, hogy ha 70 százalékban nálunk van a labda, az ellenfél pedig betömörül, akkor feldughatjuk az egészet oda, ahova. Hiába nem volt megérdemelt vereség sok szempontból, ilyen értelemben nagyon is az volt, érdemben ugyanis akkor nem tudtunk változtatni. Ezek után különösen nagy kíváncsisággal vártam, hogy mi fog történni a Soton ellen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….