Gracias, Tonio!

Mielőtt még elkezdenénk lezárni ezt az elbaszott szezont, van hátra egy zárómeccs, amelyen két motivációját vesztett csapat léphet pályára azzal a csalfa reménnyel, hogy egy jó teljesítménnyel elfeledtethetik szurkolóikkal azt, mit is műveltek augusztus óta. Mi is annyira a lőtéri kutyák érdeklődésével állunk a ma délutáni United – Cardiff meccs elé, hogy még azt is elfelejtettük, kinek a dolga lenne beharangozni ezt a csodát. Ha már így alakult, gondoltuk hogy megvárjuk a kezdőcsapatot a dühöngő élesítésével, szóval ennek a tizenegy legénynek kéne felvidítania azokat a die hard United-fanokat akik nem találtak jobb szórakozást vasárnapra mint sztrímen nézni hogy meglesz-e végül az ötödik hely: De Gea – Dalot, Smalling, Jones, Young – Pereira, McTominay, Pogba – Lingard, Rashford, Greenwood.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az esélyesek nyugtalanságával?

Rég hozott már ennyire szórakoztató végjátékot a Premier League hajrája a semleges nézők számára, hiszen nem elég, hogy a bajnoki címért folyó harc soha nem látott magasságokba tör a megszerzett pontokat tekintve, de a 3-6. helyekről döntő viaskodás balfaszkodás is hétről hétre szállítja a valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb forgatókönyveket. A szurkolók számára persze inkább már csak az idegeskedés és a bosszankodás (és néha a katarzis) marad, amiből nekünk különösen sok kijutott sajnos – jobb nem is visszatekinteni arra, hogy mi lett volna, ha egy-két meccsünk kicsit máshogy alakul mostanában, annyi lehetőséget szalasztottunk már el a Top 4 bebiztosítására…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krówka-day

Azok után, hogy kedden Ole taktikusan úgy döntött, ideje inkább a PL-re koncentrálni és okosan kiesett a kettős terhelést jelentő BL-ből (csicska bárszások meg úgy örültek, mintha legalább összejött volna nekik egy Premier League 6. hely), sorsdöntő mérkőzés vár a Manchester Unitedre, méghozzá az Everton ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Leg-leg-leg…West Ham

A Barcelona elleni meccsek közé beékelődött bajnokink ugyan nyilvánvalóan kisebb érdeklődésre tarthat számot mint a BL-negyeddöntők, viszont a jövő évi BL-indulás szempontjából legalább akkora szerepe lehet a mai győzelemnek, mint egy esetleges sikernek a Nou Campban. Vagyis, ha nem győzünk a West Ham ellen, akkor az Európa Ligába visszacsúszás elkerülésére az egyetlen mód az lehet, ha idegenben verjük a Barcát (meg mindenki mást), és címvédőként indulunk a Bajnokok Ligájában. Ami azért elég kemény menet lenne, szóval sokkal egyszerűbb feladat lenyomni a középmezőnybe ragadt kalapácsosokat. Illetve, évekig annak számított, de mostanában néha meggyűlik a bajunk a Londoni Vasassal, mint ahogyan azt múltidéző beharangozónk íve is jól megmutatja. Mert hogy ezúttal videókkal hangolunk az esti bajnokira, és bemutatjuk az elmúlt 20 év legemlékezetesebb meccseit a két csapat között.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Harmadszorra is farkasok

A Premier League tavasszal szokás szerint nem szarozik, a hétvégi nyögvenyelős Watford-verés után kedd este rögtön egy rázósnak ígérkező kirándulás jön Wolverhamptonba, csak hogy bepótoljuk a válogatott meccsek miatt sziesztát. Kemény meccsel indítjuk az áprilist, de hát a hónap menetrendje amúgy is úgy néz ki hogy Wolves, Barcelona, West Ham, Barcelona, Everton, Manchester City, Chelsea. Solskjaer legyen a talpán, aki ebben a négy hétben kitalál valamiféle rotációt, hiszen a BL-helyekért folytatott harc résztvevőit lassan már csak gólkülönbség választja el egymástól, így bármilyen pontvesztés végzetes következményekkel járhat. Ezért hát győzelmi kényszerrel léphetünk pályára a Los Lobos otthonában is – hogy ez mennyire párosul győzelmi esélyekkel, azt megvitatjuk lejjebb.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy új kezdet

