Jobban élünk mint egy éve?
275
Strigo bejegyzései
Ez történt 2018-ban
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez a meccsdömping miatt (ismét) kimaradt, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és saskabaréval áderjánossal fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a két évvel ezelőtti posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis ismét 2018 történéseit mutatjuk be. A 2014-es esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Amikor a Liverpool az Old Traffordra látogat…
…az általában emlékezetes meccs, így van miből válogatni egy videós visszatekintéshez. Jó szokásához híven ezúttal is stanleykubrick rendezi a posztot, a véletlenül idelátogatható Liverpool-drukkereket viszont el kell keserítenünk, ugyanis szelektív memóriájának köszönhetően Torres-parádé, Dossena-gól vagy három befújt Pool-tizi nem kerültek az összeállításba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Monday Night Football
Ha minden úgy lenne mint régen, és hétfőnként nem lenne adás a tévében, akkor bizony nem látnánk a United soron következő bajnokiját a Southampton ellen. Hogy vajon milyen megfontolásból tették a harmadik helyért csatázók összecsapását épp a hét első napjára, az rejtély, meg ezen amúgy is mindig kiakadok, szóval lépjünk tovább. Soton tehát, idegenben, a közel 300 km-es túra tétje pedig nem más, hogy ki állhat 15 forduló után a harmadik helyen, és ki szorul a West Ham mögé a tabellán. Utóbbit a Szentek simán aláírták volna, mármint hogy közvetlenül Allerdyce-ék alatt végezzenek, hiszen nyár végén még egészen másnak tűnt a helyzet a Southamptonnál.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hurráhangulat – osztályzás
Ez a sima győzelem már nagyon kellett. Valljuk be, a QPR elleni hazai négy-nullán kívül nagyjából az összes idei meccsünk a felejthető kategória, már ami a mutatott játékunkat illeti. Egy-egy félidőre, húsz percekre persze eddig is mutattunk futballra emlékeztető dolgokat, de hogy egy egész mérkőzés rendben legyen, és De Geára meg a mázlira se legyen szükségünk, azt már régen érezhettük. Most összejött minden, és bár az ellenfél csak egy Hull City volt, a bemutatott total domination pontosan az, amiért az arrogáns hollandot idehozták. Hogyan nyerjünk meg két védővel egy meccset á lá Lajos, hiszen ezúttal a mester is kap ám érdemjegyet, nem csak tanítványai.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rooney mesternégyes, na az kéne nekünk most is
A mai műsor: Manchester United és Hull City összecsapásai a közelmúltból. Magyar hangja: stanleykubrick.
Roncsderbi a top4-ért – osztályzás
Szombati győzelmünk miatt egyik szemünk sír, másik pedig röhög. Egyrészt szomorúak vagyunk a mutatott játék miatt, másrészt örülünk az idegenbeli három pontnak és a negyedik helynek (mindkettőnek először idén). Elkeserítő, hogy egész félidőket játszunk le kiesőcsapatok színvonalán, viszont kacagunk azon, hogy vannak még nálunk is nagyobb lúzercsapatok. Szombaton testközelből is megtapasztalhattuk, milyen az amikor Wengerék megnyomják az önmegsemmisítő gombot. Ne finomkodjunk, az Arsenal volt a jobb csapat, és csak maguknak köszönhetik a vereséget. Ez a pontszámokból is meglátszik, hiszen ezúttal az ellenfél játékosainak is jár osztályzat. Na nem mi követjük el amolyan kárörömként, hanem felkértük erre az éppen szünetet tartó Útwenger pontozós specialistáját, így az ágyúsoknak goonerpeet osztja az érdemjegyeket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
8-2, Ronaldo és egyéb finomságok
Már alig másfél óra a meccsig, tűkön ülve várjuk a kezdőcsapatokat, ezen feszültség oldására remek időtöltés régebbi Arsenal-meccsek videóit nézni. Hogy mindenki ráhangolódhasson a rangadóra, készítettünk nektek egy kis összeállítást az elmúlt évek legemlékezetesebb összecsapásaiból. Főszerepben az Arsenal, a rendező pedig ezúttal is stanleykubrick volt, akinek ismételten köszönjük fáradozását.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
True Legends – a botrányhős
Ami a harmincas éveikben járó Arsenal-drukkereknek Bergkamp, vagy a hasonló életkorú chelseaseknek Zola, az nekem Cantona. A király. De valamiért ő mégis más. A lázadó zseni, aki tényleg azt csinált a pályán, amit akart. És nem csak a labdával, hanem az ellenféllel, a bíróval vagy akár egy prosztó szurkolóval. Sokan, sokszor méltatták már őt, én most mégsem pályafutása legszebb pillanatait idézném fel a posztban, hanem a legsötétebbeket. Hogy miért? Nem tudom. Cselekedeteire legtöbbször ő sem tudott kielégítő magyarázatot adni, így én sem próbálkozom ezzel. Csak azt remélem, hogy egyesek számára fogok némi plusz információt közölni, vagy legalább kicsit átadni abból az érzésből, amit a Philippe Auclair által írt életrajzi könyv elolvasása után éreztem, így Eric (franciások számára: Éric) pályafutásának számegyenesén megjelöltem a legnagyobb botrányokat. A teljesség igénye nélkül, viszont legalább időrendben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Martin, Cantona, Macheda és a többiek
Mint azt az utóbbi hetekben megszokhattátok, hétvégi meccsünk előtt felevenítjük az elmúlt évek emlékezetes pillanatait aktuális ellenfelünk vonatkozásában. A mai menü Crystal Palace, az előételt pedig ismét stanleykubrick dobta össze, akinek ezúton is köszönjük fáradozását. Át is adnánk neki a szót.
Az elmúlt évtizedben nem igazán az első osztályban mutatkozott a Crystal Palace együttese. Így aztán mondhatnánk, hogy érdeklődés hiányában ez az elmúlt évtizeddel foglalkozó beharangozó elmarad. De ilyet nem tennénk olvasóinkkal. Érdemes megjegyezni, hogy a londoniak legnagyobb eredménye a Premier League-t megelőző First Divistionban elért harmadik hely volt, 1990-1991-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….