A moszkvai éjszakában eszközölt CSZKA felnégyelés után relatív kevés pihenőhöz jutva – amit közkedvelt menedzserünk szóvá is tett sajtótájékoztatóján – szombat délután négykor már a következő, nem túl leküzdhetetlen akadálynak tűnő Crystal Palace elleni hazai bajnoki mérkőzésünk következik.
Lassan már kezdünk hozzászokni a szerda-szombat ritmushoz, ami azt jelenti hogy a normális napokon és időben rendezett bajnokik és a púp a hátunkra jellegű Curacao kupa mellett gőzerővel nyomulunk a BL-csoportkörben is, rekordbevételt termelve Glazeréknek a klubnak, és rekordnézettséget a FilmMánia csatornának, amit Andy Vajna nappaliján kívül aligha lehet valahol fogni, ráadásul az Ismerd meg Európát! túra keretein belül ezúttal Oroszország fővárosába vezet utunk, és mivel a moszkvai éjszakákról 2008 óta jobb emlékeink lehetnek, mint Donald Trumpnak, az az érzésünk támadhat, hogy a csapat legalább olyan sikeresen veszi a csoportkör második meccsét, mint én az egy körmondatban indokolatlanul szereplő amerikai üzletemberek felsorolását, de rá is térek a lényegre, hárásó?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Győzelmi kényszer? Esetleg egy ilyen idegenbeli mérkőzésen jó az iksz? Nem várhatunk sima meccset ma délután a Szentek otthonában, akiknek teljesen mindegy, hogy ki az edző vagy milyen a keret, a csapat garantáltan kényelmesen bennragad a Premier League küzdelmeiben és kitermel 1-2 Liverpool kompatibilis játékost. Azért a következőkben igyekszünk megindokolni, hogy miért lenne mégis elvárható a siker vendégségben.
Címvédőként futunk neki a ma estének és bár a Ligakupa (Carabao Cup) nem tartozik azon sorozatok közé, amelyre mindenki árgus szemekkel figyel, különösen akkor, amikor végre ott vagyunk a BL-ben és a PL-ben is hasítunk, mint egy űrsikló. Ugyanakkor egy átlagos rajongó számára igazán pikánsak az ilyen esték, hiszen pályára léphetnek olyan játékosok, akik kevés játékpercet kaptak és ifjú tehetségek is magukra ölthetik a United mezét.
A stoke-i cold rainy délután után szeretett csaptunk az Old Traffordon fogadja Ronald Koeman tejkaramellás srácait: vendégünk az Everton.
Dicsőséges visszatérésünket az ígéret földjére podkeszttel ünnepeltük meg, hallgassátok, mintha nem lenne holnap. Vigyázat: a hanganyag tőlünk szokatlan, már-már gusztustalanul optimista gondolatokat is tartalmaz!
Közreműködők: Strigo, somebody, Ezra, Beyonder
Egy év kihagyás után visszatérünk Európa elitjébe, ahol egy viszonylag Európa-liga gyanús csoport vár ránk. Mielőtt azonban végképp lebecsülnénk ezt a négyest, már visszakozunk is és némi félelemmel párosuló izgalommal várjuk a szezon nyitányát. A Basel elleni hazai találkozón a győzelem így is a kötelezően ajánlott kategóriába tartozik.
Ez a két hetes válogatott szünet egy igazi coitus interruptus volt minden United-drukker számára, hiszen akkor köszöntött be a vb-selejtezős bohóckodás, mikor éppen megbasztunk mindenkit. Na jó, nem mindenkit, csupán a világverőnek nem nevezhető West Ham, Swansea, Leicester hármast, de a 3 győzelem meg a 10-0 olyan számok, amiket nem igazán kell megmagyarázni. Öröm és bódottá van tehát, de mindannyian tudjuk, hogy a neheze csak most jön, és intő példaként álljon itt a tavalyi kezdésünk, ahol a bajnokságban behúzott három győzelem (plusz a CS) és a válogatott szünet után sikerült egy hét alatt bebuknunk a következő három meccsünket. Márpedig most is olyan lendülettel jönnek a meccsek, mint Priskin könyöke, és az első akadály rögtön egy kultikus helyszínen ér minket: Stoke idegenben, avagy a domináns kontrollfocink működni fog-e egy hideg, esős szombat este a bet365-ben?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….