Az a megtiszteltetés ért, hogy én írhatom az Ole menedzserré avatása utáni első beharangozót – nem is lehet kérdés, hogy a szombati Watford-meccs kapcsán is ez lesz az első számú téma mindenhol, legalábbis a kezdő sípszóig. Hogy ez jó-e vagy rossz (mármint maga a döntés a klub részéről), arról sokan sokféle véleményt megfogalmaztak: a mérleg egyik serpenyőjében ott van az, hogy sikerült lesöpörni az asztalról egy jókora kérdőjelet, ami a következő szezon tervezését is nagyban megkönnyítheti, míg a másikban az, hogy a klub már megint hozott egy elhamarkodott döntést, hiszen az eredeti tervvel ellentétben nem várták meg a májust. Érvek tehát vannak mindkettő mellett, egy okból azonban mindenképpen örülhetünk a döntésnek: a játékosok úgy készülhetnek, hogy kis túlzással senki nem foglalkozik most velük. Ne feledjétek ugyanis: két vereséggel a hátunk mögött megyünk neki most ennek a meccsnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szentek háborúba mennek

Immár 73 napja tart a hadjárat, mióta Ole Skjeggløse Øyvindson átvette az észak-frízekből toborzott viking csapatok irányítását. Odinnak hála eddig csak a frankok elleni támadásból kellett visszavonulót fújni, a menetelés azonban egészen Lindisfarne-ig vezette őket, avagy ahogy a helyiek hívták, a Szent Szigetre. Bár a történészek szerint Anglia viking meghódítása a lindisfarne-i dúlással kezdődött, némileg ellentmond ennek az a tény, hogy Ole Øyvindson csapatai Londinium felől érkeztek, miután porrá égették a Kristály Palotaként is emlegetett palánkvárat, köszönhetően a bizánci hadjárat idején besorozott szaracén harcosnak. Persze ez a 73 nap sem múlhatott el veszteségek nélkül, hiszen egy háborúban a győztesek is bőven veszítenek, Olenak ráadásul a legjobb harcosait kellett hátrahagynia a gyógygombákkal dolgozó orákulum sátrában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

8 év VS. 10 meccs

Mondjuk ki az igazat és az őszintét: az elmúlt években nem volt túl jó dolog Manchester United szurkolónak lenni. Néhány kivételes alkalom persze akadt: a hosszú idő után újból megnyert FA-kupa, az Európa-liga győzelem vagy éppen a City elleni teljesen valószínűtlen fordítás képesek voltak elhozni azt a katarzist, amit olyannyira hiányoltunk. Összességében azonban kilátástalanság és az érdemi fejlődés teljes hiánya jellemezte ezt az időszakot, ami miatt nem csoda, hogy sokan inkább már nem a meccsek köré szervezték a hétvégi programjukat. De aztán jött egy bizonyos Ole Gunnar Solskjaer…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Next United Manager Cup, döntő

Ma délután norvég csodatevőnk első igazi erőpróbájának lehetünk szemtanúi: a bajnokság alsó felébe tartozó csapatok magabiztos legyűrése után ezúttal egy igazi top csapat otthonába látogat a Manchester United. Már amennyiben top csapatnak lehet nevezni egy olyan klubot, amely 11 éve nem nyert semmit, és otthonuknak a kibérelt Wembley stadiont, mindenesetre a Spurs más játékerőt képvisel, mint Solskjaer rövid de annál sikeresebb regnálásának eddigi ellenfelei. A rangadót továbbá olyan finomságok is megfűszerezik, mint az Ole-Poch különverseny a United padjáért, az őszi 0-3-ért való visszavágás reménye, a már nem csak álmainkban felbukkanó top4 esélye, vagy éppen az angol szövkap által is figyelemmel kísérendő Rashford – Kane csatárpárharc. Mindezekre kitérünk, mert hogy beharangozzuk londoni kiruccanásunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Örömfoci S01E03

Rutinos PL-nézők már megszokhatták, hogy év végén SPM fokozatba kapcsol az angol foci, és sem a szeretet ünnepét, sem az újévi másnaposságot nem kímélve záporoznak ránk a meccsek. Így történhet meg, hogy vasárnap délután, alig másfél héttel kinevezése után Solskjaer már a harmadik bajnokin irányíthatja régi-új csapatát, és a következő 6 napban még kétszer izgulhatunk azon, hogy kitart-e az örömfoci az első rangadóig. Lehet, hogy csupán a kinevezése óta érzett eufória, a bealvós meccsek után erős kontrasztként ható támadófoci, vagy csak a posztírás közben kortyolgatott bor mondatja velem, de nem érzem úgy, hogy pont a Bournemouth törné meg az Old Trafford év végi feelgood faktorát. Mert hogy velük játszunk a 20. fordulóban, és Howe csapata éppen ellentétes irányban halad az érzelmi hullámvasúton – ők most vannak talán a legmélyebben a szezonban és erősen néznek hátrafelé, mi pedig a pozitív gólkülönbséget gyarapítjuk, és egyre gyakrabban számolgatjuk a top4-től való távolságunkat. Országos egyes, mondaná erre egy szigorú földrajztanár, akivel mi sem nagyon vitatkoznánk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….