Új szezon, új podkeszt és soha nem látott line up egy újonccal (is) a moukrofon mögött! A téma az utcán, illetve az Old Traffordon hevert: Mourinho, Pogba és a haverok, a szezonkezdet és a José-féle filozofi. (Letölthető verzió: itt. Közkívánatra hamarosan az iTunesból is letölthető lesz a pod.)
Jó szórakozást!
Egyet sem fizet, kettőt kap! HangVaal szezonfinálé és Moukrofon pilotepizód egyben. Magyarul: podkesztelünk újra, közkívánatra, megújult felállásban.
Elbúcsúztatjuk a Lajos-korszakot és persze Buszos Józsiról is ejtünk pár mondatot. (És négerezünk is egy keveset.) Vigyázat: csúnya szavak is elhangoznak az adásban. Parental advisory!
Letölthető verzió: itt.
Eljutott hozzánk clacka révén egy igen aktuálisnak tűnő vendégposzt.
Előre is csillapítanánk a kedélyeket ugyanis a hét további várható eseményei miatt. Továbbá halkan megjegyeznénk, hogy „ez még nem vót.”
Dr. Nervengang gondterhelten rótta a folyosókat. A máskor oly udvarias, figyelmes és emiatt a kollégák, a dolgozók, a klinika udvarán élő macskák és a betegek körében egyaránt közkedvelt osztályvezető főorvos most csak futólag, már-már foghegyről köszöntötte a mellette elhaladókat. Olyannyira magába merült, hogy még a szokatlan viselkedésével kiváltott meglepett pillantásokat és furcsálkozó összenézéseket sem érzékelte. Bekanyarodott a frissen felvett betegekhez vezető folyosóra, és belépett az első kórterembe.
Amikor már nincsenek szavak, akkor jön egy újabb vendégposzt, eartist nevű kommentelőnktől.
Jeff idén valami nagyot akart gurítani. Friss házasként sem volt az a mintaférj, az azóta eltelt három évtized alatt pedig annyira megkeseredett, hogy játszi könnyedséggel kergette őrületbe közvetlen környezetét. Nem volt ő rossz ember, inkább csak magának való, amit az utóbbi időben nem mulasztott el gyakran hangsúlyozni. A feleségén és gyerekén kívül talán csak a munkáját szerette igazán. Pontosabban annak egyszerűségét. Jeff takarított, és ezt egyáltalán nem szégyellte. Kedvét lelte az ezzel járó mindennapos, kiszámítható unalomban.
A nap már rég a horizont alá bukott, mire mindenki megérkezett, ezért az ablaktalan, poros pincében csak néhány gyertya segítette érzékeltetni a helyiség szűkös mivoltát, ahogy a nyálkás falakon pislákolva ugrált a halovány fény. Hivatalosan senki nem tudott a mai találkozóról, de egy ekkora királyságban nincsenek titkok, ezért a csőcselék a kastély leengedett rácsai előtt várakozott, egyelőre csöndben, csak az egymás után kialvó fáklyák sistergését lehetett hallani. Elfáradtak a napközbeni ordibálástól, azt skandálták, hogy ők is pont ugyanúgy el tudnák vezetni ezt a királyságot, mint azok, akik a trónterembe születtek, mégis vakok ülnek odabenn, gyáva némaságba menekülve, mintha a nép nem tudná magától, mit is kellene tenni.
Összefoglaló és klasszikus értékelés helyett ma ismételten egy videót láthattok, amiben alapvetően Daley Blind vállalja a főszerepet.
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.
Strigo, Everred és Beyonder közreműködésével elkészült minden idők legdepresszívebb podkesztje. Jó szórakozást hozzá! (Innen le is tölthető a Szomorú vasárnapnál százszor pusztítóbb audiomanna.)
Befutott postaládánkban egy igazán elmélkedős vendégposzt, EZS mesteri alkotásai után egy hosszabb, mélyebb elemzés következik clacka nevű kommentelőnktől. Fogadjátok sok szeretettel!
A blog történetét végigkísérik a vállalkozó kedvűek által beküldött vendégposztok. Nehéz dolog egy darabot kiválasztani a rengeteg különböző stílusú és témájú bejegyzésből, hiszen volt, hogy egy nap kaptunk két remekművet, egy MU-MÁV hasonlatot és egy autó-allegóriát. De kaptunk hiánypótló oknyomozást a United elkallódott tehetségiről, vagy útmutatást az átigazolási dzsungelben való eligazodáshoz. Itt és itt mindenki megkeresheti a neki legjobban tetszőt (vagy a sajátját), de hogy ne csupán egy bekezdésből álljon ez a bejegyzés, újra közzétesszük Parraghramma elmélkedését a 2011-es BL-döntő utánról, hátha most már meg is értjük.
